2010. június 27-i prédikáció

A mai evangélium tanítása az egyik legnehezebb a számunkra: megbocsátás és ellenségszeretet. Távol legyen tőlünk mindkettő, vessük ki a szívünkből! Annak ellenére, hogy egész pszichiátriai felépítésünk tiltakozik ez ellen. Sőt vannak olyan esetek, amikor a megbocsátás, az ellenségszeretet különösen nehéz lehet (ha megaláznak például).

A szeretet nem érzelem elsősorban, hanem akarati dolgokról van szó. Tehát ha AKAROK megbocsátani, ha el AKAROM felejteni a sértést stb. Ha tudok az ellenségemért imádkozni, akkor már nem az ellenségem többé, hiszen ráléptem a megbocsátás útjára.
Gyönyörű pedagógiája az egyháznak, hogy minden nap elénk állít példaként egy szentet. (A továbbiakban 4 szentről beszélt különleges megvilágításban. A mai nap szentjeként Szent Lászlóról, utána Mórus Tamás vértanúról, majd a keddi két szentről Péter és Pál apostolokról.)
Szent László. Ő igazán tudott szívből megbocsátani. Ismertek a Salamon nevű unokatestvérével való viszályai, az áskálódások. László megtehette volna, hogy keményen bosszút áll, de inkább keresztény lelkiismeretét követte. A megbocsátás új és új lehetőséget adott ennek a lázadó rokonnak.
László tette igazából magyarrá a kereszténységet. Az igazi vitézség ott kezdődik, mikor az akaratom uralkodik az ösztöneimen. Mikor valaki ura önmagának, kordában tudja tartani magát.
Mórus Szent Tamás. VIII. Henrik király feláldozta barátját szenvedélyeinek oltárán. Tamás MERT ellenszegülni, ő a lelkiismeret szavát részesítette előnyben, amiért életével kellett fizetnie. Életének utolsó percében megbocsátott kivégzőinek, a hóhérnak mondta: "tudd meg, hogy a legnagyobb jótéteményt teszed velem".
A két apostol megtapasztalta a bűnt, a komoly bukást, de Isten irgalmát is. Szent Péter, a nagy szájhős. Ő volt az első, aki hátat fordított Jézusnak. Feltámadása után Jézus nem olvassa fejére hűtlenségét. Az Úr Jézus micsoda logikát mutat nekünk! Annak, aki egyszer ilyen szégyentelenül elárulta, azt mondja: "Legeltesd juhaimat". Háromszor mondja, mikor Péter válaszolja: "Tudod, hogy szeretlek Téged". Mindez vezetett oda, hogy végül a nehéz helyzetben Péter megvallotta a hitét, és kiállt Jézus mellett (őt feszítették fejjel lefelé keresztre). Szent Pál, a vakbuzgó farizeus, mégis megtapasztalja az irgalmat. Buzgó, bátor, kitartó; tanúságtételét vértanúsággal pecsételi meg (lefejezték).
Kérdés: Miért Pétert választotta Jézus kősziklának??? Miért nem Jánosra bízta az Egyházat, miért nem ő lett az első pápa?
Mert János bizonyára kevésbé tudta volna megérteni a bűnösöket, és együttérezni az elbukottakkal (ahogy tette Péter).

AZ IRGALOM ERŐSEBB, MINT A BOSSZÚÁLLÁS.

Az oltárhoz úgy állunk oda, hogy tudjuk, méltatlanok vagyunk rá. Nem hivatkozhatunk semmiféle jópontokra!

Táplálkozzunk az Isteni szívnek a szeretetéből!!!

Figyelem! Hétfő Péter Pál ünnepének vigiliája, ami bűnbánati nap...

Női birétum

Akinek már elég volt az anglikán nőkből, az inkább gyorsan csukja be a szemét...

Akinek pedig az alábbi képtől nem futkos a hideg a hátán, az inkább most ne kommenteljen, ha lehet kérni.

Drága "Püspök" (Kis)Asszony!

Javaslom kegyednek az alábbi fejfedőt a fenti helyett:

Versenyezni a diszkókultúrával

Íme az Útmutató című műsor liturgiával foglalkozó része: LINK ITT.

A GLORIA tévén is meg lehet nézni, ha az MTV nem jönne be: LINK ITT.

Idézem a végéről Kovács Ervin Gellért premontrei szerzetes szavait (23:52-től):

Riporter: "Az értékes liturgiának ellentmond az érzelmi élmény?"

Ervin atya: "Én sem vagyok híve a teljesen érzelemmentes és abszolút steril, intellektuális liturgiának, ami nem tud ugye élményt okozni. Csak arról van szó, hogy milyen típusú élményről beszélünk. Tehát hogy vajon ez ugyanaz a fajta élmény-e, amit az ember például egy moziban átél, vagy egy színházban vagy egy szórakozóhelyen; vagy pedig egy egészen más típusú, szellemi élvezetről, illetve lelki élményről van szó?

Én azt hiszem, hogy az a katolikus egyháznak az igazi esélye, hogy ténylegesen megszólítsa az embereket úgy, hogy az ne csak múló fölbuzdulás legyen, hanem egy tartós elköteleződés, egy tartós változás. Hogy alternatívát kínál föl az egyház, tehát nem egy tömegkultúrát, amit bárhol máshol is megtapasztalhat a mai hívő (vagy a mai fiatal), mert mondjuk mi a "diszkókultúrával" hiába próbálunk ugye versenyezni. Tehát eleve vesztes helyzetben vagyunk, mert azt a VILÁG sokkal jobban csinálja, mint mi.

