A XX. században a Jézus szíve ünnep bevezetésével (f)elismerték (azt is), hogy szükség van az Isten engesztelésére, ellensúlyozni az ellene elkövetett bűnöket. A 9 első péntekre szóló ígéret nem varázsszer, hanem a lényegét kell elsajátítani…
A szív ne az érzelmek központja legyen, hanem az akarat, az értelem illetve a gondolatok központja. Szívünket helyezzük Jézus szívébe, Benne keressünk menedéket, Jézus szívében vegyünk lakást!
A papok éve sajnos nem éppen úgy alakult, ahogy vártuk. A kitört botrányok okozói sokszor valóban pont a papok voltak! A gyógyulás Útja az ÉLETSZENTSÉGÉ; példaképül a papok elé Benedek pápa ezért állította éppen Viannei Szent Jánost. Meg kell találni újra a bensőséges imaéletet, ÉLNI a személyes imával. A papok ne tegyék félre a zsolozsmáskönyvet!
A megoldás a megerősítése, nem pedig az eltörlése a cölibátusnak!!!Az Úr Jézusnak nincs más jegyese, mint az Egyház!
A pap Krisztus képmása. Ne merüljenek bele még jobban a világba, inkább Krisztus szíve szerint gondolkodjanak!
A pápa pásztorbotjával (a fenti szavakkal) inti a nyáját, és ebben a szigorban szeretete mutatkozik meg. Meg kell fékezni a tévtanításokat, ERETNEKSÉGEKET, nehogy kihúnyjon a Szeretet lángja.
Manapság ez a jelszó: „Én az ember vagyok itt a földön az Isten helytartója és képmása. ÉN határozom meg a jót és a rosszat”. Vigyázzunk, mert ez a kígyó sugallata! Az új korban ez a lázadás a csúcsára hágott. A válasz: NEM! Az Isten határozza meg a dolgokat, nem pedig a gyarló teremtmény…
A hallgatóság egybehangzóan nagyon jónak ítélte a Jézus szíve nyolcadának vasárnapján elhangzott prédikációt ((e jegyzet nyomába nem ér a teljes elhangzott anyagnak)). Szerepelt benne egy pár hete (!) Lengyelországban történt csoda is, amire annyira figyeltem, hogy még lejegyezni is elfelejtettem. Emlékezetem szerint az volt a lényege, hogy egy áldoztatás közben leesett szentostyát a pap elhelyezett a tabernákulumban a purifikáció célját szolgáló vízben, de az nem oldódott fel, sőt egy vörös folt keletkezett rajta. Megvizsgálták, és megállapították, hogy az emberi vér, és hogy ugyanolyan szívszövet, mint az eddigi kutatási eredményeknél Jézusé volt.
A mai világból hiányzik a hívő légkör, az élő hit, a természetesen folyó lelkiélet. Törekedjünk rá, nehogy kiszáradjon a „szőlő”.
Jézus szíve nem egy hasonlat, nem egy költői kép, hanem VÉRES VALÓSÁG: az Oltáriszentségben OTT DOBOG Jézus szíve…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése