Érkezett egy olyan kommentem a "Versenyezni a diszkókultúrával" című írásra, ami bejegyzésbe kívánkozik:
"Az a baj, hogy egy könyvből olvasni az nem olyan, mint amikor hallod és érted. Ez van. Ez pont olyan, mintha adnának egy biológus által előállított cseresznyét és azt mondanák, hogy akkor ha nem tudod eléggé élvezni az ízét, akkor gondold hozzá az ízét közben mikor eszed és akkor az összhatás ugyanolyan lesz, mint ami az igazi gyümölcs evésekor van, de az összhatás valójában sosem lesz ugyanolyan."
Miről van itt szó?
Aláírom, hogy senki se szereti, ha nem érti amit hall. A régi rítusú római katolikus misén a könyörgések latinul hangzanak el (sok templomban a világon még az Evangélium és a Szentlecke is). Aki szeretné magyarul is tudni, hogy mi hangzik el, az vagy a mise előtt megnézi a misszáléban a fordítást, vagy a szertartás alatt követi a szemével e könyvet (vagy megtanul latinul).
Ez engem nem szokott zavarni egyáltalán. A mi papunk magyarul is felolvassa az Evangéliumot, az Olvasmány pedig mindig magyarul hangzik el. Megtanultam latinul a Hiszekegy...-et és a Dicsőség...-et, amiknek ismerem a magyar nyelvű változatát.
Az a durva, hogy nekem egy "rendes formájú" új rítusú misén olyan ülni, mintha lúgozott cseresznyét ennék! Mintha a fenti biológus közölné, hogy íme ennek ugyanolyan az íze.
Dehát nincs színe, nincs szára, nincs héja, nincs magja!!! A régiből csináltuk mesterségesen, edd meg - kínálgatja a biológus. Itt is ugyanaz a Szentostya van, a színek alatt Jézus testével, csak már felnőttünk, nagykorú, 21. századi keresztények vagyunk, és nem kell leborulni Előtte. Ne kelljenek a formák, éld meg belül (ha egyáltalán hiszel még benne, mert a biológus garantálja, hogy a cseresznyéje által ki fog halni a tisztelet belőled az Oltáriszentség felé).
Van-e az "új rítusú" misének is színe? Van benne mag? Van szára Isten felé? Van szép burka? Hát ez az, amit nekem nehéz megemészteni (hogy szerintem NINCS), nem pedig a latint...
(Tisztelet a kivételnek, akik méltóképpen próbálják prezentálni az új rítust, illetve részt venni ilyen misén.)
Ez engem nem szokott zavarni egyáltalán. A mi papunk magyarul is felolvassa az Evangéliumot, az Olvasmány pedig mindig magyarul hangzik el. Megtanultam latinul a Hiszekegy...-et és a Dicsőség...-et, amiknek ismerem a magyar nyelvű változatát.
Az a durva, hogy nekem egy "rendes formájú" új rítusú misén olyan ülni, mintha lúgozott cseresznyét ennék! Mintha a fenti biológus közölné, hogy íme ennek ugyanolyan az íze.
Dehát nincs színe, nincs szára, nincs héja, nincs magja!!! A régiből csináltuk mesterségesen, edd meg - kínálgatja a biológus. Itt is ugyanaz a Szentostya van, a színek alatt Jézus testével, csak már felnőttünk, nagykorú, 21. századi keresztények vagyunk, és nem kell leborulni Előtte. Ne kelljenek a formák, éld meg belül (ha egyáltalán hiszel még benne, mert a biológus garantálja, hogy a cseresznyéje által ki fog halni a tisztelet belőled az Oltáriszentség felé).
Van-e az "új rítusú" misének is színe? Van benne mag? Van szára Isten felé? Van szép burka? Hát ez az, amit nekem nehéz megemészteni (hogy szerintem NINCS), nem pedig a latint...
(Tisztelet a kivételnek, akik méltóképpen próbálják prezentálni az új rítust, illetve részt venni ilyen misén.)
7 megjegyzés:
Nézd, egy biztos ezzel kapcsolatban nem vagyunk egy véleményen. Engem zavar a latin és ennyi, aki tud latinul, vagy szereti a latint azt biztos nem zavarja. Én azért örülök az új rítusú miséknek, hogy egyáltalán létezik az új rítus és annak is örülök, hogy nem a "régi" a kötelezően használt formája a misének, de ugyanakkor annak is örülök, hogy engedélyezve van a használata, mert ha nem lenne sosem ismertem volna meg.
Ami még fontos és lényeges szerintem, hogy mi itt ketten (vagy néhányan), akik ezen a blogon mondunk ebben a témában valamit, létszámilag az Egyháznak elhanyagolható részét képviseljük. Erről akkor lenne érdekes beszélni, ha több ezer véletlenszerűen kiválasztott hívő véleményét kérnénk ki különböző plébániákról.
De arra mit mondasz (a régi rítusú ismeretében), hogy az újból kiöltek egy csomó mindent?
Nem a nyelv a legszembetűnőbb szerintem.
Új rítusú mise is lehet latin nyelven, attól még hiányérzetem lesz!!!