Tehát nekünk egy egészen más típusú dolgot kell nyújtani. Persze ahhoz, hogy ezt érzékelni tudja az átlagember, szokni kell. Tehát nem azonnal érzi az ember ennek a hatását. De ha már kiskorától kezdve kiteszik ezeknek a hatásoknak, ha rendszeresen van lehetősége találkozni ezzel a közeggel, akkor szépen fokozatosan kinyílik: érzékennyé válik rá, és fölfedezi, hogy IGEN, ez is egy élmény, ez is egyfajta élvezet; egészen más típusú, mint amit a világ nyújt, de erre is szükségem van - mint szellemi, mint lelki, mint keresztény lénynek."

Az életszentség felé :)

Bejön férjem a lakás ajtajából, ahol egy nagy dobozt cincált szét a szemeteskukánál. Közli, hogy nem az idegesítette fel, hogy ahogy kilépett a szabadba, elkezdett esni az eső, és most meg ahogy befejezte a munkát, és bejött: elállt; hanem hogy megállt mellette egy autó, és az orra alá engedte a kipufogófüstöt, míg kinyílt a kapu, ő meg letüdőzte, és ott kellett dolgoznia ilyen "levegőben"...
Nagyon lassan esik le, hogy mi az életfeladata egy kereszténynek. Hetek óta egyre jobban morgok például a munkahelyemre, ami semmilyen szempontból nem jó. Azt is jelzi, hogy ideje lenne gyónni, hiszen lehúznak a bocsánatos bűneim. Pio atya maga mondta: "Nyolc nap után, gyónás nélkül, én nem vagyok képes megőrizni lelkem tisztaságát". A bocsánatos bűn üt egy kis lukat, vagy repedés keletkezik, és az növi ki magát valami súlyos bűnné. Nem éri meg gyűjtögetni. Ne haljunk éhen a szentségek terített asztalánál: menjünk el gyónni!
Visszatérve a munkahelyemre: a kolléganőm borzasztóan zavar. Nem szabad rosszat mondanom róla, csak annyi, hogy például erkölcstelen. Pár hónapja megfejtettem, hogy én vagyok szeretettelen irányában. Most az derült ki számomra, hogy ahelyett, hogy acsarkodom rájuk, hálát kéne adnom. Nem azért, mert mindig lehet rosszabb, hanem Kis Szent Teréz nyomdokain járva!
Már írtam egyszer a betegségről, mely életállapot eleve magában hordozza az üdvösség lehetőségét. Ha minden tevékenységem előtt keresztet vetek, akkor Isten megdicsőül akkor is, ha nem sikerül a dolog. Ő kipótolja, hiszen hatalma van az Ő akarata szerint tenni a legjobbat. És földi halálom után Ő fog irgalmasan felemelni vagy igazságosan megítélni.
Van munkánk, van tető a fejünk fölött, van hova lehajtani a fejünket, van családunk, vannak barátaink. Isten mindent megadott nekünk, ami a boldogsághoz kell. Ezek után nem hisztizni kéne, hanem örülni, ha kitalál nekünk valamit, amit felajánlhatunk. Hálát adok az idegesítő kolléganőért, a benzingőzért, a kis kellemetlenségekért, mert mind értem és az emberekért van, akikért felajánlottam.
Ez is ima. Éljünk vele!!!

Benne leszünk a tévébe'

Itt is felhívom a figyelmet, hogy lesz egy riportfilm a Káptalanról, katt a hírért ide:

ÚTMUTATÓ

Remélem jó lesz, egy ismerősöm felveszi nekem DVD-re, ami rendelhető, illetve kölcsönkérhető lesz.

Erdei kápolna?!

Kezdek olyan lenni, mint a Szeretet újság :)

Találtam egy humoros írást nyomtatásban, amit ezennel megosztok a gyanútlan (ide)kirándulókkal:

"Egy angol hölgy kies német falut választott csöndes nyári üdüléséhez. Minthogy nem tudott jól németül, levélben a helybeli tanítóhoz fordult bizonyos előre megszerezhető felvilágosításért. Egyebek között a W.C. iránt is érdeklődött, csakhogy a német tanító nem ismerte ezt a rövidítést és a paphoz fordult.

A pap feltételezte a ladyről, hogy vallásos nő, és alighanem a Wood Chapel (azaz Erdei Kápolna) után érdeklődik. Készséggel szolgált hát pontos levélbeli tájékoztatással:

Tisztelt Asszonyom!

A WC kb. tíz kilométernyire van a háztól, amelyben Ön lakni fog, de keddi és pénteki napokon zárva van; ez talán kissé kényelmetlen lesz Önnek, ha megszokta a WC rendszeres látogatását. De bizonyára örömmel hallja, hogy sokan ott szokták tölteni egész napjukat, még élelmet is visznek magukkal. Nyáron mindig sok ember van ott, miért is tanácsosnak vélem, hogy idejekorán induljon majd oda. Mintegy nyolcvan ülőhely van benne, de ha mégis túl későn érkezne, talál ott bőven állóhelyet is. A harang tíz percig szól a WC bezárása előtt.

Mindez szép fenyőerdőben van, a kilátást is elragadónak fogja találni, s bizonyos, hogy jól hallja majd a leggyengébb hangokat is..."

Ájtatos manók Amerikából

Keresztelő Szent János ünnepének vigiliáján egy roppant gusztustalan dologgal fogok most előrukkolni. Amerikában az "unatkozó" háziasszonyok kedvenc szokása, hogy a gyermekek legnagyobb örömére izgalmas ételkölteményeket találnak ki az ünnepekre. A katolikusok élen járnak a hülyeségben: a leggiccsesebb, legízléstelenebb édességeket tudják kiötleni, és sajnos megvalósítani!
Leült az asszony az asztalhoz: Keresztelő Szent János? Unalmas ember. Senkije és a pusztában egy szál semmiben mászkált. Hm. Sáskát evett. Heuréka! Sááááskaaaa!!! Éljen.

