Húsvét utáni 4. vasárnap
A zenéről:
Továbbra is tart a Liszt Ferenc misék sora. A templom közepén (nem a szentélyben!) óriási énekkar foglalt helyet, a karzaton egy nagyzenekar.
Leendő Emma (aki 8 hónapos a hasamban) rettentően megijedt a felharsanó Kyrie hallatán. Kürtök HARSOGTAK, és egy akkora kórus zendített rá, mintha maxra tekertek volna egy koncerterősítőt. Kb. mintha ez lenne az utolsó lehetőség „betörni” a Menny kapuját könyörgésük hangjával… A végén olyan brutális dobpergés volt, hogy azt hittem, beszakad a templom teteje.
A Gloria se volt semmi. Mintha elszabadult volna egy városnyi méh, és perceken át támadási célpontot keresnének. A Credo keresztrefeszítési részéről már nem is beszélve! Akkora lárma keletkezett, mintha az egész most történne. A végére még a cintányérokat meg az üstdobokat is bevetették, a harsonákon már nevetnem kellett. De persze néha volt hárfa meg fuvola is, és hegedű, finomabb szólamok, mint patak csörgedezése. De a mostani „koncert” alapvetően ijesztően hangosra sikeredett, és sajnos a múlthetinél kevésbé szolgálta a szentmisét. Amúgy gyönyörű volt.
Szentlecke:
„Legyen minden ember (…) késedelmes a haragra.”
Prédikáció:
Ahogyan közeledik a Húsvéti idő vége, a vasárnapi evangéliumban egyre inkább megjelenik a búcsúzás és a szomorúság hangulata, hiszen az apostolok ottmaradnak egy ellenséges világban…
Az Úr Jézus erőt akar beléjük önteni az utolsó vacsorán. Megígéri nekik a vigasztaló Szentlelket.
Mi már megszoktuk, hogy fizikai szemeink nem láthatják Jézust, de még nekünk is meg kell tanulnunk újra és újra felismerni Őt. Hiszen ugyanolyan valóságosan van most is jelen, mint az utolsó vacsorán a tanítványok előtt.
Ez az időszak az Egyházban a bérmálások ideje. Idén június 16-án nyolc hívő kapja meg közösségünkből a Szentlélek 7 ajándékát. Akik már bérmálkoztak korábban, azoknak is arra kell törekedniük, hogy „valóra váltsuk” – függetlenül attól, milyen árat kell érte fizetni ((itt az értelemről és az akarat megzabolázásáról beszélt, és a Szentlélek 7 ajándékáról))…
Manapság az emberek többsége Pilátushoz hasonlóan cinikusan azt kérdezi: „HÁT MI AZ IGAZSÁG?! UGYAN…”
Pedig objektív módon, emberektől függetlenül kell nézni. Egyetlenegy, örök és változhatatlan. És ez az Isten kinyilatkoztatta nekünk mindezt a Fián keresztül. Jézus Krisztus világosan megmondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” vagy „ajtó”. Rajta kívül nem lehet bejutni az Atyához a Mennyek Országába.
A Szentlélek mindig visszahúzódó, a háttérben marad, és mindig Jézus Krisztus igazságát mondja. Mi is soha ne a sajátunkat mondjuk.
Közbenjárónk legyen a „kegyelemmel teljes” Mária, aki oly mélyen befogadta a Szentlelket. Legyen előttünk ő az örök példa…
Hirdetés:
JÚNIUS 2-án (áldozócsütörtök) fél 7-kor is lesz szentmise a Váci utcában (Angolkisasszonyok) Urunk Mennybemenetele ünnepén!
A zenéről:
Továbbra is tart a Liszt Ferenc misék sora. A templom közepén (nem a szentélyben!) óriási énekkar foglalt helyet, a karzaton egy nagyzenekar.
Leendő Emma (aki 8 hónapos a hasamban) rettentően megijedt a felharsanó Kyrie hallatán. Kürtök HARSOGTAK, és egy akkora kórus zendített rá, mintha maxra tekertek volna egy koncerterősítőt. Kb. mintha ez lenne az utolsó lehetőség „betörni” a Menny kapuját könyörgésük hangjával… A végén olyan brutális dobpergés volt, hogy azt hittem, beszakad a templom teteje.
A Gloria se volt semmi. Mintha elszabadult volna egy városnyi méh, és perceken át támadási célpontot keresnének. A Credo keresztrefeszítési részéről már nem is beszélve! Akkora lárma keletkezett, mintha az egész most történne. A végére még a cintányérokat meg az üstdobokat is bevetették, a harsonákon már nevetnem kellett. De persze néha volt hárfa meg fuvola is, és hegedű, finomabb szólamok, mint patak csörgedezése. De a mostani „koncert” alapvetően ijesztően hangosra sikeredett, és sajnos a múlthetinél kevésbé szolgálta a szentmisét. Amúgy gyönyörű volt.
Szentlecke:
„Legyen minden ember (…) késedelmes a haragra.”
Prédikáció:
Ahogyan közeledik a Húsvéti idő vége, a vasárnapi evangéliumban egyre inkább megjelenik a búcsúzás és a szomorúság hangulata, hiszen az apostolok ottmaradnak egy ellenséges világban…
Az Úr Jézus erőt akar beléjük önteni az utolsó vacsorán. Megígéri nekik a vigasztaló Szentlelket.
Mi már megszoktuk, hogy fizikai szemeink nem láthatják Jézust, de még nekünk is meg kell tanulnunk újra és újra felismerni Őt. Hiszen ugyanolyan valóságosan van most is jelen, mint az utolsó vacsorán a tanítványok előtt.
Ez az időszak az Egyházban a bérmálások ideje. Idén június 16-án nyolc hívő kapja meg közösségünkből a Szentlélek 7 ajándékát. Akik már bérmálkoztak korábban, azoknak is arra kell törekedniük, hogy „valóra váltsuk” – függetlenül attól, milyen árat kell érte fizetni ((itt az értelemről és az akarat megzabolázásáról beszélt, és a Szentlélek 7 ajándékáról))…
Manapság az emberek többsége Pilátushoz hasonlóan cinikusan azt kérdezi: „HÁT MI AZ IGAZSÁG?! UGYAN…”
Pedig objektív módon, emberektől függetlenül kell nézni. Egyetlenegy, örök és változhatatlan. És ez az Isten kinyilatkoztatta nekünk mindezt a Fián keresztül. Jézus Krisztus világosan megmondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” vagy „ajtó”. Rajta kívül nem lehet bejutni az Atyához a Mennyek Országába.
A Szentlélek mindig visszahúzódó, a háttérben marad, és mindig Jézus Krisztus igazságát mondja. Mi is soha ne a sajátunkat mondjuk.
Közbenjárónk legyen a „kegyelemmel teljes” Mária, aki oly mélyen befogadta a Szentlelket. Legyen előttünk ő az örök példa…
Hirdetés:
JÚNIUS 2-án (áldozócsütörtök) fél 7-kor is lesz szentmise a Váci utcában (Angolkisasszonyok) Urunk Mennybemenetele ünnepén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése