2011. november 18., péntek

Megható

Nem vagyok oda a meghökkentő videókért. Például nemrég több helyen is feltűnt egy abortusztúlélő tanúságtétele (kiegészítéssel ld. ITT), amire nem is reagáltam, de azért megnéztem. Rettentően érdekes volt, bár kérdés, mennyire hatásos. (Remélem igen!) A kisfilm végén abortált magzatokat mutatnak be fotókon a legvéresebb valóságukban. Érthetetlen, hogy képes valaki ilyet tenni. Az emberek nem tudják, mit tesznek? A tanúságtevő elmondja, hogy az őt megölni kívánó "orvos" sajnos nagyon is tisztában volt vele.

Tehát nem lelkesedem a hatásvadászatért, mégha jó célért történik se, most mégis megosztok egy ilyen videót, ami a zenével együtt kicsit még giccses is ráadásul. Megdöbbentő, hogy 10 millióan látták!

Véletlenül akadtam rá, még kismama időszakomban. Őszintén szólva én megkönnyeztem. Amiért ide fölteszem, az az, hogy megkeresztelik a kislányt, és rövid életének abban a pár percében óriási szeretettel veszik körül. Mekkora ellentétben áll ez azzal, hogy megöljük a gyerekeket még születésük előtt szánt szándékkal.

Ella Rose 2008. július 17-én született 21 hetes terhesség után (40 hét helyett). Sokan azt mondták az édesanyjának, mikor bement a kórházba, mert komplikációk léptek fel, hogy csak "essenek túl rajta", mert nem valószínű, hogy a baba életben van, de ők küzdöttek érte. Férjével nem voltak hajlandóak a biztos halált választani a gyermek számára. Egy csodálatos orvos (az egyetlen, aki nem mondott le róluk) segített, hogy családja körében megszüljön "egy gyönyörű kislányt, aki tökéletes volt minden szempontból". Azonnal megkeresztelték, és a kicsi annyira erős volt, hogy megfogta a gyűrűt, amit ujjára húztak. 20 perc után eljött az ideje, hogy "Isten haza vegye őt". Ezt a videót a temetésén játszották le, és szerették volna megosztani mindenkivel, akivel csak tudják...micsoda ajándék volt Ella Rose.

Valaki (nem akarom megnevezni) azt mondta, hogy meg kellett volna azonnal ölni a kislányt, hogy ne szenvedjen. Na ezzel nem értek egyet! Hozzászólások? Kiváncsi vagyok a véleményekre.


2011. november 17., csütörtök

A hit évéhez


"- Padre, én nem hiszek Istenben!
- Isten viszont hisz benned, fiam."

(In Maria Winowska: Padre Pio igazi arca)

2011. november 1., kedd

Jézus és a kereszt

Egyszer egy asszony kiöntötte Pio atya előtt a szívét a sok szenvedés miatt, és egy bizonyos ponton felkiáltott: "Megértem, hogy Jézus agóniája a kereszten nagyobb volt minden más szenvedésnél. De legalább csak három órán át tartott."
Pio atya megértően nézett az asszonyra, majd csendesen, szíve és személyes tapasztalata mélyéből azt mondta: "Nem tudod, hogy Jézus a világ végéig vívja haláltusáját?"



"Mindenkinek megvan a maga keresztje; mindenki azt kéri, vegyék le róla. Ha azonban tudnák, hogy milyen értékes, kérnék azt."

2011. október 31., hétfő

Az állatok nem tehetnek róla

avagy hallatlan halloween az ÁLLATKERTBEN :(

Már hetekkel ezelőtt feltűnt nekem a plakát a közeli pláza oldalán. Internetes változatát lásd ITT. "Rémisztő apróságokkal" reklámozzák, amik cuki kinézetű állatok, nem mellesleg ők is Isten teremtményei. Szemben azzal a baromsággal, hogy a Halottak napja és Mindenszentek helyett például töklámpást cipelő csontvázzá alantasítják a gyerekeket, csakhogy ingyen mehessenek be az iskolai szünetben megnézni az "elefántot vagy a gorillát".
Motoszkált bennem a bejegyzés, hiszen néha szoktam keresztényietlen reklámokra reagálni. De gondoltam, hagyom "halloween"-re, de eddigre persze megelőztek: például Lusciniola kommentálásában a témát lásd ITT. Van tehát keresztény alternatíva is, a hagiosz.net-en is részletekbe menően bemutatva (ld. Night of Light cikk).
Ami engem kiakasztott, az a plakát. Az állatkert honlapján szerencsére finomítottak az üzenetén: "A Budapesti Állatkert lakóinak némelyike eleve úgy néz ki, mintha halloween alkalmából rémisztő jelmezt öltött volna… Így talán kevesebb figyelem jut nekik, mint azoknak az állatoknak, amelyek szép külsejük, kedvességük miatt a látogatók kiemelt kedvencei. Pedig úgy szeretnék, ha őket is szeretné valaki! Ne várjanak rád hiába..."
Száz szónak is egy a vége. Ne a Halloween miatt vigyük a gyereket az állatkertbe. Ne csak Halloween-kor menjünk az állatkertbe. (Uram, bocsáss meg: NE NEVEZZÜK HALLOWEEN-NAK EZT AZ EGÉSZET!) Mindenszentek ünnepe van és Halottak napja. Nehogymár a sátánnak kedveskedjünk még most is. És ne feledjük: az állatok nem tehetnek róla. Nem az állatok tehetnek róla... Menjünk el szentmisére és/vagy temetőbe (is). Nyerjünk búcsút szeretteinkért. Nem mellesleg az is "ingyen" van (mint a belépőjegy az állatkertbe). Nem jelmezbe kell öltözni, csupán Jézust ölteni magunkra. Sőt még "denevért" sem kell rajzolni hozzá, csak gyónni, áldozni és imádkozni a lelkekért.

Valaki számára talán ezek is "rémisztő apróságok"-nak tűnnek... De gondolom, hogy "Totya, Jóska és Pepe" sem fognak érte megharagudni!!!

2011. október 30., vasárnap

Prédikáció helyett

Nagyon sokat tanultam az első lelkivezetőmtől. Nosztalgiázzunk együtt:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/10/30/11/Igy_szol_az_Ur_2011_oktober_30_.aspx

vagy katt IDE.

"A hit az több, mint amit az orrunkkal érzékelünk..."
- mondja benne. :-D

Azért is lehet aktuális, hiszen Benedek pápa meghirdette a hit évét (ld. ITT).




Amúgy végre elkezdek most már nemcsak baba-mama blogolni. Istennek legyen hála: kicsit jobban vagyunk!

Kép forrása: ORIGO

2011. október 27., csütörtök

Dévény Anna és a kellemes csalódás

Miután gyermekemnek már a csípőjével is problémák adódtak, ún. "drasztikusabb" kezelésre váltottunk, és még épp időben. Ma volt az első óra, amitől rettentően féltem. A Golgotára készültem, és a Szűzanyát kértem segítségül, hiszen neki is végig kellett néznie a fia szenvedését. Szerencsére azonban nem volt annyira vészes, mint készültem. Sírni ugyan sírt, de nem úgy, mintha azt mondaná, hogy meghalok a fájdalomtól, ha azonnal abba nem hagyja a nyomkodást. A végén a babakocsiba kerülve mély álomba merült. Itt is nagyon szimpatikus a terapeuta, és a Jóisten oly kegyes volt hozzánk, hogy kaptunk állandó időpontot is, hiszen hetente egyszer fontos menni.

Köszönöm harcos Szent Johannának a közbenjárását és minden földi imát. Nagyon hálás vagyok! Ha már így kellett lennie, legalább jó kezekben vagyunk.

Folyt. köv.

2011. október 23., vasárnap

Üzenet...

...azoknak, akik még mindig ott tartanak, hogy egy anyának semmi dolga sincs, illetve hogy ne panaszkodjon, mert hát nem kell bejárnia dolgozni...




Megfáztam, beteg voltam/vagyok. Ebből következik, hogy még erősebben érzem -így 4 hónap után-, hogy szülőnek lenni bizony kőkemény meló, és nincs (beteg)szabadság, nincs hétvége, nincs vasárnap, nincs pihengetés, nincs kávé, nincs alkohol, nincs cigi stb. stb. (Nem mintha az utóbbi annó lett volna :D)

Az alapimáimat is hanyagolom mostanában, emellett még mindig előfordul, hogy megkérnek, imádkozzam x-ért, y-ért. Sőt, én balga még kéretlenül is felajánlom.
De vajon nem botrány-e, hogy nem jutok el misére?
Tegnap álmodtam egy nagyot, de aztán mégse sikerült. Majdnem elindultam a Belvárosi templomba délre. Az egészben az a legviccesebb, hogy végül se én, se apja nem ment el.
Világiként MEGMARADNI? Na most kell felkötni a gatyámat csak igazán. Keresem az utat, hogyan tudom nem elengedni Jézus és a Szűzanya kezét...
Elég nehéz, de látok fényeket...

2011. október 6., csütörtök

Manka és a Suttogó

Valószínűleg örökké hálás leszek "Mankaanyunak", hogy ajánlotta Tracy Hoggot. Tipikusan az a kínlódós típus voltam, aki elveszett az információk tengerében, és hát eléggé lassan alakulgatott az a fránya napirend, és rengeteg felesleges kört futottam sok energiát veszítve. Hozzájött, hogy a kislányomnak nem úgy fejlődött a mozgása, mint ahogy elvárható, és picit többször felsírt, mint egyébként tette volna, mert egy mintagyerek amúgy. Én meg még mindig nem bírok aludni, még akkor se ha ő alszik... De ez remélem most egyszer s mindenkorra javulni fog! (Annyira szerencsére nem voltam butus, mint az idézett amerikai anyukák - te jó ég Doors-t berakni a gyerekszobában! - , de rámfért egy jó nagy rendrakás a fejemben.)



Már a könyv puszta átlapozása is megnyugtatott, és a szerző szerintem egyáltalán nem beszél mellé. Aki ezt mondja róla, az nem veszi figyelembe, hogy a saját problémáinkat helyettünk nem fogja senki megoldani (ergo nem értem, miért várja valaki ezt egy könyvtől). Ő csak tanácsokat ad, és egy olyan szemléletmódot mutat meg, ami neki bevált. Ugyanezt egyébként átadhatja egy jó ösztönökkel megáldott anya is, ahogy Tracy például a nagymamájától tanult meg sokmindent. Úgyhogy hajrá! Az élet bármelyik területén többet nem mondhat az Úr se: tedd a kötelességeidet, és a mindennapi apró kihívások kis lépéseiből nagy kosár erény gyümölcsözik majd. Nem beszélve esetemben egy felcseperedő boldog emberről!

Úgyhogy Manka, köszi!

És anyumnak is köszönet, akitől ezúton kérek bocsánatot a teáztatós mondatom miatt... (Ő is írhatott volna egy hasonló könyvet; kár hogy külföldön él most, így telefonon legtöbbször a félreértések mennek oda-vissza.)

2011. október 3., hétfő

Evangelizáció

A minap egy ismerősöm megkérdezte, hogy mit szólok ahhoz, ha valaki madarakhoz hasonlít embereket, sőt szenteket. Jó helyen kopogtatott, mert szerintem - bár eléggé gyerekesnek tartom, de - abszolút rendben van a dolog. Ha például valaki beüti a csalogány latin nevét, egy olyan oldalra bukkanhat, ahol például Jézusról bőven olvashat! Láss például Kis Szent Terézről egy bejegyzést ITT. Ez nemcsak vicces, de szép is, és mindig találónak érzem a párhuzamokat virágokkal - madarakkal...

Még érdekesebb, hogy nemcsak az Istent szeretőknek válik minden a javukra, de néha még az Istent keresőknek is. Jómagam tévedt lélekként Müller Péter JÓskönyvét olvasgattam annak idején, amikor megtértem római katolikusnak. Hátrányából, miszerint szinkretista habarcsa szinte minden létező vallásnak, sikerült leszűrnöm az igaz keresztény tanítás elemeit! Úgy látszik, a Szentlélek tényleg ott fúj, ahol akar.

Feszes a gyerek

Előző bejegyzésemhez Manka szólt hozzá, és említett egy amerikai szerzőt. Utánajártam, ő írta a híres "Suttogó" könyveket. A Dívány nevű honlapon találtam egy kritizálós cikket, abból idézek (teljes cikk ITT olvasható):
Az van, hogy a gyereket napirendre kell szoktatni, mert neki jó. Nem nekem, neki. Sőt. Ő olyan biológiailag, mert hát az állatok is ugyanazt ugyanúgy csinálják minden nap, és akkor mi is. Igen, például nézzük meg a kismacskákat: egész nap fekszenek anyu mellett és rágják a mellét, néha végignyalja őket anyu, aztán később nekiállnak rohangászni, a girhes anyjuk meg utánuk, és cipeli őket vissza. De hol itt a napirend, my friends?

(Kiemelések tőlem.) Nagyokat nevettem a szerző (="hanna") stílusán. Oké, egy kicsit túlzó, de valahol tényleg nevetségesek ezek a nevelési szakkönyvek, főleg például Dr. Spock, akiről a fórumozók egyenesen azt írják, hogy egy "áááállaaaaat". Nekem meg égnek áll a hajam, mikor anyám büszkén meséli, hogy éjjel már pár hetesen teát adott nekem, és én annyira utáltam, hogy inkább nem keltem fel többet :D
Na de pont ennek kapcsán akartam leírni, hogy szegény gyermekem egy feszes baba. Most gyógytornászhoz járunk, egy szuper nőhöz a Bárányfelhőbe (Budapesten a Kodály köröndnél). Csak ajánlani tudom, egy tünemény. Ráadásul négy gyereket nevelt fel. Elmagyarázta, hogy mennyire szörnyű lehet a kislánynak ez az állapot. És ha például sír, akkor begörcsölhet az egész teste. Megfeszül, mint az íj, ezt kell lazítani. És ne is várjam, hogy magától elalszik az ágyban, mert nem bír. Úgyhogy azóta vidámabban kelek fel hozzá, amikor éjjel felvisít, mert megint elfeküdte a nyakát... és természetesen akkor már éhes is :-D
Amúgy bocsánat, hogy lassan átmegyek baba-mama blogba... A következő bejegyzés nem ilyen témakör lesz, ígérem :)

2011. szeptember 26., hétfő

Igény szerinti szoptatás

A nagy civilizációban az ember lánya elveszti ösztöneit. Valahol hátul mégis motoszkál valami, legbelül... Igaz, így nehezebbek a napok, de mégis dönteni kell, hogy hallgat-e a szakemberre, vagy inkább a másikra, aki azt mondja, amit érzek a szívemben. (Jelen esetben egy szoptatási tanácsadó, aki nem mellesleg egy katolikus pap testvére.)

Nem adtam cumit a gyerekemnek, és most már nem is fogok. Ráhangolódtam, és mivel első gyerek, neki még megadatik ez a szabadság. (A másodiknak az lesz a legszuperebb, hogy hordozóban élhet, ami a mostaninak nem dukál, legalábbis első 3 hónapban nem tettem meg vele.) ((Valaki bizonyára a testközelben tartást is ellenzi majd.))
De én akkor se fogom megvonni egyikőjüktől se a szopikat! Tudvalevő, hogy nemcsak éhségből kérhetik magukat mellre. Persze, hogy ez az anyának kellemetlenség lehet, de jelentem: 3 hónap alatt kialakult a mi biológiai óránk is.
Igenis szabad feladnunk mindent 7 hónapig. Én hiszek ebben, mégha nekem extra nehéz volt, mert nem teljesen egészséges a kislányom. De éppen ezért is: a szopi fájdalomcsillapító is, ellazítja szegényt. Ezért hajlandó vagyok éjszaka is felkelni. És nem él vissza vele, mert ha nincs "hasfájása", akkor végigalussza az éjszakát.
Születési adatai: 3250 g 32 cm. Három hónapos korára: 6700 g 61 cm.
A gyermekorvos túlsúlyosnak minősítette :(
Majd' felrobbantam!
Azért született ez a bejegyzés, mert azt akarta volna, hogy szoptassam ritkábban a gyereket. Nem álltam le vele vitatkozni. Valószínűleg ő is sopánkodott volna, ha emiatt elmegy a tejem, hogy bizony mostantól tápszerezni kell......... És azt hiszem, még idegbetegebbek lettünk volna, én is meg Mici is, hiszen rengeteget sírt volna, ahelyett, amilyen most: NYUGODT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT a merev izmai ellenére is!!!
Meglátásom szerint ez nem az a téma, amikor a szülő az okosabb! Higgyük el: a kisbaba tudja jobban, mennyit akar és bír megenni. Legalábbis az enyém beosztja magának, nem szokta kibukni. Sosem korlátoztam se a hosszát se a napi mennyiségét a szoptatásnak. Ezt kivitelezni sokaknak fárasztó lehet, de remélem, hogy megéri. Kell hozzá egy türelmes férj is persze, esetleg segítőkész nagymamák (mégha távol is vannak).
Na szóval, hogyan látnál hozzá a szoptatáshoz, ha egy lakatlan szigeten lennél, és nem olvastad volna pl. Dr. Spock-ot? :D

2011. szeptember 22., csütörtök

Baj van

A gyermekemnek izomtónus regulációs zavara van, tegnap voltunk neurológus szakorvosnál. Ezért nem írok mostanában, és misére se tudok menni. Vasárnap megpróbáltuk, azóta legalább tudom, miért nem sikerült. 3 hónapos korára felnagyítódtak a problémák, amikről eddig azt hittem, normálisak, holott nagyon nem (pl. szoptatási nehézségek, fektetés, felsírás). A lényege, hogy a nyaka illetve a válla iszonyat merev, homorít és kínlódik.
Mostantól tehát gyógytorna, és még több türelem. Próbálok nyugalomra lelni valahogyan, hiszen idegileg eléggé kikészültem, de most már jobb, hogy tudok hova fordulni, és van/lesz segítség. Szerencsére nem maradandó a károsodás!

2011. szeptember 14., szerda

Kisboldogasszony virága



Egy ismerősünk nem tudott eljönni a keresztelőre, de utána meglepett minket egy nagy csokor kardvirággal. Volt benne egy fehér szál is, amire mondtam, hogy Isten ilyennek szeretne engem látni. És szinte csodák csodájára több héten át megmaradt különösebb gondozás nélkül pont az a szál, és még a legvégső pillanatokban is zöldellve kihajtott egy bimbó!

2011. szeptember 11., vasárnap

Szentgyónás videó

Találtam egy érdekes videót egy blogon. Íme a link: tisztánélni
(Kattints a szóra) ((Azóta kiderült, a Magyar Kuríron is fent volt...))

Miért érdekes számomra ez a videó?

Szerintem igazi átlag tini élethelyzeteket mutat be
Van benne egy fura gyóntatószék
Bemutatja a Szenteltvíz erejét is
Be meri vállalni, hogy Jézusnak jár a csók
Meg persze ötletes is
Le kéne forgatni a fiús verziót is!!!

Egyelőre ennyi.

2011. szeptember 10., szombat

Úrnapi körmenet



Megkésve bár, de jobb most mint soha. Mici születése előtti este vettünk részt ezen a gyönyörűséges körmeneten, mely az Úrnapi szentmisét követte.



A kislány csak erre várt, másnap délben a világra jött. Tudta, hogy nem egyhamar jutunk el a templomba, és így az Úr Jézus is csak karnyújtásnyira volt tőle.



(A fotókat édesanyám készítette.)

2011. szeptember 8., csütörtök

Feliratok

Majdnem elfeledtem már; nagyot nevettem a minap sétálás közben. Egy parkoló kocsi hátsó ablakában állt a következő rendszámtábla formátumú felirat:
Ne engem kövess,
hanem Jézust!

Na igen, ez arra is hasonlít, mikor kiírják a templom bejáratához:
Isten téged is hív,
de nem mobilon!

2011. szeptember 6., kedd

Négyesikrek

Még a kismama-sorozat utolsó előadásán láttam ezt a videót. Megosztom:

2011. szeptember 2., péntek

Krízis

Lassan megváltoztatom a blogcímemet életben maradni-ra :)

A következő közhelyeket (?) éltem meg az utóbbi hetekben/napokban:
  • Jobb később mint soha...
  • A félig üres pohár az optimisták szemében: félig tele...
  • Mindig lehet nehezebb...
  • Soha ne mondj olyat, hogy velem ez nem történhet meg és ne bízd el magad
  • Mindennek vége szakad egyszer... (kivéve az örök életet a másvilágon :D)

Most megint egy kismama téma következik, de le akarom írni, mégha intimebb is, és ismét csak azért, hogy ráakadhasson a neten, aki szenved hasonló miatt. Úgyhogy megint ne olvassa tovább, aki liturgikus témára vágyik :)))



Nagyon sok tejem volt. A tejleadó reflexem brutálisan jól működött: a kislány fuldoklott a sugárban ömlő, fröcskölő tejtől. Már a szülés másnapján beindult a termelés, sokat segített a fogadott csecsemősnővér is a Szent Imre Kórházban. Ettől még nehéz volt a szoptatás eleje, de utána egész jól elvoltunk. Egészen a két hónapos oltásáig. Azon a napon azt hittem, a szuri miatt nyűgös. Másfél-két óránként mellre kéretzkedett!
És jött a feketeleves. Másnap is nyugtalan volt!! Lázmérő be, mégcsak hőemelkedés se. Tudni kell, hogy van egy miomám. A szülés után ugyanakkora maradt, mint előtte volt. A várandósság idején ellapult a méhem tetején, és szerencsére nem akadályozott minket. Most viszont gyanúsan görcsölni kezdett a hasam. Gyógyszert nem szedhetek most. Utánajártam, és a hormonok megzavarodtak, visszatért a havi ciklusom. Folyománya? Bármikor jöhet a kistesó, havonta 4 napra szinte elmegy a tejem, óriási hasi görcsök, nem alszom két éjjel, és amikor visszatér a fehér nedű, akkor a legbrutálabb. Édesanyám csak ennyit mondott: pech.
Milyen is az az éjszaka, amiért hálát adtam végül?!
Hajnali fél kettőkor egy óra alvás után felébreszt a keserves éhségsírása a babának, aki már harmadik éjjel nyüglődik. Melleim laposak, keserves fejjel átvánszorgok. Valahogy elkínlódik rajtuk, végül elalszik szomorúan.
Visszavánszorgok az ágyba, egyszercsak azt érzem, hogy mozdulni sem tudok, de aludni se. Szinte érzem, ahogy a vér áramlik az ereimben. A torkom kiszárad, mintha a sivatagban lennék. Megittam vagy két liter ásványvizet, ami az ágyam mellett állt. A melleim lüktettek, és a vállam remegett. A karjaimat alig bírtam emelni, de éber voltam. Olyan ez, mint mikor hazajöttünk a kórházból, és nem bírtam aludni 8 napon keresztül.
Háromkor aztán meghallottam egy szusszanást a szomszéd szobából, egyből berohantam, és megszoptattam végre a friss, jóízű, fehér csodával. DEO GRATIAS! A Szűzanya lenézett ránk, és együtt örült velünk. A baba azóta is úgy mosolyog minden szoptatás után, mint egy angyal. Szegény máris megtanulhatta, milyen az, amikor természetesnek hitt dolog egyszercsak nincs.

Szóval ezt akartam elmesélni.

Kulcsszavak:
hormon
menstruáció szoptatás alatt
visszatért ciklus
pecsételő vérzés
kevés tej


2011. augusztus 25., csütörtök

Vénasszonyok nyara?

"Gondolom, napközben - ha van rá módod - alszol egy keveset" - írja egyik TAPASZTALT kisgyermekes barátnőm. Ráérzett a dologra, azzal a különbséggel, hogy nem nagyon van rá módom :)



Hihetetlen ez a kánikula így augusztus végén. Már épp lemondtunk arról, hogy lesz nyár, amikor nekikezdett tombolni. Ez csecsemővel borzalmas... A baba ugyanis állandóan szomjas, nem bír aludni, így egyik szoptatás a másikba ér, ami nagyon megviseli az anyát. Borul az egész napirend, ami nálunk épphogy csak kialakult. Úgyhogy ezért nincsenek se bejegyzések, se hosszú e-mail-ek. Ez az időszak nem (sem) erről szól. :-)



Szentmisére továbbra se tudok eljutni, valahogy vasárnap mindig minden összejön, apa is ugye pont a déli órákban tűnik el itthonról... Viszont legutóbb mesélt egy prédikációt. Az evangélium a farizeus és a vámos volt. A pap arról beszélt általa, hogy mennyire fontos letérdelni, és hogy ezt mennyire nem hajlandóak egyesek megtenni sajnos.
Mindenesetre nekem megadatott ez, hogy hiába is akarotoskodok, le kell "térdelnem" a kislányom elé. Nagy áldás ez, mert amúgy nyilvánvalóan a Pokolba jutna az ember. De ilyen kegyelmekben részesít minket az Úr. Figyeljünk a keresztjeinkre, és el ne mulasszuk felhasználni őket az üdvösség felé vezető úton!
Még annyi, hogy a hétvégén láthattam egy két esztendős kislányt szopizni, és találkoztam egy nagydarab "viking harcossal", aki közölte, hogy ő 4 éves koráig anyatejen élt :D És egyikőjük se volt soha beteg! Úgyhogy hajrá én...

2011. augusztus 5., péntek

Távozz tőlünk, hasfájás!

Babatéma, úgyhogy akit hidegen hagy, ne is olvassa tovább most ezt a bejegyzést. Azért írok, mert nekem is sokat segítettek hasonló bejegyzések, és hátha ráakad egy kétségbeesett kezdő anyuka a blogra, és hátha segít neki. E hét elején nekem is jól jött az internet, onnan szedtem össze, ami végül hatott.
A kislányom ma 6 hetes. Jelentem, hogy ez a hivatalosan gyermekágynak nevezett időszak utolsó napja! És lássak csodát, úgy tűnik, valóban összerázódtunk, és túlvagyunk a nehezén. Most már csak még nehezebb lehet, de azt már fél lábon kibírjuk :D
Az utolsó héten egyértelművé vált számomra, hogy a kisbaba hasfájós lett. Márpedig aki hallott/látott hasfájós csecsemőt valaha, annak már egyszer tutira megszakadt a szíve. Annyira sajnáltam őt. Tekereg, panaszosan sír, enni sem tud, kemény a hasa.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Megtaláltam a megoldást!!!
Nálunk bevált a masszázs például. Részt vettem egy ilyen tanfolyamon még kismamaként, de elég annyi, ha a babát a szoptatást megszakítva őt lefektetve az ölbe helyezem, és símogatom a hasát az óramutató járásával megegyezően, aztán függőleges helyzetben büfiztetem a vállamon. ENNYI a titok!!! És elmúlt a hasfájás. Befejezte a szopást nyugalomban! Aztán nem szabad hagyni elaludni, sőt a levegő helyébe megint lehet neki adni a végén mellet, és akkor már elaludhat. Ja, és büfögése nélkül soha ne tedd le a gyereket! Ma hajnalban kétszer felvettem a kiságyból, és másodszorra jött föl a levegő. Utána boldogan aludt el!
Hihetetlen: az egész bébi alig 60 cm. Ő nem tud egyedül mozdulni se még! Csak a kezeivel kalimpál, meg a lábával biciklizik. Nehéz lehet neki is...

2011. július 31., vasárnap

Költői kérdések I.

Minek egy újszülött rugdalózójára zseb???

A Mennybe Vezető Út...

... (esetemben például) egy gyermek szoptatása, mert:

letöri az anya akaratosságát, aki szolgálhat Krisztusban egy ártatlan kis lényt.



Szoptatás közben kiárad a szeretet: szinte a túlcsorduló tejben megtestesülve :-)

A szoptatás
  • a kicsit mindig megnyugtatja
  • nagyon egészséges
  • a legtökéletesebb táplálék
  • Isteni feladat, hiszen az anya hiába vár ellenszolgáltatást vagy hálát

Erre gondolhat egy anya, amikor hajnali egykor hulla fáradtan felül az ágyban, és eszébe villan, hogy megint "legyőzte" őt egy négykilós kis tündérke, aki éppen éhesen megnyikkant...

2011. július 22., péntek

Hej, te Mici

Hüm-hüm...



(Magyarul is énekli a szöveget!)

2011. július 17., vasárnap

Recept

Üdv Mindenkinek!

Még a baba megszületése előtt készítettem ezt a fotósorozatot, és itt az idő, hogy közkinccsé tegyem ezt az ételelkészítési módot. Borzasztóan egyszerű, és azt az örömöt adja, hogy nem szakácskönyvből dolgoztunk!

Először is: gondold át, hányan ennétek. Meleg vacsorának kiváló, vagy levessel ebédre, vagy kisétkűeknek magában. Csirke. Egy óra a sütési ideje.
A legfontosabb kellék a "sütőzacskó". Bármekkora lehet, több méret kapható. Sütőbe helyezés előtt ne feledd lezárni a száját, és kb. 5 ponton vastag tűvel, vagy hegyes kisollóval kilukasztani a zacskó tetején pontokat.
A sütőzacskót a tepsire szoktam tenni, így könnyen mozgatható. Nem fröcsköl össze a zsír semmit, nem kell utána takarítani. Még a tepsit se kell elmosni :D
Vegyél csirkecombot, szedd le a bőrét, mosd meg a húst. Alsó- és/vagy felsőcomb is tökéletes a célra. A bőrt is belepakolhatod a zacskóba, akkor nem lesz annyira száraz a végeredmény (ezt hívják szaftnak).
Vagy vegyél mellfilét, azokat vágd apróbb darabokra. Én a mélyhűtőben éppen csíkokra vágott csirkemellet találtam, ezért ilyen került a fotóra.




Ha a húst előkészítetted, jöhet a hagyma. BÁRMILYEN hagyma és bármekkora mennyiségben. Nem is muszáj, de szerintem nélkülözhetetlen, és jó ízt ad. Teljesen megpuhul a zacskó alján, szinte megfő. Lehet lilahagyma, vörös- és/vagy fokhagyma. A képen éppen újhagyma látható, a szárát is összekarikáztam.
A hagymára felkarikázott krumplikat dobj, nekem újkrumpli jutott éppen, aminek a héja is belekerülhet. (A krumplit előtte mosd meg :)



Már melegítheted is a sütőt. 200 fokra. A húsdarabokat egyenként sózd be sültcsirke fűszersóval, vagy akármilyen fűszerrel. Én nem szoktam plusz sót rakni hozzá. Ha egy cafat kész, tedd a zacskóba.



Csupán ennyi. Most jöhet a zacskó szájának lezárása, és a lukak a zacskó tetejére, kb. 5 ponton.



Zutty be a sütőbe 60 percre.



Zsiradék nélkül, a saját "levében" sül meg a finomság, és a köret is benne van a zacskóban. Szerintem kész főnyeremény. Kis rutinnal tényleg pillanatok alatt kész.



És még maradt is belőle...

2011. július 15., péntek

Johanna és Terézke



A férjemmel álmélkodunk, mennyire emlékeztet a kislányunk arcocskája Kis Szent Terézre. Az meg egyenesen megdöbbentő, hogy Teréz pont Jeanne d'Arc szerepét játszotta a szentről szóló drámában, amiről maradtak fent fényképek is!

2011. június 23., csütörtök

Kórház

A következő bejegyzést tettem VOLNA föl péntek reggel:

"Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21)

Szerencsére ez is csak a javamat fogja szolgálni, hiszen letöri azt az akaratos természetemet. Ennek ellenére roppantmód hervasztó.

Keresztelő Szent János, könyörögj érettünk!



(Koren Gizella festménye)


DE A JÓISTEN MÁSKÉPP GONDOLTA...

((Ld. a megjegyzést...))

2011. június 20., hétfő

Szentháromság vasárnapján

Miután hajnalban, órára keltünk, és az egész délelőttöt a kórházban töltöttük, a kislányom már alig várta, hogy MÉG ODABENTRŐL részt vehessen a szentmisén. Se a templomban, se a szabadban semmi levegő nem volt, kissé fulladoztam... de a prédikációt azért megpróbáltam rögzíteni. Bocsánat, ha a mondatok nem lettek túl értelmesek (mea culpa).


Ismét beköszöntött az évközi időszak. Ebben az időben a megváltásunkat ünnepeljük, teljes egészében... Az alapvetően fontos hittitkok ünnepei következnek. A hagyományos naptár szerint Úrnapja csütörtökön tartatik.
Azért van jelen a liturgiában, hogy mi is bekapcsolódhassunk (?).
(...) A második évezredben az egyházi évhez jópár "dogmatikus ünnep" csatlakozott. Szentháromság ünnepe a legrégibbnek számít ezek közül, de sokáig a római pápák nem akarták elfogadni. Mert a Szentháromság annyira alapvető a hitünkben, mélyen gyökerezik, hogy nem kell külön ünnep.
A mai napig megtartottuk, hogy ez a nap egyben a Pünkösd utáni első vasárnap is...
A mai napon elkezdődik az évközi vasárnapok sorozata. Olyan, mint egy hálaadó Te Deumos szentmise, ez a mai is egy összefoglalás.
  • TEREMTÉS - Atya
  • MEGVÁLTÁS - Fiú
  • MEGSZENTELÉS - Szentlélek
A fentieket a mellettük álló Isteni személynek szoktuk tulajdonítani. Mégis mondjuk inkább úgy, hogy együtt döntöttek róluk.

Mikor a Szentháromság titkáról elmélkedünk, hitünk legalapvetőbb, legbensőségesebb, legmélyebb, legfelfoghatatlanabbjáról elmélkedünk. (Ld. "Mily megfoghatatlan...")
Valójában nincs párhuzamunk erre. Hogy hogyan lehet valaki EGY, miközben HÁROM.
Ha valakit szeretünk, minél többet meg akarunk tudni róla, az ő belső titkairól. Így vagyunk a Szentháromsággal is :)

Az ember Isten képmása, és mindenütt felismerhetőek a Szentháromság jelei: ld. KÖZÖSSÉGI LÉNY.
Nagyon fontos, hogy a három Isteni személy egyenrangú, egy szinten lévő.
Ha egyedül lenne, nem tudna adni és kapni oda-vissza SZERETETET. A keresztény Isten az egyetlen ISTEN, akit Szeretetnek lehet nevezni. Éppen a közösségi léte miatt, a Szentháromság miatt. A harmadik Isteni Személy folytonos szeretetáramlás! A szeretet nem érzelmi föllángolás, nem érzelem, mert az felszínes lenne. (Sokan félreértik, és a szeretetet érzelemként magyarázzák.) A mi Istenünkben nincs változás, árnyéka sem!!!

Isten a Szeretet. A szeretet akarati döntés. Hogy én a másiknak örök javát akarom. Mélyebb, mint az érzelem. Örökkévaló, kikezdhetetlen.
Sokszor azért megy tönkre (megszűnik, átalakul) egy kapcsolat (pl. házasságban), mert nem ez a mélyebb, hanem csak földi módon felszínes a szeretet két ember között. Nem pedig: "egész lényemmel odaadom magam neked"...
Szükséges dolgokban legyen egység, a nem szükségesekben lehet különbözni.

A SZERETETET MEG KELL TANULNI! Ellenállni az idő tombolásának...

XXX

A csütörtöki Úrnapi szentmise a Váci utcában lesz (Bp. Angolkisasszonyok Szt. Mihály templom) este fél 7-től KÖRMENETTEL!
Jövő vasárnap Liszt Ferenc "koronázási miséjét" hallhatjuk, de nem déli kezdéssel, hanem délután fél 4-től!!!

2011. június 15., szerda

Kétezer év óta

Kilenc hónappal ezelőtt egy pap azt a tanácsot adta, hogy mondjak egy kilencedet, ha ennyire szenvedek a munkahelyemtől. Most nem érdekes, hogy mi volt a probléma, de az ajánlott szent különleges útját-módját választotta, hogyan oldja meg a helyzetet. Évek óta vártunk már gyermekre, és pontosan akkor rögtön meg is fogant leendő kislányunk, pedig nem is gondoltunk rá. Épp a szakdolgozatommal voltam elfoglalva (erről a Szent Júdás Tádé kilencedről bővebben ITT).
Egy 40 fölötti nőismerősöm meghallotta a történetet. Mondtam neki, hogy jól kell ám kérni! Ő a házasságáért imádkozott végül. Nagyon különös dolgok történtek velük azóta (vérvétel, konfliktusok, kibékülés stb.), és kb. fél év után tegnap végre felhívott telefonon: 5 hetes magzat él a szíve alatt! Nagyon-nagyon régóta szerettek volna gyermeket, és már totál reménytelennek látszott...
Úgyhogy imádkozni továbbra is kell és érdemes! Az apostol közbenjárása pedig minden bizonnyal a mai napig hatékony.
Hasonló csodákat kívánok mindenkinek!

2011. június 13., hétfő

Pünkösdhétfő

Nos, vasárnap nem bírtam, de ma elmentem én is a szentmisére. Szentségekkel indulok neki ennek a hétnek, a hálaadás időszaka ez. Édesanyám egész hétvégén babaruhákat vasalt, a gyerekszoba nagyjából készen van. De lássuk inkább a prédikációvázlatot...



A tegnapi napon betelt a Húsvét utáni ötvenedik nap, és még mindig nem szűnik a mosoly az Egyház arcán! Az egész hetet úgy ünnepeljük, mintha egyetlen nap lenne...
Pünkösd is "keresztelési ünnep" (a Húsvéthoz hasonlóan). Pünkösd vigiliája hasonlóan zajlott, mint Húsvétkor a liturgia. A mai olvasmányok középpontjában is a keresztség áll. Új "tagok" csatlakoznak, épülnek be a Titokzatos Testbe. A Szentlélek az Egyház építője. Kiárad az Egyházra (is), hogy egy lélek legyünk az Atyával és Fiúval...
Érvelhetünk a test és lélek egymásrautaltságával. (...) Nem szabad e kettőt szembeállítani egymással!!! Nem szabad szembeállítani a Szentlelket az "intézménnyel". A szakadárok állítják, hogy most már csak a "szeretet" van, és ne legyenek például dogmák stb. Pedig ez lenne a halála, ha az Egyházat szétrobbantanánk.
Manapság sokan a "nem hétköznapi" adományokra akarják terelni a hangsúlyt (amilyen pl. a nyelveken szólás). Vajon mi kevésbé lennénk hitelesek, mert nem beszélünk így??? Szent Ágoston erre nemet mond: "Miért akarsz beszélni így? Hiszen te egy Testnek a Tagja vagy (...), legyen ez neked elegendő" ((egy olyan Testé, ahol igenis beszélik az összes nyelvet a földön)).
Ha ez az egész Test számára szükséges lenne, akkor megadatna. A kezdeti Egyház számára ez inkább "nászajándék" volt. És most már, hogy elterjedt, a Szentlelket inkább a MEGSZOKOTT, MINDENNAPI helyeken keressük. Ne legyen különcködés, szakadárság!!!
Nagyon gyanús, ha valaki ki akar válni. A Szentlélek mindig az Egyház egysége.

A kereszthalált és a feltámadást kell elfogadni. Ezen áll vagy bukik az egész. Az apostolok mindig ezt hirdették.

A Boldogságos Szűz Mária az Egyház örökös őssejtje, prototipusa. A Szentlélek leszállópályája. Alkalmas volt arra, hogy a Lélek benne "lakást vegyen".
Ezt a Máriás lelkületet kell ápolgatni magunkban. Oda száll a Szentlélek, ahol felismeri alázatos mátkája képmását...

2011. június 4., szombat

Gurki Szent Hemmáról

A szülés szerencsés kimeneteléért is szoktak könyörögni hozzá, úgyhogy már most elkezdem, mert tegnap végre összecsomagoltuk a kórházi bőröndöt, erre ma délelőtt a frász jött rám... de végül nem kellett még nekiindulnunk :-)

Romualda blogján található egy leírás a szent életéről szép képekkel: IDE kattintva. A kislányomat Emmának tervezzük nevezni. Már ki is biggyesztettem oldalsávba a védőszentjét.

Áldozócsütörtöki prédikáció

Részt tudtam venni az ünnepi szentmisén, mikor Krisztus a mennybe ment és fölvitte azt a bizonyos "csomagot". Természetesen volt miért imádkozni, volt mit kérni az Atyaistentől, ám idén extra adag hálaadás is dukált! Nagy csodák történtek ugyanis körülöttem...
A szentmise után belefért még egy jó hangulatú beszélgetés is. Ez is olyan áldott dolog volt!

A szentmise elején az jutott eszembe, hogy az lesz a mai blogbejegyzés címe: NELEGYÉ' GALILEAI FÉRFI, de aztán másfelé kalandoztak a gondolataim. Mindenesetre ettől még ne álljunk bambán az égre meredezve, hanem tegyük tovább a kötelességeinket :-D

xxx

A húsvéti gyertya kioltása jelzi a mai ünnep misztériumát. Az Úr Jézus is megvonja tőlünk fizikai jelenlétét, hogy annál inkább velünk legyen.
A mai nap valamiképpen az összefoglalás ünnepe. "Elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához." Ám ez a búcsú most nem szomorú, azt halljuk, hogy a tanítványok is örvendezve tértek vissza Jeruzsálembe. Hogy mi volt az ok?
Jézus magával vitte a mi emberi természetünket, és már ott van megdicsőülve, átistenülve a mennyben. TERMÉSZETÜNK MEGSZABADULHAT A HALÁL BÉKLYÓITÓL! Megváltozott az eredeti ítélet. Megtisztult.

Megmutatja az Atyának minden nap az Ő örök sebeit. Emlékezteti az értünk szeretetből vállalt szenvedésére. Milyen ajándékokról van szó? Jézus nem azért ment föl, hogy elfelejtsen minket... hanem, hogy helyet készítsen nekünk, és hogy szüntelen közbenjárónk legyen. (Ajándéka még a Szentlélek is...)

Ez a boldog reménység ünnepe.
Amikor halni kell egy nagy ügyért, akkor a szenvedés akkor borzasztó, ha reménytelen, kilátástalan. Ha senki sincs, aki helyrehozza. Ez a leggyötrőbb. A mennybemenetel óta mi SOHA NEM KERÜLHETÜNK ILYEN HELYZETBE. Ha földi sátrunk összedől, mindig van reményünk. Kész helyrehozni a tévedéseket, a mulasztásainkat, a lelki sebeket.
Méltó valóban hálaadással, a szív örömével ünnepelni!
Mi is olyanok lehetünk, mint a madár (ha reccsen is alatta az ág, tudja: szárnya van). Ezzel a biztos tudattal éljünk!

Embertársaitokat tegyétek Krisztus tanítványaivá. Amen.

2011. május 30., hétfő

Egy okkal több

Mértnelegyé református...

Mai napon koradélután egy 6 éves szőke kislány odalépett az ovi bejáratánál a hasamhoz. Sok testvére van, így bíztatták, hogy énekeljen a pocakomban lévő kicsi Emmácskának valamit.

- Nem - mondta a kislány váratlanul.
- Hogyhogy? - kérdeztem meglepetten, mert eddig mindig kedvesen köszöntünk egymásnak.
- Mert te katolikus vagy.

XXX

Happy end: Végül nagy nehezen kipréselte magából a Süss fel nap-ot... (30 fokban: "a ludaink megfagynak")

XXX

Utóirat: Én katolikusként MINDENKI szeretetére fogom nevelni a gyermeke(i)met!

Az Úr minket kiválasztott

Húsvét utáni 5. vasárnap

Szentlecke
Ne csak hallgatói legyünk az Igének! (hanem "cselekvői" is)
Evangélium
"Hisszük, hogy az Istentől jöttél ki"



Ezen a héten lesz a Húsvét utáni negyvenedik nap: a Mennybemenetel ünnepe (Áldozócsütörtök).
(...) Ez kell hogy legyen minden keresztény élete is. ((azaz: Jövünk az Atyától - mint Jézus - és amikor elhagyjuk a világot, akkor visszatérni az Atyához)). Hogy ez megtörténhessen így, és ne jussunk zsákutcába, illetve az életünk ne falba ütközzön (!), ehhez kellenek Jézus tanításai.

Hétfő-kedd-szerda egyházi szokás szerint "keresztjáró napok". Kisebb litániák. Ilyenkor könyörögjünk az Úrhoz, legyen ez egy intenzívebb ima időszaka, bűnbánati idő, visszafogottság. Énekeljük a Mindenszentek litániáját! Az Egyház mintegy "csomagot készít a Mennybe készülő Úrnak" :-) Jézus fölviszi az atyához csütörtökön...

MI KELL A JÓ IMÁDSÁGHOZ?

(a pap nem szedte pontokba, de a sorrend a következő volt)

1.) "Bármit kértek az Atyától az én nevemben"... ("Jézus Krisztus által")
De ez ne csak egy mágikus formula legyen, nem elég csak szavakban hozzátenni a kérő ima végén.
Jézus hitével kell imádkoznunk, és ne álljon ellentétben a szeretettel, szolgálattal.

2.) Föltétlen bizalom...
Valóban higgyem: nem csak az üres légtérbe beszélek bele!!! Hanem a mindenható, mindentudó, bölcs és hatalmas Istentől kérek, aki a maga idejében meg tudja tenni úgy, ahogy Ő a legjobbnak gondolja.

3.) "Legyetek az Igének nemcsak hallgatói, hanem cselekvői"... (Szt. Jakab ap.)
Először én nyissam ki a fülemet/szívemet! Először azt kell meghallgatni, amit Isten kér tőlünk. Ezért nem szabad késni a mise első részéről. Ha meghallottam, és teljesítem Isten kérését, már biztos lehetek benne, hogy Ő is meghallgat engem.

4.) Aki nem fékezi nyelvét, annak vallásossága hiábavaló... :-(
...és nem remélhetem, hogy imádságom eljut Isten elé!!!

5.) Meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szorongattatásukban...
Ha én szívtelen vagyok, akkor hogyan gondolhatom, hogy az Úrnak velem irgalmasnak és nagylelkűnek kellene lennie?!

XXX

Az Úr minket kiválasztott a "világ"-ból.
Őrizzük meg magunkat!
((a feladat)) ÚGY ÉLNI A VILÁGBAN, MINT AKI NEM E VILÁGBÓL VALÓ.

XXX

Hírek
Ezen a héten lesz május (Mária hónapja) lezárása.
Csütörtökön fél 7-kor régi rítusú szentmise a Bp. Váci utca Angolkisasszonyok templomában.
Előtte szerdán ugyanott este fél 9-től virrasztó zsolozsma. Viszonylag rövid lesz! :-D
Pénteken kezdhetjük a Szentlélek váró kilencedet! Hamarosan Pünkösd ünnepe...

((Olvasóimnak itt jegyzem meg, hogy kislányom bármelyik pillanatban megszülethet, úgyhogy ha nem írnék huzamosabb ideig, akkor az oka ez. A kiírás szerint még van két hét, de sose lehet tudni...)

2011. május 27., péntek

Fontos tudni!

Hihetetlen, hogy ebben az országban már tényleg szinte mindent lehet. Teljesen jogtalanul és értelmetlenül használnak jelképeket (most éppen a Pálos Rend a célpont). Lealacsonyítanak szimbólumokat, dobálóznak a szavakkal stb. (pl. magyarság, Boldogasszony, Szent Korona).
Csupa féligazságot terjesztenek a sátán malmára hajtván a vizet (eretnekségek, szinkretizmus, pogány tanok).
Kihasználják, hogy egy átlagember nem sokat tud általában a szerzetességről, és teletömik hazugságokkal a fejeket. Kérem magát az elhunyt Árva Vincét, hogy imádkozzon szegény hazánkért, és a rendért, mely befogadta egykor őt, és tegye jóvá mindazt, ami rombolást nevével fémjelezve végeznek azóta is.

Az alábbi nyilatkozat forrása a Magyar Pálos Rend HIVATALOS honlapja (www.palosrend.hu).

Nyilatkozat
A 2011 tavaszán DVD-n megjelent (Császár Tamás rendező és Gőbl Gábor producer által jegyzett) Pálosok - az ősi magyar rend című film tartalmától és jellegétől a Magyar Pálos Rend teljes mértékben elhatárolja magát. A film súlyosan elferdíti az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend történetét és küldetését, mely szorosan összekapcsolódik a kereszténységgel és azon belül a Katolikus Egyházzal. Kérünk minden jószándékú embert, hogy ennek a nyilatkozatnak a figyelembevételével viszonyuljon a fenti DVD-filmhez és imádkozzon a katolikus hit védelmének szándékára.
A Magyar Pálos Rend nevében:
Bátor Botond tartományfőnök

2011. május 22., vasárnap

A május 22-i prédikáció

Húsvét utáni 4. vasárnap

A zenéről:
Továbbra is tart a Liszt Ferenc misék sora. A templom közepén (nem a szentélyben!) óriási énekkar foglalt helyet, a karzaton egy nagyzenekar.
Leendő Emma (aki 8 hónapos a hasamban) rettentően megijedt a felharsanó Kyrie hallatán. Kürtök HARSOGTAK, és egy akkora kórus zendített rá, mintha maxra tekertek volna egy koncerterősítőt. Kb. mintha ez lenne az utolsó lehetőség „betörni” a Menny kapuját könyörgésük hangjával… A végén olyan brutális dobpergés volt, hogy azt hittem, beszakad a templom teteje.
A Gloria se volt semmi. Mintha elszabadult volna egy városnyi méh, és perceken át támadási célpontot keresnének. A Credo keresztrefeszítési részéről már nem is beszélve! Akkora lárma keletkezett, mintha az egész most történne. A végére még a cintányérokat meg az üstdobokat is bevetették, a harsonákon már nevetnem kellett. De persze néha volt hárfa meg fuvola is, és hegedű, finomabb szólamok, mint patak csörgedezése. De a mostani „koncert” alapvetően ijesztően hangosra sikeredett, és sajnos a múlthetinél kevésbé szolgálta a szentmisét. Amúgy gyönyörű volt.

Szentlecke:
„Legyen minden ember (…) késedelmes a haragra.”

Prédikáció:
Ahogyan közeledik a Húsvéti idő vége, a vasárnapi evangéliumban egyre inkább megjelenik a búcsúzás és a szomorúság hangulata, hiszen az apostolok ottmaradnak egy ellenséges világban…
Az Úr Jézus erőt akar beléjük önteni az utolsó vacsorán. Megígéri nekik a vigasztaló Szentlelket.
Mi már megszoktuk, hogy fizikai szemeink nem láthatják Jézust, de még nekünk is meg kell tanulnunk újra és újra felismerni Őt. Hiszen ugyanolyan valóságosan van most is jelen, mint az utolsó vacsorán a tanítványok előtt.

Ez az időszak az Egyházban a bérmálások ideje. Idén június 16-án nyolc hívő kapja meg közösségünkből a Szentlélek 7 ajándékát. Akik már bérmálkoztak korábban, azoknak is arra kell törekedniük, hogy „valóra váltsuk” – függetlenül attól, milyen árat kell érte fizetni ((itt az értelemről és az akarat megzabolázásáról beszélt, és a Szentlélek 7 ajándékáról))…
Manapság az emberek többsége Pilátushoz hasonlóan cinikusan azt kérdezi: „HÁT MI AZ IGAZSÁG?! UGYAN…”
Pedig objektív módon, emberektől függetlenül kell nézni. Egyetlenegy, örök és változhatatlan. És ez az Isten kinyilatkoztatta nekünk mindezt a Fián keresztül. Jézus Krisztus világosan megmondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” vagy „ajtó”. Rajta kívül nem lehet bejutni az Atyához a Mennyek Országába.

A Szentlélek mindig visszahúzódó, a háttérben marad, és mindig Jézus Krisztus igazságát mondja. Mi is soha ne a sajátunkat mondjuk.
Közbenjárónk legyen a „kegyelemmel teljes” Mária, aki oly mélyen befogadta a Szentlelket. Legyen előttünk ő az örök példa…

Hirdetés:
JÚNIUS 2-án (áldozócsütörtök) fél 7-kor is lesz szentmise a Váci utcában (Angolkisasszonyok) Urunk Mennybemenetele ünnepén!

2011. május 21., szombat

Boldog II. János Pál pápáról

Keresek egy ideje valamit, ami meggyőző számomra. Eddig nem találtam "fogást" II. János Pál pápán. Annyit gondoltam róla, hogy a halála után tértem meg, még abban az évben. Hallottam róla hideget-meleget, most nyilván örültem a boldoggáavatásnak, de eddig nem imádkoztam közbenjárásáért.
Most végre a Magyar Kuriron rátaláltam erre a római exorcista szavait idéző cikkre: KATT IDE
Idézek is belőle:
„Többször megkérdeztem a gonosz lelket, miért fél annyira II. János Páltól. Kétféle választ kaptam, mindkettő elég érdekes. Az egyik: ’mert keresztülhúzta a számításaimat.’ Úgy vélem, ez a kommunizmus bukására vonatkozik. A másik pedig: ’mert annyi fiatalt ragadott ki a kezeim közül.’ – II. János Pál hatására sok fiatal tért meg; sokan talán csak eltávolodtak az egyháztól, de II. János Pál miatt újra gyakorló hívők lettek.” - mondta Gabriele Amort ördögűző.


2011. május 16., hétfő

Bukott angyalok?

A zeneszám címe: THE FALLEN ANGELS.
A kampány eredeti címe: EVEN ANGELS WILL FALL
Magyarul: "Még az angyalok is bűnbe esnek"!

Rettentő gagyi, teológiailag pedig iszonyatos...



(Ezek az angyalok inkább egy fél tucat mulier suspectának tűnnek, akik színt vallanak; de ehhez inkább szenteltvizet kellett volna használni :-D )

2011. május 15., vasárnap

Prédikáció a Húsvét utáni 3. vasárnapon


A mai mise Liszt Ferenc ún. utolsó miséje volt, eredeti keretei között, régi rítusú szentmisén. Szívbemarkoló volt! 1969. Szekszárdi mise. Egy férfikar adta elő. Hihetetlenül ki volt számolva, hogy mennyi idő kell a papnak, míg végez az egyes folyamatokkal, nagyon tetszett. Szöveg és zene kifejező egységet alkottak, és az énekesek is nagy átéléssel adták elő a latin állandó részeket. Egyáltalán nem volt se rétestészta, se felesleges orgonabőgetés. Számomra a csúcspont a "Dona Nobis Pacem"-nél volt.
Szentlecke:
"tartózkódjatok a testi kívánságoktól" (...)
"mindenkit becsüljetek meg" (...)
"Istent féljétek" (...)
Evangélium:
"...és örömötöket senki sem veszi el tőletek..."
A mai evangéliumban van említés a szülő nőről is!


Prédikáció:
A mai evangélium kulcsszava a KIS IDŐ.
Ez a beszéd az utolsó vacsorán hangzott el.
Többféle időszakot jelenthet ez a kis idő, amit Jézus említ; az egyházatyák szerint akár az egész világtörténelmet is felölelheti Krisztus második eljöveteléig!
Ez a rész kiemeli az Úr Jézus érzéseit. Szívében egyszerre van jelen a legnagyobb fájdalom (például látva barátai árulását, vagy akár a mi bűneinket), ámde új élet is születik a földre: a megváltás.
Az Ő életadó ereje betölt mindent! A fájdalom múlandó! (Ezt éli át a szülő nő is!!!)
Nem céltalan szenvedések ezek!
Ezért kulcsfontosságú a szentmise, ami Jézus kereszthalálának folytatása, továbbélése a történelemben: hogy biztosak lehessünk abban, hogy szenvedéseink nem lesznek értelmetlenek, gyümölcstelenek!!
Mekkora hiánycikk a mai világban az igazi öröm. MERT NEM TUDJUK A KERESZTET VÁLLALNI TISZTA SZÍVVEL!
Az öröm mindig az áldozat gyümölcse. A szentmisén erőt gyűjthetünk a kereszthordozáshoz.

xxx

Liszt Ferencről szólva ((nem tudtam elég gyorsan jegyzetelni sajnos, így kimaradtak találó kifejezések...)):
Ez nem csak egyszerűen egy koncertzene, egy jól megírt darab. Hanem egy elkötelezett, mélyen hívő embernek a vallomása, misztikus élmény lecsapódása.
Az tudja ezt a zenét magáévá tenni, aki osztozik a zeneszerző elkötelezett keresztény életében. Ez egy egyesülés. Liszt Ferenc a szentmisét tartotta élete központjának!

xxx

A Summorum Pontificum kapcsán:
Pénteken volt a fatimai szűzanya ünnepnapja. Éppen aznap jelent meg: hogyan is kell érteni a Szentatya Motu Proprioját, melyben teljesen szabaddá tette a régi rítust az Egyház gyakorlatában.
Már a címe is sokat mondó: AZ EGÉSZ EGYHÁZNAK...
...azaz NEM pedig egy "különc kis csoportnak". Hanem az egész Egyháznak oda KELL nyújtani ajándékul. Tegyék lehetővé ezelnek a liturgikus formáknak a celebrálását.
Egyértelművé teszi például, hogy az "újabbkori engedményeket" nem szabad beengedni. Az oltárszolgálatot továbbra is csak férfiak láthatják el; az Oltáriszentséget csak pap vagy diakónus szolgáltassa ki; a régi naptárat használják; engedélyezzék a szent háromnapot; stb.

A prédikáció befejezésében a következőképpen (is) buzdította a népet:
"Ismerd meg azt, amiből a szentek táplálkoztak"!



FRISSÍTÉS

Íme egy cikk az egyik témában, amiről a pap beszélt. A cikk említ további hivatkozásokat is.
http://capitulumlaicorum.blogspot.com/2011/05/ajandek-az-egesz-egyhaznak.html
Vagy egyből kattintva: ITT

"Fekete vasárnapi homilia"-KOMMENTEK

A blogspot hibájából eltűnt kommentek itt olvashatóak
a 22. hozzászólástól (!):

Mária Magdaléna új megjegyzést írt a(z) "Homilia 3. rész FEKETE VASÁRNAP" című bejegyzéshez:

Dehát nem az-e a célunk: ISTEN AKARATÁT keresni, illetve megnyugodni benne (Benne)?
Minek kijelenteni, hogy nekem ez vagy az a hivatásom? És ugyan honnan tudjuk? Én se tudtam, hogy leszek-e anya vagy jó anya leszek-e. Szent Rita volt feleség is, anya is, aztán elvesztette őket, és elment apácának. Persze közben rengeteget szenvedett, ezt senki se tagadja. Semelyik életállapot nem fenékig tejfel.

Reina Nicolasa új megjegyzést írt a(z) "Homilia 3. rész FEKETE VASÁRNAP" című bejegyzéshez:

Nekem nem szabadott volna hozzászólnom, mert boldog vagyok?

Igen, boldognak érzem magamat. De szenvedtem már és tudom, hogy lesznek is szenvedéseim.

Sokáig azt gondoltam például, hogy a szenvedés és a nehézség csak addig tart, amíg az, akit szeretünk, viszont nem szeret.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Rengeteg örömöt ad, ha van egy másik személy mellettünk, akivel szeretjük egymást. Viszont rengeteg nehézség, fájdalom és kísértés fakad belőle.

Úgy gondolom, a földi élet ilyen. A jó mellett mindig ott lesz a rossz, de a rossz mellett - ha elég nyitottak vagyunk rá - felfedezzük a jót is.

Ráadásul ha van egy udvarlóm, ki garantálja, hogy össze is fogunk házasodni? Ki garantálja, hogy az esküvő után fél évvel nem üti el egy autó? Ki garantálja, hogy nem lesz alkoholista, hogy nem csal meg? Ki garantálja, hogy lesznek gyerekeim? S hogy nem lesznek köztük beteg, vagy egészséges, de kisiklott életűek?

A fő kérdés pedig még mindig nem az, hogy kinek mennyire jó az élete a Földön (vagy látszik annak), hanem az, hogy üdvözülök-e. Lehet, a másik, a boldogabb(nak látszik) a pokolra jut, vagy későbbiekben a földi pokol vár rá.

Szerintem az velünk a legnagyobb baj (és nem oktatok ki most senkit, magamról is beszélek és mindenkiről!), hogy idealizálunk életállapotokat, azt hisszük, ha ezt meg azt elérnénk, megadná nekünk a Jóisten, utána minden a sínen lenne. Honnan vesszük, hogy boldogabbak lennénk mondjuk egy házasságban mint egyedül? Én is várom és vágyom rá, hogy megházasodjak, de szerintem nagyon nehéz lesz, és irtózatosan fel kell kötni a gatyát.

Másrészt a földi célok elérése még nem garancia az örök boldogságra. Semmilyen földi cél elérése nem az, csakis a kegyelmi állapot elérése!

Talán tapintatlan dolog tőlem, de felhozok egy személyes példát: egy ismerős családot, ahol meghalt fiatalon az édesanya. Én és talán Ti is csodáltátok őket mint a tökéletes katolikus családot. És mi történt?

Normális, ha vannak céljaink és vágyaink, de ne helyettesítsük ezeket a mennyország elérésével. Mert egy házasság vagy egy gyermek nem a mennyország! A rengeteg előnye mellett megkapjuk a rengeteg feladatot és hátrányt is. Itt minden a Földön próbatétel és feladat is, nem csak jóság.

Az életállapot megváltozásával az ezer új öröm és lelki jóság mellett ezernyi nehézség és újfajta kísértés üti fel a fejét. Ezt nem szabad elfelejtenünk!

Persze én boldog vagyok. "Minden rendben" - ahogy mondani szokás. És talán élek majd egy boldog, sima életet, ahogy a nagy könyvben meg van írva: házasság, gyerekek, unokák, majd elszenderedés 80 évesen. De még az ilyen sima életútban is el lehet bukni, az ilyenben is lehet szenvedni és az ilyen végén is várhat a pokol.

És én személy szerint ha nekem x és y dolog általában sikerül, azt úgy szoktam felfogni, mint szegénységi bizonyítványt. Isten az erős hitűeket, az erős személyiségeket megőrli. Úgy látszik, én mérhetetlenül gyenge vagyok még. Ez előny?

Ildikó új megjegyzést írt a(z) "Homilia 3. rész FEKETE VASÁRNAP" című bejegyzéshez:

Az igazság az, hogy én is boldog vagyok, függetlenül attól, hogy szerettem volna mindig férjet meg gyereket és erre úgy tűnik semmi lehetőségem nincsen és igazából sosem volt. Most boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy Isten velem van és Ő tesz boldoggá per pillanat. Egyébként mindig azzal vigasztalom magamat, hogy ki tudja mennyire lennék boldog, ha tegyük fel férjhez mentem volna húsz éves koromban és most gyerekeim is lennének. Lehet, hogy nem lennék boldog, csak nem gyötörne az az érzés, hogy nem lettem anya, és nem kellene attól félnem, hogy egyedül maradok öreg koromra, de lehet, hogy gyötörne más, valami ami a férjemmel kapcsolatos, vagy a gyerekemmel kapcsolatos, vagy ha nem lenne gyerekem, akkor is gyötörhetne, hogy egyedül maradok idős koromba, ha a férjem meghal. Szóval az a jó, ha abban az életállapotban amiben éppen az ember van megtalálja a belső békét és ha mégis valami máshogy alakul, mint most van, mert Isten úgy akarja, akkor meg abban kell megtalálni a belső békét meg Istent. Az biztos, hogy kér olyasmin görcsölni, ami nincsen, hogy miért nincsen. Abból kell élni ami van és az kell úgy megélni, hogy boldogok lehessünk.

Most éppen szépen süt a nap, ebből is lehet erőt meríteni, ha csak erre koncentrálunk egy pillanatra és minden más problémát magunk mögött hagyunk addig, míg megszemléljük Isten szépségét a napsütésben.

Mária Magdaléna új megjegyzést írt a(z) "Homilia 3. rész FEKETE VASÁRNAP" című bejegyzéshez:

A "szemlélődés" az egyik legjobb dolog, amit el tudok képzelni. Ez lehet, hogy hülyén hangzik, de ez végre olyasmi, ami MINDENKINEK "kéznél van", és elvezet Istenhez.

2011. május 6., péntek

Szent Antal, OPN!

Hamarosan meg fog jelenni a Motu Proprio "oktatási alkalmazása" (vagy valami ilyesmi). Ez olvasható itt: ITT.
És mit látnak szemeim a téma kapcsán: ITT is?!

Régi rítusú szentmise a Páduai Szent Antal bazilikában. Hát, én majdnem elbőgtem magam örömömben. Ő a patrónusom, és lám-lám, évek kínlódása az ottaniaknak is meghozta gyümölcsét.

2011. május 2., hétfő

Reklámszövegek

Megbotránkoztató reklámszövegeket kezdtem gyűjteni...

Ezek múlt hetiek:

ALKOHOLIMÁDÓK ÉJSZAKÁJA

x x x

Szeresse úgy az autóját, mint önmagát


(Mostantól "reklám" tárgyszó alatt fellelhetőek. Küldeni is lehet megjegyzésben.)

2011. május 1., vasárnap

Fehérvasárnap



Sajnos ma nagyon fáradt vagyok, ezért úgy döntöttünk, hogy nem megyek a régi rítusú szentmisére, így a prédikációt sem tudom lejegyezni. (Férjem turifer lesz, így lemarad ő is a homilia egy részéről. Talán néhány gondolatot tudok majd közölni.) Mindenkinek szép vasárnapot!

2011. április 30., szombat

Kalácsfotók


Húsvétvasárnap vigiliáján :D


Tegnap este nekiláttam újfent...


Nagyon finom lett!!!

2011. április 28., csütörtök

Kalács receptek

Ígéretemhez híven közlök két receptet.
Egyiket én szoktam kenyérsütő gépben készíteni, a másikat sütőben próbálta ki idén az anyósom. (Férjem családja a húsvéti sonkát kaláccsal szokta enni.)

ERDÉLYI FONOTT KALÁCS
"Gergely Éva"-féle recept

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 dkg élesztő, kb. 1 pohár tej, 1 tojássárgája, 1 tojás, 2 evőkanál cukor, 5 evőkanál langyos olvasztott vaj. Tojás a kenéshez. (Anyósom üzeni, hogy sokkal finomabb több vajjal!!!)

"Az élesztőt kis cukorral, az 50 dkg-ból elvett 4 kanál liszttel, fél pohár langyos tejjel elkavarjuk a dagasztótálban, és meleg helyen megkelesztjük. Hozzáadjuk a többi lisztet, a tojást, a tojássárgáját, a többi cukrot, késhegynyi sót, és annyi langyos tejet, hogy dagasztható tészta legyen. Fakanállal hólyagosra verjük, végül hozzádolgozzuk a langyos vajat. Kelni hagyjuk, míg térfogata kétszeresére nő. Lisztezett deszkán a tésztából hat egyforma rudat sodrunk, hármasával összefonva két kalácsot készítünk. Vajjal kikent kalácsformába tesszük, letakarva fél óráig újrakelesztjük, majd tojással megkenve közepes tűznél megsütjük."




"HÁZI KALÁCS" KENYÉRSÜTŐBEN

"A gép alapprogramját vagy fehér kenyér programját használjuk. A kezelőbillentyűkkel állítsuk be a kalács súlyát, színét! Ezt a receptet nem programozhatjuk későbbi időpontra, mert a késleltetés során a tej és a tojás megromolhat. Helyezzük a hozzávalókat a helyes sorrendben a sütőedénybe, és indítsuk el a gépet! A mazsolát akkor adjuk hozzá, amikor a gép jelzi!"

Nos, ez volt a könyv szerinti szöveg. 850 grammos kalácsot ígér, amihez mindenképpen a kisebb méretű kenyér-gombot ajánlom, különben túlkel. Basic nevű program az enyémen, a színe: közepes (medium).

Hozzávalók (a sorrendet én kísérleteztem ki, zárójelben ld. ahogy én szoktam mérni):
vaj - 100 g (érdemes előtte kint hagyni fél órát, és darabonként, elosztva a sütő aljába potyogtatni)
tej - 300 ml (érdemes szobahőmérsékletűvel próbálkozni, nehogy a vajat visszakeményítse.)
tojás sárgája - 4 db (én úgy szoktam, hogy egy kis pohárban összekeverem a tojások sárgáját, és hozzáöntöm a tejet úgy, hogy a sárgája és a tej együtt adjon ki 3 decit!!!)
citromhéj (saját ötlet, belereszelem egy egész citrom héját)
finom fehérliszt BL 55 - 250 g (ami 460 ml !!!)
porcukor - 100 g (ami kb 184 ml !!!)
rétesliszt BF 55 - 250 g (ami 460 ml !!!)
- 5 ml (ami 1 teáskanál !!!)
szárított élesztő - 6 g (ami a sárga csomagolású frissnek a negyede!!!)
mazsola - 80 g (nem muszáj)



Homilia 1. rész FEKETE VASÁRNAP

Igyekezzünk a célegyenesben a nagyböjt utolsó időszakát kihasználni, kétszeres buzgósággal, méltóképpen fölkészülni a megváltás legnagyobb ünnepeire, és megtanulni a saját szenvedéseinket, keresztjeinket egyesíteni Krisztus megváltó keresztjével.