Íme egy kép egy imádkozó sáskáról :)
Más néven: ájtatos manó, Magyarországon is van belőle, már én is láttam:

De hogy hogy kerül a sáska az asztalra? Álszent módon. Ha Keresztelő János sáskán és vízen élt, mi megehetünk desszert gyanánt egy kis sáska alakú csemegét. Képzeljük, hogy most igazi remeték vagyunk ezáltal... Hogy hugi kedvence lesz-e? Nem hinném...

Még egy valódi sáskát is szívesebben a számba tennék, mint ezeket az izéket!

Brrrrrrrrrr

Torta birétumok

Érzéki csalódás! A képeken nem valamiféle finom sütemények láthatóak a tálcákon, hanem gyertyák és papi fejfedők. (Az alsó képen még a fekete szegélyes kerek is az!!)

Canizares interjú

Találtam egy cikkecskét azoknak, akik szívesen elolvasnának egy kis összefoglalót a Szentszék liturgikus törekvéseiről (katt a címre):

A liturgia szelleméről és a reform reformjáról

Nelegyé díjnélküli???

Reina Nicolasa-tól kaptam egy "kreatív blogger díjat"... (Ld. oldalt legalul!)

A szabályok szerint elsőnek 7 dolgot meg kell osztanom magamról:

1. A blogom címét szinte senki se érti. Próbálom megmagyarázni: A lényege az, hogy nem lettem apáca, hanem a világban maradtam és férjez mentem. Nehéz a világban élni, a "kegyelmi állapotot" megtartani. Istenben maradni - ez a célom.

2. Budapesten lakom, vasárnaponként a Belvárosi főplébániatemplomba járok fél 4-es misére.

3. Számomra a legklasszabb pap jelen pillanatban az Alföldön található, és Antal testvérnek hívják.

4. Minden este lefekvés előtt férjemmel elimádkozzuk a skapuláré imát (a 3 Üdvözlégy Máriával).

5. Az Üdvözlégy-imában a malaszt kifejezést használom (a kegyelem szó helyett).

6. A pálosokról írom a szakdolgozatomat.

7. Kedvencz állatom a ketske.

Tovább kell adnom a díjat hét blognak. A lista a következő:

1. Középkori Spanyol

2. Régen

3. Capitulum Laicorum...

4. Quantum potes, tantum aude

5. Hedvig Gyümölcsöskertje

6. Arculati Karcolatok

7. Pápanyalóka

Az ő "kötelezettségük" az, hogy:

1. Írjanak magukról 7 információt.

2. Tegyék ki a díjat.

3. Nevezzenek meg 7 blogot, ami szerintük díjat érdemel.

4. És persze erről értesítsék őket!

Ha látják ezt a blogok szerkesztői, tegyenek belátásul szerint... :)

2010. június 20-i prédikáció

Ma visszatért a bizalmat, állandóságot jelentő zöld liturgikus szín. Nem az unalmas szürkeséget, hanem az évközi idő mindennapjait jelenti. Mi nem évközinek, hanem "pünkösd utáninak" nevezzük ezeket a vasárnapokat (illetve az időszakot). Pünkösd után most a Szentlélek vezet bennünket a hétköznapok során...

A mai evangélium nagyon illő mostanra, hiszen a papszentelések, újmisék időszaka is van. A papok is mindenüket elhagyván követik Jézust...
Ez az evangéliumi szakasz mélyértelmű szimbólumokkal van tele. Láthatjuk, mennyire emberközeli volt az Úr Jézus. A halászokat is a számukra ismerős, megszokott szimbólumokkal szólítja meg. Egész éjjel dolgoznak, de a hal "csak nem akar a hálóba jönni". Péter válasza egész életét jellemzi: "a Te szavadra mégis megteszem". Ilyenkor szoktak csodák történni!!! Ez az életszentség útja: képes vagyok félretenni saját magamat, mindent rábízni Istenre...
A hal szimbólum HITVALLÁS volt.
"Mi valamennyien Krisztus halacskái vagyunk." A világ bűneinek tengeréből Ő úgy húz ki bennünket, hogy mi ÉLETBEN maradunk!
A szerény kis csónak is az Anyaszentegyházat jelképezi: hősiesen állja a világ viharait.
Legyünk a "hálóért" hálásak.

Szombaton egy tanítványát és egykori ministránsát szentelték, és ott lehetett Gellért atya is. Dobbanjon meg mindannyiunk szíve papszentelésekkor! "Krisztus katonáivá, Krisztus rettenthetetlen harcosaivá avatja" őket...

Egy hét múlva Pünkösd utáni ötödik vasárnap lesz, egyben László királyunk ünnepe. Figyelem: Péter-Pálkor kedden régi rítusú szentmise lesz este fél nyolckor a budapesti Belvárosi plébániatemplomban!

Égből szállott vezető

Hogy a jámborság útjára lépjünk, s azon megmaradjunk, lelkivezetőre van szükségünk - írja Szalézi Szent Ferenc FILOTEA című munkájában.

"...sok jámbor lélek Isten szolgájának akaratára bízta magát, hogy Istentől való függésük szilárdabb legyen. (...) Szent Lajos halála előtt fiának a következő tanácsot adta: Gyakorta gyónjál, s oly lelkiatyát válassz magadnak, aki elég tudós és bölcs, hogy alaposan megtanítson arra, ami a keresztény életmódhoz szükséges."

"Azonban ki akad ilyen barátra? (...) Az, aki Istent féli, vagyis az alázatos szívű, aki a lelki tökéletességre nagyon vágyódik. Mivel tehát ennyire szükséges a jámborság útjain a jó vezető, kérjed buzgón Istent, küldjön neked egyet a saját szíve szerint, és mit se kételkedjél, majd rendel számodra ilyen bölcs és hű vezetőt; még akkor is, ha miként az ifjú Tóbiáshoz, egy angyalt kellene hozzád küldenie."
"...erre a foglalkozásra sokkal kevesebb az alkalmas egyén, mintsem azt hinnénk. Ahhoz ti. szeretet, tudás és okosság szükséges; ha e három tulajdonság közül valamelyik nincs meg, akkor a választás könnyen veszéllyel járhat."

"...vezetődre úgy kell hallgatnod, mint egy angyalra, aki az égből szállott alá, hogy téged oda vezessen. (...) Bízzál benne tisztelettel, mint a leány atyjában, s tiszteld őt bizalommal, mint a fiú édesanyját. Egyszóval, ennek az erős és kedves barátságnak egészen szelleminek, szentnek, természetfölöttinek és isteninek kell lennie."

Ilyen az én papom

A fenti címmel idén indult egy oldal, ahol jó papokról gyűjtenek benyomásokat.

"Tisztában vagyunk vele, hagy sajnos vannak olyan papok, akik megtévedtek, nem méltóak a papi hivatásuk gyakorlásához. De erről készségesen beszámol a sajtó általában..."

Eredetileg oda akartam volna írni valamit, de végül nem tettem meg, mert nem akartam személyeskedni. Szerencsére sok jó papot ismerek! Ha látok is valami hibát, akkor inkább próbálom követni a Szűzanya tanácsát: a papoknak nem kritikára, hanem a hívek imáira van szükségük.

Találtam a kritika példájára egy jellemző összeállítást:

"Ha a szentmise néhány perccel hosszabb a megszokottnál: Azon el lehet aludni.
Ha rövidebb akkor: Mit kapkod, hová rohan?
Ha felemeli a hangját: Miért kiabál?
Ha nem emeli fel: Egy szavát sem érteni.
Ha elutazik: Mindig úton van.
Ha nem utazik: Nincsen érdeklődési köre.
Ha családokat látogat: Soha sincs otthon.
Ha a plébánián van: Nem látogatja a nyáját.
Ha pénzügyekről beszél: Anyagias.
Ha nem: Senkinek sem mondja meg, mi a helyzet.
Ha fiatal: Nincs elég tapasztalata.
Ha öreg: Nyugdíjba kellene mennie." ÉS ÍGY TOVÁBB.

Szegény papok! Elvárjuk tőlük a tökéletességet, miközben semmi se elég jó nekünk.

A PAP LEGYEN:

• egyszerre nagy és kicsi
• nemes szellem, mintegy királyi vérből
• egyszerű és természetes, mintha paraszti származás lenne
• hős önmaga meghódításában
• olyan ember, aki Istennel küzködött
• a megszentelődés forrása
• bűnös, akinek Isten megbocsátott
• ura vágyainak
• a legfélénkebbek és leggyengébbek szolgája
• aki nem hunyászkodik meg a hatalmasok előtt
• de meghajol a szegények előtt
• Ura tanítványa
• nyájának vezetője
• koldus szélesre tárt karokkal
• számtalan ajándék hordozója
• férfi a csatamezőn
• anya, hogy megerősítse a betegeket
• a kor bölcsességével
• és a gyermek bizalmával
• magasba feszülő
• két lábbal a földön
• örömre született
• de a szenvedés ismerője
• távol minden irigységtől
• éleslátó, nyíltan szóló
• a béke barátja
• a tétlenség ellensége
• mindig állhatatos...

"Ismeretlen szerző a középkorból" (HA-HA-HA)

Egy 1800-as években élt francia újságíró meghatározta a pap általános képét, melyet követésre tanácsol. Az ideális pap - P. Lacordaire szerint - "a világban él, de nem vágyik annak örömeire. Tagja minden családnak anélkül, hogy bármelyikhez tartozna. Osztozik minden szenvedésben, élete titok nélküli, meggyógyít minden sebet. Minden nap az emberektől Istenhez fordul, hogy felajánlja neki tiszteletüket és imáikat, majd Istentől visszatér az emberekhez, hogy elvigye nekik a megbocsátást és a reményt. Acélból van a szíve ha a tisztaságról van szó, ami meglágyul a szeretet érdekében. Tanít és megbocsát, vígasztal és megáld, hogy mindig áldott legyen."

Sorolhatnám a végtelenségig a jó pap tulajdonságait. Legyen a pap jó gyóntató, figyelmes lelkivezető, az Oltáriszentség védelmezője, a betegek látogatója, lelkében gyermek, tetteiben férfias, külsejében ápolt... Alapjában véve legyen jó katolikus :)

MILYEN AZ ÉN PAPOM?

Nem titok, hogy számomra egy szépen bemutatott usus antiquior mise az etalon. A vasárnapi úgy szokott kezdődni, hogy bevonul a pap palástban (mint egy herceg), és még a mise kezdete előtt meghinti a híveket szenteltvízzel:

Már maga a miseruha is lehet fejedelmi, hiszen Krisztus KIRÁLY földi szolgáiról van szó, szerintem illik az áldozatbemutatáshoz nem holmi műszálas lepedőben megjelenni. A következő képet én készítettem 2010 Virágvasárnapján: a fiúcska kíváncsian kikukucskál a papra:

Persze tudom, nem lehet minden mise Sollemnis formában, mint a 2010 fehér szombatján celebrált ünnepélyes püspöki mise Mátraverebély-Szentkúton:

De az azért mégiscsak lebőgés, hogy az egyház engedi (?) a "rendetlen" formát is:

A "rendes" formát inkább csiszolgatni kéne (ld. lent), nem a fenti módon vagy még durvábban lezülleszteni.

De ha már a hívekkel szemben miséznek, akkor legalább a könyvet követve tegyék... (pl. ld. köv. kép)

Hála legyen Istennek minden jó papért, nekik pedig köszönet, hogy vállalják ezt az igaz(i) áldozatot.

A barbinők támadnak!

Óriási baki -például hittanon- a mi történne, ha Jézus ma is élne kezdetű, eleve eretnek kiindulású felvetés. Tök mindegy, hogy például Ő lenne-e a bloggerek királya vagy sem, mert Ő ÉL és uralkodik mindörökkön örökké.

- És figyuuuu... ha Szűz Mária a 21. században születne, akkor lenne Barbie babájaaaa???
Puff neki. "Sajnos" a Barbie témával kifogtam az aranyhalat (aranyhajat). Ha kivánhatnék, inkább visszadobnám, de előbb eltöröltetném az összes Barbie-t a földről.

A kultusz ugyanis például az alábbit eredményezheti:

Sőt találtam egy képet, ami választ adhat, miért távoztak tömegesen az anglikánok a katolikus egyházba:

Hová merészkedünk még, mi nők? Meddig ér a takarónk? (Akarom mondani: miseruhánk?)

Bárcsak inkább katolikus papjainkon látnék többször reverendát! Meg egyáltalán több papot.

Akár reverenda nélkül is, csak legyen sok jó férfi pap!
Ó, Istenem, segíts meg! Szűzanya, könyörögj érettünk!

Birétumos baba

Uram, irgalmazz!

Minden pap náci?

Több helyről is megkaptam a Magyar Kurír híradását. Benedek pápa a fivérével látható egy fotón, amint újmisés áldást osztanak. Egy kattintással levágható a kép egyik fele, és máris hitleri karlendítést csodálhat a tudatlan képnézegető.

Ez sajnos cseppet sem vicces, mert e játszadozás vérre menő. Ismét egy felelős újságíró, aki elferdítette a tényeket, és az Egyházat támadja.

Fantasztikus az emberi rosszindulat. A bukott angyal valóban "csodákra" képes általunk. Ezek szerint minden pap náci... vagy netán Hitler áldást osztott volna a világra??? Hogy is van ez?!

Reverendában

Budapesten 2010. június 13-án.

Szoknya

A nőnek illik a szoknya, főleg templomba, és végre az idő is megfelelő hozzá :)

2010. június 13-i prédikáció

A XX. században a Jézus szíve ünnep bevezetésével (f)elismerték (azt is), hogy szükség van az Isten engesztelésére, ellensúlyozni az ellene elkövetett bűnöket. A 9 első péntekre szóló ígéret nem varázsszer, hanem a lényegét kell elsajátítani…

A szív ne az érzelmek központja legyen, hanem az akarat, az értelem illetve a gondolatok központja. Szívünket helyezzük Jézus szívébe, Benne keressünk menedéket, Jézus szívében vegyünk lakást!

A papok éve sajnos nem éppen úgy alakult, ahogy vártuk. A kitört botrányok okozói sokszor valóban pont a papok voltak! A gyógyulás Útja az ÉLETSZENTSÉGÉ; példaképül a papok elé Benedek pápa ezért állította éppen Viannei Szent Jánost. Meg kell találni újra a bensőséges imaéletet, ÉLNI a személyes imával. A papok ne tegyék félre a zsolozsmáskönyvet!

A megoldás a megerősítése, nem pedig az eltörlése a cölibátusnak!!!
Az Úr Jézusnak nincs más jegyese, mint az Egyház!
A pap Krisztus képmása. Ne merüljenek bele még jobban a világba, inkább Krisztus szíve szerint gondolkodjanak!

A pápa pásztorbotjával (a fenti szavakkal) inti a nyáját, és ebben a szigorban szeretete mutatkozik meg. Meg kell fékezni a tévtanításokat, ERETNEKSÉGEKET, nehogy kihúnyjon a Szeretet lángja.

Manapság ez a jelszó: „Én az ember vagyok itt a földön az Isten helytartója és képmása. ÉN határozom meg a jót és a rosszat”. Vigyázzunk, mert ez a kígyó sugallata! Az új korban ez a lázadás a csúcsára hágott. A válasz: NEM! Az Isten határozza meg a dolgokat, nem pedig a gyarló teremtmény…

A hallgatóság egybehangzóan nagyon jónak ítélte a Jézus szíve nyolcadának vasárnapján elhangzott prédikációt ((e jegyzet nyomába nem ér a teljes elhangzott anyagnak)). Szerepelt benne egy pár hete (!) Lengyelországban történt csoda is, amire annyira figyeltem, hogy még lejegyezni is elfelejtettem. Emlékezetem szerint az volt a lényege, hogy egy áldoztatás közben leesett szentostyát a pap elhelyezett a tabernákulumban a purifikáció célját szolgáló vízben, de az nem oldódott fel, sőt egy vörös folt keletkezett rajta. Megvizsgálták, és megállapították, hogy az emberi vér, és hogy ugyanolyan szívszövet, mint az eddigi kutatási eredményeknél Jézusé volt.

A mai világból hiányzik a hívő légkör, az élő hit, a természetesen folyó lelkiélet. Törekedjünk rá, nehogy kiszáradjon a „szőlő”.

Jézus szíve nem egy hasonlat, nem egy költői kép, hanem VÉRES VALÓSÁG: az Oltáriszentségben OTT DOBOG Jézus szíve…

Pio atya egyik leveléből

"Legyünk alázatosak, jó atyám, és valljuk meg: ha Isten nem volna páncélunk és pajzsunk, mindenféle bűn szabdalna minket. Ezért kell tetteinkben mindig állhatatosan ragaszkodnunk Istenhez; ez legyen állandó törekvésünk."

(Egy misztikus szent vallomásai lelkivezetőihez 132.o.)

