Keresek egy ideje valamit, ami meggyőző számomra. Eddig nem találtam "fogást" II. János Pál pápán. Annyit gondoltam róla, hogy a halála után tértem meg, még abban az évben. Hallottam róla hideget-meleget, most nyilván örültem a boldoggáavatásnak, de eddig nem imádkoztam közbenjárásáért.
Most végre a Magyar Kuriron rátaláltam erre a római exorcista szavait idéző cikkre: KATT IDE
Idézek is belőle:„Többször megkérdeztem a gonosz lelket, miért fél annyira II. János Páltól. Kétféle választ kaptam, mindkettő elég érdekes. Az egyik: ’mert keresztülhúzta a számításaimat.’ Úgy vélem, ez a kommunizmus bukására vonatkozik. A másik pedig: ’mert annyi fiatalt ragadott ki a kezeim közül.’ – II. János Pál hatására sok fiatal tért meg; sokan talán csak eltávolodtak az egyháztól, de II. János Pál miatt újra gyakorló hívők lettek.” - mondta Gabriele Amort ördögűző.
8 megjegyzés:
A boldoggáavatás előtt bizonytalan voltam II. János Pál pápa életszentségével kapcsolatban. Ugyanakkor az Egyház döntésében jobban bízom, mint a saját kételyeimben. Szégyen, ha valaki önmagát, vagy egy-két "okos embert" választ az Egyház tekintélye helyett.
Én is így voltam ezzel. De II. János Pál már a Mennyben van!!!
Igen. Erős közbenjárónk lett ezzel a mennyben. Azt hiszem engem már megszólított, vagy hogy is mondjam talán azt is mondhatom, hogy üzent úgy rajtam keresztül meg talán ezzel nekem is, ahogy már Boldog Özséb is, meg egyszer talán St. Ferenc is.
Minden pápának vannak erős és gyenge oldalai, csak pont úgy, mint minden embernek! Nem tudom, akik bírálják őt, vajon tőlük hány ember tért meg és CONTRA hány ember hagyta el a hitét!
Biztos, hogy Boldog II. János Pálnak voltak kiakasztó cselekedetei, de végül is kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk?
Egy bejegyzésemben én eléggé leszóltam őt, de már revideálom e cselekedetemet. Amíg azt látom, hogy én mint személy mennyi embert taszítok el a hittől amellett, hogy esetleg mennyi embert vonzok felé (ha van ilyen?), nincs képem leszólni senkit...
Nem hiszem, hogy II. János Pál hatására valaki elhagyta volna az élő hitét, hacsak nem volt az a hit eleve halott.
Ez az utolsó hozzászólás ez nagyon érdekes és a tartalma fontos szerintem. Az Istenbe vetett hitünk sosem szabad, hogy más emberen múljon és az Istenképünkkel is talán szerencsésebb, ha ez a helyzet.
Én egyébként nagyon díjazom II. János Pált, annak ellenére, hogy nagyon nem ismerem, ahogy más szenteket sem ismerek igazán a régi időkből. De néha az az érzésem, hogy talán nem is kell mindent tudni egy emberről, elég annyi, amit Isten mond el róla nekünk. A hét végén hallottam egy prédikációt, amiben egy régi szenttől idéztek egy mondatot. Arról szólt, hogy mennyire mehetünk közel Istenhez, hogy is van ez a közelmenés meg a másik ismerete. Így szólt a mondat. Amikor valakit éppen átölelve tartasz, akkor annyira közel vagy hozzá, hogy nem látod az arcát, ahhoz egy kicsit el kell távolodnod tőle.
Ez a gondolat a közelmenésről nagyon szép. Emberi kapcsolatokban is tanulságos lehet...
Az előző szentatya szerintem nagyszerű volt, mint ahogy a jelenlegi is. Milyen jó az Isten, hogy ilyen pásztorokat ad az egyház élére!
Igen emberi és Istenkapcsolatra egyaránt vonatkozik. Természetesen az Istenkapcsolatra volt kihegyezve a prédikációban. Isten nem csak érzelmeket ad nekünk, amikor annyira érezzük, hogy szeret, hanem a akartunkat és eszünket is meg akarja dolgoztatni, ahhoz, hogy megismerjen minket valójában és mi is Őt megismerjük sokszor ezáltal és ilyenkor nem feltétlen vagyunk hozzá annyira közel, hogy éppen érezzük a szeretetét, mint korábban.
Persze a mondat más bölcsességet is tartalmaz ezen kívül, de a prédikáció erről szólt.
Megjegyzés küldése