A mai vasárnapot úgy nevezik, hogy fekete vasárnap, hiszen mától kezdve a templom képeit, szobrait, és főként feszületeit letakarjuk fekete vagy lila lepellel. Ennek a magyarázata az, hogy az első keresztény századokban a keresztek nem a szenvedő Krisztust ábrázolták, hanem a dicsőséges, koronás királyt. Maga a kereszt is értékes fémből, drágakövekkel lett ékesítve. Kifejezvén azt, hogy valójában ez a bitófa Krisztus számára az Ő királyi trónusa lett, az Ő győzelmi fegyvere, amellyel széttiporta az ellenségnek a fejét. Krisztus az, aki a saját életáldozatával legyőzte a világot, és uralkodik az egész világmindenségen. Ezt a ragyogást, ezt a fényt akarták letakarni a szenvedés idejére, kifejezvén valamiképpen a gyászt, az együttérzést, de ugyanakkor kifejezvén a tiszteletet a titok iránt. Mert az Egyház a szent titkot mindig letakarja, főképpen az Oltáriszentséget. És azután amikor nagypénteken majd három részletben a pap leveszi a keresztről a leplet, és felmutatja a népnek, hogy „íme a kereszt fája, melyen a világ üdvössége függött”, akkor valódi reveláció történik. Lehullik a lepel a misztériumról, és látni fogjuk azt az Istent, akit az ember évszázadok óta látni akar szemtől szemben. Különböző képeket alkotott magában, hogy ez egy hatalmas, rettenetes, mindeneket uraló Isten, és most pedig itt van előttünk leköpdösve, megalázva…

Íme testvérek, ilyen alázatos a mi Istenünk, ilyen engedelmes. Ennyire nem sajnálja odaadni az utolsó csepp vérét a mi megváltásunkért, hogy az Atyát megdicsőítse és a mi halhatatlan lelkünket megváltsa a kárhozattól.

Nagypéntek felé egyre inkább lecsupaszodik a liturgiánk, elveszíti ékességeit. Ahogyan Krisztust megfosztják ruháitól; elhagyják barátai. Ugyanúgy a liturgia is kifejezi ezt a megfosztást, kiüresedést.

Homilia 2. rész FEKETE VASÁRNAP

Testvérek, a mai evangélium rámutat arra, hogy mi is az oka Krisztus szenvedésének, az Ő halálos ítéletének. Az, hogy ki meri mondani Krisztus azt, hogy „mielőtt Ábrahám lett volna, ÉN VAGYOK”. A korabeli hallgatók azonnal megértették, hogy mire utal. Arra utal, aki az égő csipkebokorban Mózesnek így mutatkozott be, hogy „én vagyok AKI VAGYOK”. Jézus azonosítja magát, egyenlővé teszi magát az örökkévalóval.

Miért olyan elfogadhatatlan ez az igazság a korabeli hallgató és a mai hallgató számára is nagyon sokszor?

Mert ha igaz, amit a Názáreti Jézus mond magáról – hogy Ő valóban ISTEN, az Örökkévaló egyszülött Fia, az ég és föld ura –, akkor ez azt jelenti, hogy minden embernek el kell viselni ezt az uralmat, hogy meg kell előtte hajolni, hogy hozzá kell igazítani az én életemet, az én mindennapjaimat az ő törvényéhez. És ezt nem akarja az ember.

Mindnyájan hallottunk arról, micsoda ádáz küzdelem folyik az egykor keresztény Európában a feszületek ellen. El kell tűnnie Krisztus keresztjének a nyilvános helyekről, az iskolákból, még a katolikus Olaszországban is. Arra hivatkoznak, hogy a feszület jelenléte az sértő a muzulmánok, a buddhisták, a hinduk, az ateisták és kitudjamilyen -isták számára. Pedig hát nem is igazán ők kifogásolják a feszületet. Hanem a feszület azokat a bukott katolikusokat zavarja, akik elárulták a hitet, akik az életükkel megtagadták a keresztény erkölcsöt, megtagadták a keresztény örökségüket. Az ő számukra a Megfeszített vádolóan néz a keresztről, égeti az ő lelkiismeretüket a Megfeszített tekintete. Ezért kell eltűnnie a feszületnek!

Ezzel szemben, testvérek, a mi számunkra a kereszt a legnagyobb büszkeség, a legnagyobb dicsőség és a legnagyobb öröm forrása. Amikor nagypénteken leleplezzük a keresztet, és odatérdelünk, hogy megcsókoljuk a megváltásunk eszközét, akkor azt énekli az egyház, hogy „imádjuk Őt, és dicsőítjük szent feltámadásodat, mert a kereszt által jön az öröm az egész világba”.
...a kereszt minden áldás forrása. A kereszt a világtörténelem megértésének a kulcsa...
A sátán azt gondolta, hogy győzött. Úgy gondolta, hogy a keresztfán eljutott a csúcsponthoz az ő diadala, íme végre eltette láb alól azt, aki elrontotta az ő világuralmi tervét…
(…) Megtörtént a váratlan fordulat. (…)

A „Beteljesedett” a sátán fölötti végső győzelemnek a diadalkiáltása!

Ezért a mi számunkra a kereszt az egy győzelmi zászló. Ebben dicsekedünk, hiszen innen származik a mi életünk, a mi üdvünk, a mi feltámadásunk. És abban a kitüntetésben van részünk, hogy a kereszt áldozata az nem csak egy régi emlék, hanem nap mint nap megjelenik az oltárainkon a szentmise áldozatban. Szemtanúi lehetünk Máriával és Jánossal: ott állhatunk a kereszt tövében. Egyesíthetjük a mi mindennapi keresztjeinket, fájdalmainkat, gondjainkat, bajainkat, szenvedéseinket és örömeinket Jézus szenvedésével, hogy ezek is hozzájáruljanak a világ üdvösségéhez.


Homilia 3. rész FEKETE VASÁRNAP

Megdöbbentő (!) tapasztalat az idei felvételiztetésről egy katolikus iskola felső tagozatában (majd a felvételiztető pap hozzáfűzései a témában):
  • Kérdés: „Nevezd meg a szentmise két fő alapvető részét”.
  • Válasz: „Vannak az olvasmányok, van a prédikáció (a legfontosabb rész!), utána van az áldozás”.

(…) Az átváltoztatás szavait ma minden vasárnap hangosan a saját anyanyelvükön hallják, és nem értik, és nem tudják, hogy miről van itt szó.
Testvérek, az, hogy "olvasmányok, prédikáció és áldozás" AZ NEM A KATOLIKUS SZENTMISE. Az a protestáns úrvacsora. Valami egészen gyökeresen más, mint a mi szentmisénk.
A mi szentmisénk áldozat. Nem közösségi összejövetel, nem lakoma. ÁLDOZAT! Krisztus keresztáldozatának megjelenítése, a megújítása és folytatása a történelmen keresztül. Aki a szentmisén jelen van, az a kereszt tövében áll.

Testvérek, mi a következménye ennek, hogy ennyire elveszíti a katolikus ember a gyökereit, az identitását; hogy ennyire elvilágiasodik?

A következménye az, hogy a mai katolikus ember nem akar a mindennapjaiban sem áldozatot hozni. Nem akar böjtölni, nem akar önmegtagadást gyakorolni, semmiféle erőfeszítést nem akar, mindenfajta megerőltetéstől irtózik és idegenkedik, mert az egész világ azt mondja, hogy itt minden azért van, hogy téged szolgáljon ki, a te vágyaidat. Azonnal, itt és most kielégítse. Neked nem kell megtagadnod magad. Te akkor leszel boldog, hogyha azonnal, mindenki ugrik a te szavadra, és neked szolgál.
Testvérek, egészen más a mi keresztény hitünk. Miért van az, testvérek, hogy ennyire nem vállalják az emberek az elköteleződést? Például a házasságban, például a katolikus szerzetesi hivatásban. Miért van az, hogy ha le is teszik a fogadalmat, hűtlenné válnak hozzá?

Miért van ez???

Mert az elköteleződés az mindig kereszttel jár. Az mindig azt jelenti, hogy meghalok magamnak, kiüresítem magamat, és a vágyaimat, odaadom magam, és föláldozom magam, és nem kérem vissza, és nem kérem számon… Ez az, amit nem akar az ember, mert nem tanulta meg a szentmisében, hogy nincs élet ott, ahol áldozat nincs. Nincs jövő áldozat nélkül.

2011. április 25., hétfő

Húsvét hétfő

INTROITUS
"Bevezetett titeket az Úr a tejjel s mézzel folyó földre, hogy az Úr törvénye legyen mindig ajkatokon, al-le-lu-ja, al-le-lu-ja."

xxxxxxxxxx

PRÉDIKÁCIÓ
Az ünnepek ünnepét egy egész héten át örvendezi az Anyaszentegyház.
Minthogyha máris megállt volna az idő.
A Húsvét már eredeti nevén is (pászka) az átformálódás ünnepe...
(...) Krisztussal együtt a világ átitatódik! Ez már nem az a természet, mely halálra szánt. Hanem a kegyelem hordozója, mely segít minket Isten felé.
Az egész teremtett világ várja az utolsó ítéletet, az egész anyagvilág átistenülve részese lesz. A természet mellett az emberi szívek is átalakulnak. Ld. mai evangéliumot (emmauszi tanítványok)...
Menekülésük közben melléjük szegődik egy "vándor". Ezek az apostolok még nem jutottak el a hitre. A szemük akadályozta őket. Jézus feltárja nekik... A "hitre nyitás" a csúcspontjára akkor jut el, mikor leül velük egy asztalhoz, és megtöri a kenyeret. Tulajdonképpen misézik nekik. Föltárul nekik a hitnek a teljessége! Ebben a pillanatban eltűnik fizikai szemük elől az Üdvözítő. De most már értik az Ő misztériumát. A LELKÜKBEN tudják. Az is jellegzetes, hogy hova mennek ezután: az Egyház közösségébe, ahol újságolják: "Láttuk az Urat".
Nem lehet megvalósítani a hitet közösségen kívül, az Egyház közösségén kívül. Az Egyház őrzi a szentségeket, és folytatja Krisztus művét.
Idén a húsvéti időben az Oltáriszentségről fognak szólni a prédikációk, hogy "elmélyüljön bennünk az Oltáriszentség misztériuma", a kenyér és bor átlényegülése. Az Üdvözítőt magát közvetíti felénk.
De mi magunknak is át kell lényegülnünk: Krisztushordozóvá, közvetítővé válni.

Legyünk hálás és hűséges hordozói ezeknek a titkoknak!