A Szentlélek lehellete

Páduai Szent Antallal közös kolostorban élt egy Péter nevű novicius, akinek csakhamar lelohadt kezdeti buzgósága, s vissza akart térni a világba. Szent Antal magához hívatta, rálehelt s így szólt: "Vedd a Szentlelket!" Az ifjú erre aléltan zuhant a földre. "Kelj fel!" - szólt hozzá kis idő múlva. Az magához tért, fölkelt s elmondta: Úgy érezte, mintha az égbe ragadtatott volna, látta Szent Ferencnek s más szenteknek leírhatatlan dicsőségét, megízlelte pár pillanatra a menny boldogságát. Ezek után természetesen megmaradt a rendben, s örömmel vállalt minden lemondást, önmegtagadást, mely a szerzetesi élettel jár.

(Forrás: Szent Antal imakönyv)

Non erit finis...

Íme Leon atya, egy "paporoszlán" :)

A közönség állítólag képtelen volt Belmondót papként elfogadni, úgyhogy a film gyakorlatilag bukás volt.

Pedig Jean-Paul kifejezetten jó reklám a papoknak, hiszen a filmben is nők általi ostromnak kitéve ELLENÁLL, és kitart hivatása mellett.

Én ezzel a kis képsorozattal búcsúzom a papok évétől, de NEM a papoktól...

Imádkozzunk a papokért minden nap!

Jézus Szentséges Szíve

Úgy szerette az Úr Jézus a bűnös embert, hogy még halála után is szíven szúratta magát érettünk azért, hogy utolsó csepp vére is kifolyjon üdvösségünkre!

Az Úr Jézus ígéretei a mai ünneppel kapcsolatban:

1. megadom Szívem tisztelőinek mindama kegyelmeket, melyekre állapotuk szerint szükségük van;

2. családjukban békességet szerzek;

3. megvigasztalom őket szenvedéseikben;

4. biztos menedékük leszek életükben, de főleg haláluk óráján;

5. minden dolgukat, vállalatukat megáldom;

6. a bűnösök Szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak;

7. a lanyha lelkek buzgókká válnak;

8. a buzgó lelkek még nagyobb tökéletességre emelkednek;

9. megáldom a házakat, melyekben Szívem képét kifüggesztik, tisztelik;

10. a papoknak olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik;

11. Szívembe írom és onnan soha ki nem törlöm azok nevét, akik ezen ájtatosságot terjesztik;

12. Szívem túláradó irgalmasságában megígérem, hogy mindazoknak, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekjén megáldoznak, megadom a végső állhatatosság kegyelmét, hogy tudniillik nem fognak szentségek nélkül kimúlni, és hogy Szívemben biztos menedékhelyük lesz haláluk óráján.

72 órán belül?

A metróban ma reggel a következő nagyméretű plakát fogadott:

"VÉLETLENÜL VÉDETLENÜL"

A képen egy kényelmesen pöffeszkedő fiatalember, és egy szorongó SZŐKE liliomszál (?) látható.

Rákerestem a témára: Véletlenül védetlenül címmel indított "abortusz ellenes" kampányt a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság. A "sürgősségi fogamzásgátlást" népszerűsítő kampány állítólag a megfelelő szexuális és erkölcsi nevelésre is buzdít, ugyanakkor tudatosítani kívánja a fiatal lányok körében azt, hogyha "megtörténik a baj, ha a szeretkezés előkészületlenül, váratlanul történik, vagy a fogamzásgátlásban valamiféle hiba-baleset csúszik VAN megoldás, van ESÉLY a nem kívánt terhesség elkerülésére". (www.drinfo.hu, www.neesspanikba.hu)

A TÉNYEK

"Ma Magyarországon 12 percenként esik teherbe úgy egy nő, hogy nem szeretné megtartani kisbabáját."
"Ma Magyarországon 1000 szülésre 450 abortusz jut."

Egyesek a megtapadástól számítják a terhességet, de az emberi élet valójában akkor kezdődik, amikor egy hímivarsejt és egy petesejt találkozik. Isten ettől a pillanattól kezdve szereti lélekként ezt az új lényt, akit még az édesanyjának sincs joga meggyilkolni.

VÉLETLENÜL?

Véletlenek nincsenek. "Szeretkezni" se lehet véletlenül. Olyan persze van, hogy a lelkiismeretét valaki letompítja különféle módokon, de akkor már eleve nem beszélhetünk véletlenről, hiszen a tompítás tudatosan történt. Ha egy nő él fogamzásgátlással, abban az esetben is hasztalan keresem a véletlenséget. Eleve tudatosan vét Isten ellen. Mi az, hogy valakit előkészületlenül ér egy nemi aktus? Ez csak dobálózás a szavakkal. Hol itt a beígért erkölcsi tartalom? Az esemény utáni tabletta ugyanúgy bűn, mint bármelyik fogamzásgátló eszköz. Ne ringassa senki magát abba a hiú reménybe, hogy "mivel még nem tudja, hogy egyesültek-e az adott sejtek, így a tabletta nem is minősül terhességmegszakításnak". Minden tettünkről számot kell majd adnunk!

VÉDETLENÜL?

Hogy van képe a fenti Tudományos (?) Társaságnak zászlójára tűzni azt a jelzőt, hogy nővédelmi? Miféle védelem az, ami csupán annyit tud kínálni egy nőnek, hogy ha már megtörtént a "baj" NE ESS PÁNIKBA: szaladj le a patikába, és gyorsan válts ki egy ilyen szert, utána pedig nyugodj meg, elkerülted nemcsak a szülést, de az abortuszt is. Veregesd meg a válladat, te nő, mert nem növelted az abortusz-statisztikát! Veregesd meg a válladat, te nő, mert van rá esélyed, hogy nem vagy gyilkos a szó szoros értelemben.

