2012. szeptember 16., vasárnap

Havas Boldogasszony ünnepnapján

Egy régebben lejegyzett prédikáció részletei (Pünkösd utáni 10. vasárnap?):

A mai vasárnap legfőbb mondanivalója egy alapvető keresztény erény: az alázat.
Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad. Ez már az angyalok megteremtésekor is igaz volt, amikor Lucifer fellázadt. Az engedelmes angyalok fő csatakiáltása ez lett: "Ki olyan, mint az Isten?"
Ősszüleinknek is a kevélység volt a fő bűne. ("Ti lesztek saját magatok Istenei.")
Azóta is minden bűnnek alapja, mélye, hogy olyanok akarunk lenni, mint az Isten, de nélküle. Például: "nincs szükségem, hogy hozzá alkalmazkodjak".
Ennek ellenkezője a megváltás kulcsa.
A kiválasztott legtökéletesebb teremtmény: a legalázatosabb. ("Az Úr szolgálóleánya vagyok.")
Jézus is a legnagyobb alázattal jön a világba: letette az Isteni dicsőséget, és magára vette az emberi élet minden gyötrelmét.

Az igazi fölmagasztalás, dicsőség, boldogság mindig az alázat gyümölcse.
A mai világ sajnos teljesen az ellenkező irányban halad (->érvényesülés).
Manapság bármelyik gyerek előtérbe tolja magát, és beleszól a felnőttek beszédébe. Azok meg hagyják: "jaj nehogy gátlásos legyen". (Inkább váljék gátlástalanná...) Találkozik a való világgal, ahol a többi ember nem azért van, hogy őt szolgálja. Végtelenül boldogtalan lesz!

A képességeimmel a közösséget akarjam gazdagítani!

A farizeus nem szorul rá az Istenre. "Kutya kötelességed engem jutalmazni."

Míg a vámos föl se néz. MERT TUDOM, HOGY MÉLTATLAN VAGYOK. Önmagát vádolja, rászorul a megbocsátásra. Ez az ember megigazul!!!

2012. szeptember 8., szombat

6 év házasság után

Nem könnyű. Főleg nem gyenge idegek mellett gyermekvállalással nehezítve. De semmit nem bántam meg. És mindig van reménysugár, csak észre kell venni.

Az esküvőnkre kaptunk egy verset az eskető paptól, amit ő maga írt. Augusztusban volt a házassági évfordulónk, és bizony nem sikerült túl fényesen. Ám egyszercsak 6 év után megtaláltam ezt a verset. És minden megoldódott. 

Kána borából
   mely isteni csonának
   szívet derítő
   szerelmet éltető
   csendes jelenléte

Igyál kedvesem,
   és velem együtt hittel
   - ha fogytán a tűz
   ha halkul a szív -
   boruljunk térdre.