Sőt kifejetten azt érzem, hogy azok a "biológusok", akik kardoskodnak az új rítusú kilúgozottan bemutatott mise mellett, azok állandóan a statisztikával jönnek, miközben szabálytalan, törvénytelen módokon próbálják irtani a régi rítusú papokat. Egyszer nekem is azt mondta valaki, hogy nézzem csak meg a tévé milyen misét közvetít. Gondolkodjunk is, drága felebarátaim!!! Kisebbségben vagyunk, nyilván nincs lehetőség a szólásra. Ez itt egy személyes blog, talán még nekem is el kell hallgatnom egyszer. Például hiába volt engedély, nem kaptunk templomot húsvétkor. Hiába támogatja a pápa, több városban megakadályozták az alulról jövő kérések kielégítését, és nem lehet usus antiquior mise, bárhányan is akarják. Ez milyen már???
A statisztika hazudik, mert nincs terep megismerni. A hittanon meg elriasztják a híveket eleve mindenféle kitalált indokokkal, hamis érveléssel.
Nem beszélve arról, hogy az Igazság kérdésében nem a statisztika dönt. A "többség" Barrabást választotta...
Nagy hiba, ha egy szűk klikk azt hiszi magáról, hogy ők a Hittani Kongregáció, de az előítéletekkel teli tömeg sem mérvadó.
Számomra a latin az alábbiak miatt fontos:
1. Stabilitását adja az imádságoknak. Ezt imádkozták ezer éve is, nem kell újraírni őket 100 évente, arra hivatkozva álságos módon, hogy ma már nem értik. (Jókai regény egyszerűsítve, malaszt szó kiírtása, a műveltető és passzív formulák kiirtásával édes anynyelvünk butítása stb.)
2. A latin nyelv formalizmusával, mint "súlyos, komoly római beszéd" ellenszere a teológiai eretnekségeknek. Amióta nem kötelező a latin teológusi szintű ismerete a hittudományi fakultásokon és a szemináriumokban, bábeli zűrzavar van az Egyházban. "Érthetetlenség" nem grammatikai, hanem dialektikai értelemben.
3. Szakrális nyelv. Kilépek a profán életből, és valami "mást" használok, amit másutt nem használunk.
Az iráni, a pakisztáni, és az indonéz kisgyermekkel is bemagoltatják a Korán szúráit. Korán "fordítás" nincs, mert minden fordítás "értelmezés". Az már teológiai traktátus.
Ugyanez igaz a héberre mint liturgikus nyelvre. (Innét jön a ne hanukázz, ne hamukázz kifejezés.) A még a Szentföldön is jiddis anyanyelvű orthodox zsidóság nem használja a hébert mint szent nyelvet hétköznapi érintkezésben. Próbálj meg a jeruzsálemi Measharim negyedben iwritül megszólalni, megköveznek, hogy szent nyelvet gyalázol.
N.B. a latin nem elsődleges szent nyelv, mint a héber-arameus, illetőleg a görög. Azonban van egy relatív (és nem abszolút) triglosszália. Jézus Krisztus keresztfeliratának három nyelve (héber, görög, latin), amelyen kinyilatkoztatott maga Isten a teljességében három nyelven íródott, s ez hangsúlyozottan említi meg János.
Ezért fontos nekem a latin. ráadásul mint római katolikus sajátos lelki beoltatásom van a latin részegyházba.
Az Újszövetségben minden nép választott lett, s minden nyelv megkapta a szakralizálódási lehetőséget, hogy kialakuljon egy szentnyelvi rétege. (Azaz nem "a" népnyelv lesz szent nyelv, hanem az anyanyelv szentnyelvi rétegének kell kialakulnia, amitől pedig az újfordítások megfosztották.)
Én nem tudom, hogy milyen a papság és ezek a dolgok hogy vannak.
Egy biztos, hogy engedni kell a régi rítus végzését, mert ezt fontosnak tartom. A választási lehetőséget mások számára mindig is fontosnak tartottam, függetlenül attól, hogy én választom-e a másik alternatívát vagy sem. Lehet, hogy szerencsésebb lenne egy adott templomba bejutni ezekkel a misékkel. Találni egy olyan plébánost, aki ezt felvállalja, hogy ad lehetőséget ezekre a misékre és akkor csak ott rendezni Budapesten ilyen miséket. Az idő nem lehet kifogás, mert a templomokban általában két mise van egy nap, tehát a többi időben lehetne ott misézni. A másik probléma az Egyház elmozdulása egy "lazább" irányba egy érdekes kérdés. Nekem sem tetszik minden amit látok, de talán ha most visszamennék a középkorba amikor az állam és Egyház össze volt fonódva, akkor sem tetszene minden amit látnék.
Van még egy szempont amiből érdemes a latin nyelv használatát megnézni az az evangélizáció. Az én barátnőm új az Egyházban, de nem tudom mennyire nagy kedvvel járna templomba, ha minden vasárnap ott latin misére tudna csak menni, mint ahogy a hatvanas évek előtt volt. Gyanítom, hogy nem olyan kedvvel vagy nem olyan sűrűséggel, vagy akár egyáltalán nem.
Sajnos én egy éve nem tudtam rávenni, hogy jöjjön és nézzen meg egy régi rítusú misét és ennek fő oka a latin nyelv. Hivatkozhatok bármire a szentségére, vagy a szépségére, még arra is, hogy legalább egyet, hogy megismerje, hogy milyen volt régen, de az sem elég motiváló.
Megjegyzés küldése