Mitől védi magát a fenti értelemben "védett" nő? Fogamzásgátlóval óvja magát a Mennyországba vezető Úttól, védekezik az Isten ellen, védekezik egy lélek megszületése ellen, védekezik az anyaság ellen, védekezik a tisztaság ellen, védekezés az önbecsülés ellen, védekezik az egészséges élet ellen stb.

Ez a "nővédelmi társaság" pedig szerintem se a nők testét, se a nők lelkét, se a nők párkapcsolatát, se a nők erkölcsét, se a nők tisztaságát NEM védi. Egyáltalán semmit se véd - a gyártó cég pénztárcáján kívül...

MÉGSE ESS PÁNIKBA...

Kedves nők! Van megoldás. Nem kell nemi életet élni házasság előtt. Ilyen egyszerű. Aki szeretne gyermeket, az házasodjon meg. Aki nem akar gyermeket, az tartóztassa meg magát.

40 nap

Ma véget ért a pápáért ajánlott 40 napos imahadjárat. Adja Isten, hogy megerősödve folytathassa munkáját még sok-sok éven keresztül!

Hol Szent Péter sírba téve / És Rómának dobog szíve,

Ezrek ajkán, ezer nyelven / Hő ima zeng édesdeden:

Tartsd meg, Isten, szentatyánkat, / Krisztusnak helytartóját!

Tinibálvány az énekeskönyvben!

Igazából nevettem a dolgon. Nem is akarok nagyon belegondolni. Valljuk be, gyakorlatilag mindenki van/volt/lesz tizenéves. Reméljük, kinövik...

Egy református iskolában dolgozom. A keresztény tini is olyan, mint a többi, általában szereti a sztárokat, és a kislányok rajonganak pl. a külföldi énekesekért meg a világsztárokért. A protestánsok pedig ugye tiltják a szentképeket... mit tehetne hát szegény gyerek, beleteszi helyettük valamelyik popikon képét könyvjelzőnek az ÉNEKESKÖNYVÉBE. Sőt. Horribile dictu: a "szerelmének" még a nevét is beleírja a kötet hátsó lapjára.

Az alábbi példányt ma találtuk!

Ráadásként - ha ennyi nem lett volna elég - nemrégiben rákerestem a rózsafűzér kifejezésre a google-on. Legnagyobb megrökönyödésemre pont ugyanerről a sztárocskáról dobott ki egy képet, amihez egy blogger írt találó kommentárt.

"A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. Kolossé 3:16." (A református énekeskönyv fülszövege.)

"az Úrnak"... de melyiknek?! Csak remélni tudom, hogy nem a fenti énekesre gondol a kis tulajdonos, mikor a szent zsoltárokat zengedezi... :)

Milyen NE legyen a nő

Parsifal "nevű" olvasóm a következő viccel kommentálta egyik bejegyzésemet:

Nézd fiam, a katolikus lányok többségében sajnos olyanok, mint a Port-Royal-des-Champs janzenista kolostorának apácái: tisztábbak az angyaloknál, de hiúbbak az ördögöknél. (Egy bölcs pap szavai.)

Végre találtam két idevágó szösszenetet...

A GŐGÖS SZŰZ

Volt egyszer egy jámbor szűz, aki sok böjtöléssel, könyörgéssel és önsanyargatással annyira vitte, hogy szentnek hitték. Halála után mégis borzasztó külsőben jelent meg a gyóntatója előtt, és elmondta, hogy elkárhozott vallási gőgje miatt, amellyel magát mindenkinél nagyobb érdeműnek gondolta, és mindenki mást megvetett.

(Pomerium)

PIO ATYA MONDTA:

"Nincs utálatosabb egy könnyed, ledér és öntelt nőnél. Különösen, ha már feleség.

A keresztény feleségnek istenfélelemben kell élnie, a béke angyalának kell lennie a családban, méltóságteljesen és kedvesen kell viselkednie embertársaival."

Patrónusom napjára

Nekem kedd mindig Páduai Szent Antal napja (ami mostanában abban merül ki, hogy elolvasom az imakönyvből az aznapi elmélkedést az élete kapcsán). Június 13-án lesz az ünnepe, s mivel ez egy vasárnapi nap, inkább ma kedden írok róla.

IX. Gergely pápa - csodálattal eltelve Antal egyik beszéde után - a Szentírás szekrényének nevezte őt. Jövőre talán nagyszerű prédikációiból szemezgetek majd, idén csak "közszemlére" bocsátok egy megemlékezést épen maradt beszélőszervrendszerének egy darabkájáról:

Halála után 32 évvel, amikor az újonnan felépült templomba átvitték a szent holttestét, felnyitották a koporsót. Nyelvét teljesen épnek, vérpirosnak találták, míg testének többi része elporladt.

Szent Bonaventúra, aki jelen volt Szent Antal koporsójának felnyitásánál, amikor meglátta az épen maradt nyelvet, mély megindultsággal kezébe vette, megcsókolta, és szent lelkesedéssel így kiáltott fel:

"Áldott a nyelv, amely mindig Isten dicsőségét hirdette, amely Istenhez hívta az embereket, és Istent magasztalni tanította a híveket. Ó, áldott nyelv, milyen becses lehetsz te Isten előtt! Könyörögj érettünk!"

A nyelvet ékes ereklyetartóban azóta is Páduában őrzik a Szent Antal Bazilikában...

Az Oltáriszentség védelmezője

Június 6-án ünnepli az Egyház Szent Norbertet, a premontrei rend alapítóját, aki Magdeburgban e napon költözött át a Mennyországba 1134-ben.

