2014. június 15., vasárnap

Tanúságtétel

Csodálatos dolog történt, és ma végre van erőm megosztani az örömömet a blogolvasókkal is.

Pénteken volt a patrónusom ünnepnapja, aki Páduai Szent Antal. Délre kellett visszamennem heti kontrollra a magándokimhoz a Szent János Kórház szülészetére. Mikor a nőgyógyászom elkezdte nézni a hasi ultrahangot, hümmögött nagyokat. Később a csodálkozás hangjainak tudtam be, mert közölte, hogy nagyon meg van elégedve: jelen pillanatban túlvagyok a nehezén, megállt a folyamat, sőt semmiféle szivárgás és/vagy vérömleny nem látszik, a baba feje lent van, és a méhlepény kellőképpen eltávolodott a méhszájtól.

Amit mindenesetre tudnom kell, hogy a méhlepény továbbra is mélyen fekszik, ezért még 2 hét szigorú pihengetés, utána azonban már bármikor szülhetek nyugodt szívvel. Megnéz június utolsó hetében is, de utána felőle mehetek Isten hírével :) 

Úgy tűnik, a méhlepény károsodása nem okozott gondot a baba táplálásában: "Anna" már 2100 g (+/- 300g). Ma (vasárnap) vagyunk 34 hetesek... 
Diagnozis: "33 hetesnek megfelelő biometria." 
"Egy élő magzat koponya fekvésben. Átlagos mennyiségű magzatvíz. Jó magzati szívműködés. Placenta a hátsó falon tapad, széle a belső méhszájat nem éri el. A belső méhszáj felett coagulum jelen vizsgálat során nem volt látható. Flowmetria: norm.flow."

Madarat lehetett volna velem fogatni! 

 
MINDEN IMÁT NAGYON KÖSZÖNÜNK, KÖSZÖNÖK!!!
Még a szülést kell majd túlélnünk, addig is nagyon fogok magamra vigyázni... 

Krisztusban szeretettel, hálával: MM

2014. június 8., vasárnap

Pünkösdkor írom

Felrémlett előttem egy kép. A sátán rabszolgái osromolják a méhemet, míg a méhszájam alatt angyalok serege tarja a frontot éjjel-nappal, miközben védőszenjeim is mindent bevetve küzdenek az ördögi erőkkel.

Mi ebből persze semmit se látunk. Annyi van, hogy 2014. május 26-án hétfőn este harmadik alkalommal is elkezdtem vérezni, összevéreztem a lepedőt, és megint kórházba kerültem, immár 11 napra. Ott is volt egy hajnali kettes időpont, amikor megindult a vér. Az egyik legszörnyűbb érzés erre ébredni. Ma vagyok 33 hetes kismama. Megállapították, hogy a méhlepényem széle levált, lifeg és szivárog. Anna-baba szerencsére jól van! Deo Gratias...


 Ami hihetetlen, hogy azt mondták, végig bent kell most már feküdnöm a kórházban, váratlanul mégis hazaengedtek Pünkösdre. Az a csoda is ért, hogy az orvosom felcsillantotta a hüvelyi szülés lehetőségét, amit nagyon szerettem volna. (A programozott császár gondolatával nehezen barátkozom.)
Na szóval itt tartunk most. A Szentlélek legyen mindenkivel!
MM