Az Oltáriszentség védelmezője

Június 6-án ünnepli az Egyház Szent Norbertet, a premontrei rend alapítóját, aki Magdeburgban e napon költözött át a Mennyországba 1134-ben.

Szülei egy látomás miatt egészen fiatalon a papi rendbe szánták, mivel édesanyjának megjövendölték fia későbbi nagyságát. Már nagyon korán el is helyezték a xanteni Szent Viktor-káptalanban, ahol nem volt szándékában a nagyobb rendeket is fölvenni, mert abban a korban a nemesi családok másodszülöttei gyakran éltek gazdag pompában az Egyház keretein belül, kihasználva természetes adottságaikat és nemesi származásukat. Norbert is tüzes kedélyű volt és igen hajlott a szélsőségekre. Vonzotta az udvari élet, mely környezetben igen otthonosan mozgott. Életét még inkább a földi örömökre rendezte be, mint fiatal paptársai, bár súlyosabb bűn valószínűleg nem terhelte lelkét.

1115-ben egy napon szerencsére megtért, mikor egy apród kíséretében látogatóba lovagolt a szomszédságba. A Sauléhoz hasonlító eset így történt:
Heves zivatar kerekedett, oly hirtelen, hogy Norbertnek nem volt ideje tető alá menekülni. S akkor közvetlen közelében lecsapott egy villám, és lova rémülten levetette őt. Norbert öntudatlanul feküdt, kísérője hiába igyekezett magához téríteni. A vihar elvonultával egyszerre magához tért, és állítólag így kiáltott föl: "Uram, mit akarsz, mit tegyek?" Az Úr belső hang útján válaszolt neki: "Kerüld a rosszat, tedd a jót, keresd a békét, és menekülj irgalmasságomhoz."

Norbert Siegburg kolostorába vonult vissza, és kapcsolatba került néhány reformra törekvő személlyel (Kunó apáttal, Luitolf remetével és Rolduci Richer apáttal). Élete ekkor egészen új irányba fordult. Frigyes kölni érsek elé járult, és kérte, hogy egy nap szentelje diákonussá és pappá. Bár az érvényes egyházjog tiltotta, végül mégis megkapta, amit kért.

Papszentelésén szándékosan korábbi pompás udvari ruhájában jelent meg, majd mindenki szeme láttára levetette, és birkabőrből készült egyszerű ruhát öltött, amelyet vezeklő övvel kötött át. Így nyilvánosan megtagadta korábbi életét.

Azonnal hevesen szembefordult a xanteni káptalan életstílusával, pedig oda tartozott ő is. Lemondott javadalmairól és birtokairól. Pénzét szétosztotta a szegények közt, és vándorprédikátorként járta az országot. A források egybehangzóan tanúsítják, hogy rendkívül jól tudott prédikálni. Beszédeivel kezdetben elsősorban viszályok rendezésére és békítésre törekedett. Később kísérletet tett arra is, hogy izzó hangú beszédekben követőket toborozzon az általa alapított új életformához. Minden gondja továbbra is a szegénységre és az apostoli életre irányult. Hamarosan csodatévő híre támadt. Ehhez nem kevéssel járult hozzá megjelenése: mezítláb járt és vezeklő ruhában...

Életmódja nagyon gyorsan elterjedt! Egymást követték az alapítások, és gyakran már fennálló közösségek is átvették a premontrei reformot. Norbert maga 1126 tavaszán Rómába ment, és ott megkapta a pápától rendjének jóváhagyását.

Még ebben az évben magdeburgi érsekké választották Speyerben, amivel kora jelentős közéleti személyiségévé kellett válnia. Ez volt a második fordulópont Norbert életében, de még ekkor sem változtatott életvitelének szigorúságán. Mezítláb és a legegyszerűbb ruhában vonult be Magdeburgba, úgy, ahogyan az Alpokban is járt. Az érseki palota ajtónállója azt hitte, koldus áll előtte, és vonakodott beengedni a porlepte szerzetest. Amikor kísérői megértették vele, hogy új ura az, aki bebocsátást kér, ijedtében elfutott. Norbert azonban barátságosan visszahívta, és azt mondta: "Ne félj, jó testvér, jobban ítélsz, mint azok, akik választásukkal arra kényszerítettek, hogy ebbe a palotába jöjjek, mert nem vagyok rá méltó."

A II. Ince és II. Anaklét közt támadt egyházszakadás idején Norbert az elsők között állt Ince pártjára. A császárral 1132-ben és 1133-ban Rómában járt, hogy a pápát ismét visszahelyezzék jogaiba. Ezen az utazáson Norbert néhány hónapon át Itália főkancellárjának tisztségét viselte, és a pártok tárgyalásában jelentős szerepet játszott. Lehetséges, hogy Rómában szerezte azt a fertőzést, amely halálát okozta. Nagyon legyengülten érkezett vissza püspöki városába. Korai halála miatt szándékai és tervei, amelyek életének második szakaszában foglalkoztatták, nem egészen világosak előttünk. Egyetlen írást sem lehet biztonsággal neki tulajdonítani.

Különösen az ellenreformáció korától az Eucharisztia szentjének tekintik Norbertet, a róla készült képeken többnyire monstranciával ábrázolják, ami ugyan anakronizmusnak számít, de jelzi, mennyire kiemelt fontosságú volt számára az Úr Szent Teste. Az Oltáriszentség védelmezőjeként tartjuk számon. A róla készült illusztrációk jellemző figurája egy Tanquelin nevű eretnek, akinek fejét Norbert úgy tapossa, mint a Szűzanya a "kígyót" :)
Szentünk a lenti képen a 2010. 06. 06-i prédikációban említett Lütichi Juliannával együtt látható:

Szöveg: Szentek élete alapján
Kép: Magyar Kurír, Norbertine Vocations