2013. november 28., csütörtök

Egy szoknya a 21. században

Ma reggel történt. A lányom 2 év 5 hónapos, és van néhány rongybabánk, akiket ma újfent elővettem.

ÉN: - Öltöztessük fel őket. Itt van Hajnalka. Ráadok egy szoknyát.

LÁNYOM: - Szoknyát? Akkor megy a templomba. Imádkozik és keresztet vet.

Bambán néztem rá, ahogy elvitte az ágy másik végébe a babát, ahol elkezdett egyházi dalokat énekelni, persze halandzsa nyelven, de szép dallammal.


No, ennyit rólam. Megtudtam, hogy szoknyát csak misére veszek fel :-)


2013. november 20., szerda

Főnixként

 
Jó hír azoknak, akik imádkoztak a házasságom boldogabbá válásáért, hogy a minap pakolás közben a kezembe akadt a szakítólevelem. A férjem még nem dobta ki, így az általam való összetépése előtt újraolvashattam, és megállapítottam, hogy már semmit se érzek azokból a negatív érzelmekből, amik a megírásakor támadtak.

Nagyon örülök!

Köszönöm és DEO GRATIAS.

2013. november 4., hétfő

Örök kárhozat

Na most eléggé szégyellem magam, mert csak meghallottam, és nem mentem utánuk. Hirtelen talán inkább elriasztó lettem volna, sőt pillanatnyilag az ellentkezőjét váltom ki, így viszont kemény szavaim később se csenghetnek majd a fülükbe.

Drogéria. Két felvilágosított kislány nevetgél az intimbetéteknél, mert egyéb polc elé tévedtek:
- De miért ilyen drágák? Hogy védekezzél így?
- Áh, nekem anyu mindig odaadja. Hallod az abortusz sokkal többe kerül!


LÁNYOK, A GUMIHASZNÁLAT ÉS AZ ABORTUSZ BŰN. Ezt kéne tudatosítani az emberekben. UGYANOLYAN DRÁGA ÁRAT KELL MAJD ÉRTÜK FIZETNI. Pokolba kerülhettek - anyukával együtt...

2013. november 1., péntek

Mindenszentek

Ünnep, végre ünnep. S végre kötelező lett Magyarországon (mától) a mai napra vonatkozó misén való résztvétel. Összeszedtem magam, és elmentem a délire (most egyedül). Sollemnis, lassan hömpölyög. A lányomat tegnap este kivételesen 10-kor tudtuk letenni aludni, és sajnos hajnali hatkor már ismét ébren volt... Bevallom, térdelés közben majdnem elaludtam. Mivel fájt a torkom, énekelni se nagyon énekeltem, ezért is lehetett, hogy elrévedtem.
Még a prédikáció előtt jóval a következők jutottak eszembe, szerencsére volt nálam papír:
"A kísértés azért jön, mert többet várna tőlünk az Úr. Olyan értelemben is, hogy ő nem kiváncsi a zokszóra. Nem mellesleg ő sokkal többet elviselt, mint mi egész életünkben. Ha ad valami nehézséget, inkább örülnünk kéne."
Ami döbbenetes volt, hogy a mai prédikációban több mondat a gondolataim kifejtése volt, de szó szerint, és legnagyobb meglepetésemre az Evangélium az a bizonyos csodálatos felsorolás volt, ami a boldogságokról szól!
"Válaszoljunk hát a kísértésre. Úgy, hogy ellenállunk neki, és nem dőlünk be a félelmeinknek se!"
Ez azért is jutott eszembe, mert Reina Nicolasa ismét megfogott valamivel, és megértettem, hogy megint előttem jár valamiben. (Jó is ez a versengés, ha az életszentségre vezet :-D ) Nyitott egy új blogot, vadiúj profillal, és tiszta lappal indított: "Az utóbbi időben megtanultam, hogy ahhoz, hogy igazán keresztény blogot írjak, az elsődleges a szeretet és az alázat. Hogy sem az ítélkezésnek, sem a gúnynak, sem a provokációnak nincs helye itt (sem a szívemben). Most pedig megtanultam azt, hogy egy igazi keresztény bloghoz nyitottságra és őszinteségre is szükség van." - írja.


 Innentől jöjjenek a papunk gondolatai:

Krisztus KIRÁLY elsősorban az ő szentjeinek szívében URALKODIK.
A vértanúk szenvedésében folytatódik Krisztus szenvedése: áldozatuk egyesül Krisztus megváltó áldozatával.
...a szüzek a testükben arattak győzelmet...
A felmenőink ott a célnál szurkolnak nekünk. :-)
Mindannyiunknak megadja a kegyelmet az üdvözüléshez.
A mai nap fel akarja kelteni bennünk a mennyei honvágyat.
A mai evangélium az utat jelöli ki oda.
A szenvedésből kijut mindenkinek, de nekünk, katolikusoknak megvan az a reményünk, hogy mindez nem hiábavaló!

Az a különös, hogy épp a minap jutott eszembe, hogy ismét hálát kell adnom a hit kegyelméért, a megtérésemért, mert annyira örülök, hogy itt lehetek.
Uram, köszönöm, hogy meghívtál "választottaid körébe".