Szülei egy látomás miatt egészen fiatalon a papi rendbe szánták, mivel édesanyjának megjövendölték fia későbbi nagyságát. Már nagyon korán el is helyezték a xanteni Szent Viktor-káptalanban, ahol nem volt szándékában a nagyobb rendeket is fölvenni, mert abban a korban a nemesi családok másodszülöttei gyakran éltek gazdag pompában az Egyház keretein belül, kihasználva természetes adottságaikat és nemesi származásukat. Norbert is tüzes kedélyű volt és igen hajlott a szélsőségekre. Vonzotta az udvari élet, mely környezetben igen otthonosan mozgott. Életét még inkább a földi örömökre rendezte be, mint fiatal paptársai, bár súlyosabb bűn valószínűleg nem terhelte lelkét.

1115-ben egy napon szerencsére megtért, mikor egy apród kíséretében látogatóba lovagolt a szomszédságba. A Sauléhoz hasonlító eset így történt:
Heves zivatar kerekedett, oly hirtelen, hogy Norbertnek nem volt ideje tető alá menekülni. S akkor közvetlen közelében lecsapott egy villám, és lova rémülten levetette őt. Norbert öntudatlanul feküdt, kísérője hiába igyekezett magához téríteni. A vihar elvonultával egyszerre magához tért, és állítólag így kiáltott föl: "Uram, mit akarsz, mit tegyek?" Az Úr belső hang útján válaszolt neki: "Kerüld a rosszat, tedd a jót, keresd a békét, és menekülj irgalmasságomhoz."

Norbert Siegburg kolostorába vonult vissza, és kapcsolatba került néhány reformra törekvő személlyel (Kunó apáttal, Luitolf remetével és Rolduci Richer apáttal). Élete ekkor egészen új irányba fordult. Frigyes kölni érsek elé járult, és kérte, hogy egy nap szentelje diákonussá és pappá. Bár az érvényes egyházjog tiltotta, végül mégis megkapta, amit kért.

Papszentelésén szándékosan korábbi pompás udvari ruhájában jelent meg, majd mindenki szeme láttára levetette, és birkabőrből készült egyszerű ruhát öltött, amelyet vezeklő övvel kötött át. Így nyilvánosan megtagadta korábbi életét.

Azonnal hevesen szembefordult a xanteni káptalan életstílusával, pedig oda tartozott ő is. Lemondott javadalmairól és birtokairól. Pénzét szétosztotta a szegények közt, és vándorprédikátorként járta az országot. A források egybehangzóan tanúsítják, hogy rendkívül jól tudott prédikálni. Beszédeivel kezdetben elsősorban viszályok rendezésére és békítésre törekedett. Később kísérletet tett arra is, hogy izzó hangú beszédekben követőket toborozzon az általa alapított új életformához. Minden gondja továbbra is a szegénységre és az apostoli életre irányult. Hamarosan csodatévő híre támadt. Ehhez nem kevéssel járult hozzá megjelenése: mezítláb járt és vezeklő ruhában...

Életmódja nagyon gyorsan elterjedt! Egymást követték az alapítások, és gyakran már fennálló közösségek is átvették a premontrei reformot. Norbert maga 1126 tavaszán Rómába ment, és ott megkapta a pápától rendjének jóváhagyását.

Még ebben az évben magdeburgi érsekké választották Speyerben, amivel kora jelentős közéleti személyiségévé kellett válnia. Ez volt a második fordulópont Norbert életében, de még ekkor sem változtatott életvitelének szigorúságán. Mezítláb és a legegyszerűbb ruhában vonult be Magdeburgba, úgy, ahogyan az Alpokban is járt. Az érseki palota ajtónállója azt hitte, koldus áll előtte, és vonakodott beengedni a porlepte szerzetest. Amikor kísérői megértették vele, hogy új ura az, aki bebocsátást kér, ijedtében elfutott. Norbert azonban barátságosan visszahívta, és azt mondta: "Ne félj, jó testvér, jobban ítélsz, mint azok, akik választásukkal arra kényszerítettek, hogy ebbe a palotába jöjjek, mert nem vagyok rá méltó."

A II. Ince és II. Anaklét közt támadt egyházszakadás idején Norbert az elsők között állt Ince pártjára. A császárral 1132-ben és 1133-ban Rómában járt, hogy a pápát ismét visszahelyezzék jogaiba. Ezen az utazáson Norbert néhány hónapon át Itália főkancellárjának tisztségét viselte, és a pártok tárgyalásában jelentős szerepet játszott. Lehetséges, hogy Rómában szerezte azt a fertőzést, amely halálát okozta. Nagyon legyengülten érkezett vissza püspöki városába. Korai halála miatt szándékai és tervei, amelyek életének második szakaszában foglalkoztatták, nem egészen világosak előttünk. Egyetlen írást sem lehet biztonsággal neki tulajdonítani.

Különösen az ellenreformáció korától az Eucharisztia szentjének tekintik Norbertet, a róla készült képeken többnyire monstranciával ábrázolják, ami ugyan anakronizmusnak számít, de jelzi, mennyire kiemelt fontosságú volt számára az Úr Szent Teste. Az Oltáriszentség védelmezőjeként tartjuk számon. A róla készült illusztrációk jellemző figurája egy Tanquelin nevű eretnek, akinek fejét Norbert úgy tapossa, mint a Szűzanya a "kígyót" :)
Szentünk a lenti képen a 2010. 06. 06-i prédikációban említett Lütichi Juliannával együtt látható:

Szöveg: Szentek élete alapján
Kép: Magyar Kurír, Norbertine Vocations

Elsőáldozás

Tegnap volt egy kedves ismerősömnek az első áldozása, és én végig ott ülhettem a templomban mellette. Még együtt jártunk hittanra, mikor elkezdte a katekumenátust (én akkor bérmaszülőségre készültem). Olyan kegyelemben volt részünk, hogy a templomból kilépve csodálatos, melengető fényár fogadott minket a szentmise után. Annyira jó volt! Nagyon hálás vagyok az Istennek :)