2010. július 30., péntek

Női kísértetek

Elég sokára, de beindultak a kommentek egy kánonjogi bejegyzésemre (A szép mór nők esete címmel). Engem megtérésem óta foglalkoztat a női kísértetek témája. Ez egy régies kifejezés, valójában kísértésről van szó. Ördögi kísértésekről.
Most nem arról szeretnék írni, hogy egy nő milyen/mekkora kísértés LEHET egy férfi számára (legyen az bármilyen életállapotú), hanem női megkísértettségekről az Egyházon belül.
Igen, mondhatjuk azt, hogy éljen a szabadság, vagy hogy a Szentségek gyakori vétele valóban elvezethet minket az üdvös útra. De addig sok buktatója van a világias gondolkodásnak, a rosszra hajló természetünknek.
Bátran írhatok erről, hiszen én is átestem dolgokon, vakon, bukdácsolva.



A Jézus Krisztus Szupersztár című musicalt/rockoperát sokszor feldolgozták már. Az első videó egy színházi részlet. Mária Magdolna szerelmes Jézusba, de felébred benne a gyanú, nem csak egy átlagemberről van szó az Ő esetében. Megijed saját érzéseitől, és egyelőre tanácstalanul vergődik, nem tudja, hogyan viszonyuljon Jézushoz.



Hát igen. Íme egy csomó "mulier suspecta" Jézus körül a JC filmváltozatában. Azt hajtogatják: nyugodj meg, húnyd le szemed, relaxálj. Csupa jóindulatból... Oké, én elfogadom, hogy egy férfinak fontos, hogy a nő ölében megpihenhessen. A nő az, aki biztosítja a családi fészek melegét, az anyaöl kedvességét, a feleség békét adó mosolyával. De nem biztos, hogy hasonlóan kell eljárni a férjünkön kívül mással is...

A törvények mindig azért születtek, mert a bennük foglalt tartalom LÉTEZETT. Ha tiltásról volt szó, akkor pláne. Miért gondoljuk, hogy csak azért, mert XXI. századot írunk, felnőtt keresztények lennénk? Ugyanolyan gyarlók vagyunk, mint bármelyik korban, és ugyanúgy elbotolhatunk, mint bármelyik földi halandó.
Imádd Istent, és szeresd felebarátodat mint önmagadat. Felebarátként szeressen egy nő egy papot, NE mint az Istent! Egy lelkivezető nagyon csábító lehetőség. Lásd erről avilai Szent Teréz tanácsait. Egy gyóntató a tökéletesség felé vezet minket, Isten általi hatalmánál fogva megszabadítja a gyónót lelki terhektől, a Szentségek által kegyelmeket oszt, ráadásul a nő nagyon hálás lehet neki, amennyiben türelmesen végighallgatja őt. De ne tovább. Nem kell túlhalmozni ajándékokkal a papokat! Figyeljünk rájuk. Mire van szükségük?! Ha tényleg kérnek valamit, azt mint felebarát próbáljuk megadni, de ennél fontosabbak az IMÁK. Azok hoznak jó gyümölcsöt. És nem kell kérnünk se, mert az Isten jobban tudja, mi szolgál javukra. Ne mi akarjunk nekik a megváltás lenni, mert ez nekik is nagy kísértés, és meglepődünk, ha egyszercsak elfogadják a segítő kart.
De nem bűnről akarok írni, csak veszélyekről. Tudatlanságról, jó szándékú butaságokról, téves lelkiismeretről.

Másik téma, hogy a napokban végre a Magyar Kurírra is feltették a következő cikket: LINK ITT. Fehéren-feketén benne van, amit II. János Pál (is) kimondott:

Az Egyház szervezetének alapjai elleni súlyos bűncselekményt képez a nők pappá szentelésére tett kísérlet (csak kísérlet, hiszen az érvényes felszentelés nem valósul meg), ami mind a szentelést megkísérlő, mind a „felszentelt” nő vonatkozásában a Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítéssel jár. Amellett, hogy az így „felszentelt” nő további súlyos büntetendő cselekményeket is elkövet, ha megkísérel szentségeket kiszolgáltatni.


Mindig legyünk alázatosak. Ne gondoljuk, hogy mi vagyunk a Szentlélek szája. Ne akarjunk prédikálni. Símuljunk bele a rendbe, ez az igazi szabadság.
Én sose értettem, miért kell új utakat keresni azok helyett, amik 2000 éve jól beváltak. Én már ilyen próbálkozásokba nem fogok. Többször megütöttem a bokám. Tapasztalatból mondom, hogy nem kívánom senkinek az égést!
Ez a poszt azért is született, hogy felhívjam az idetévedők figyelmét: VIGYÁZZATOK A SZÍVETEKRE!
A betűk egy linket rejtenek a kedvenc blogomra, egy ilyen című bejegyzéshez. (Katt a címre.)

4 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Köszönöm, nagyon kedves vagy! :)

Alapvetően taszítónak tartom a másik oldalt is, mármint amikor jogtalanul vádolnak meg egy papot azzal, hogy "nőzik", azt lesik, hogy szól a fiatal lányokhoz, stb., vagy ha egy lány csinos, akkor már biztos rá is akar mászni a papra vagy más férfiakra.

Vékony a mezsgye aközött, amikor valaki tényleg aggódik a pap erkölcseiért, vagy élvezkedik a pletykálkodásban és örül, ha botránkozhat, mert valami izgalom adódott az életében.
Az arany középutat kell követni, viszont az is biztos, hogy jobb félni, mint megijedni, valamint: kettőn áll a vásár.

Elsődlegesen a pap és a hölgyek feladata, hogy normálisan viselkedjenek. A világ rosszhiszemű, ha folyton nekik akarnánk megfelelni, mi lenne? A világ nem hisz a tisztaságban. Nem csak a papok, de a hajadonok tisztaságában sem. Nekünk, katolikusoknak alapvetően jóhiszeműnek kell lennünk szerintem, persze bizonyos határokig!! De hol az a határ...?

Mária Magdaléna írta...

Annyira nyomasztó tud lenni látni, ha egy pap túl kedves, és világias kommunikációs eszközökkel él. Akkor már szinte jobb, ha nincs rajta papi ruha...
Elismerem, hogy nehéz gátat szabni a botránkozás intézményének! Az egyéni érzékenység bekavarhat.
A határt nem ismerem. Az csak akkor válik láthatóvá, ha már kész a BŰN. Sajnos. Ha leégett a ház, és az mindenkinél máskor ég le...

Reina Nicolasa írta...

Nagyon nehéz kérdés ez. Azt hiszem, érzékeny lelkiismeret kell hozzá meg objektivitás, amit viszont Isten adhat meg, ha akarja.

Mária Magdaléna írta...

Itt is közlöm, hogy az a véleményem, hogy a jó adottságokkal rendelkező nőnek különösen is figyelnie kell magára, mert az Isten által adott szépség és/vagy intelligencia gyanúsabbá teszi őket, így kiemelt veszélynek és kísértésnek/kísértettségnek vannak kitéve!!!
Itt nem arról van szó, hogy ítélkezik a kívülálló a gyanús nő láttán, hanem a vitán felüli kiemeltségről. Ettől még lehet a mulier suspecta a legtisztább liliom...