Ma visszatért a bizalmat, állandóságot jelentő zöld liturgikus szín. Nem az unalmas szürkeséget, hanem az évközi idő mindennapjait jelenti. Mi nem évközinek, hanem "pünkösd utáninak" nevezzük ezeket a vasárnapokat (illetve az időszakot). Pünkösd után most a Szentlélek vezet bennünket a hétköznapok során...
A mai evangélium nagyon illő mostanra, hiszen a papszentelések, újmisék időszaka is van. A papok is mindenüket elhagyván követik Jézust...
Ez az evangéliumi szakasz mélyértelmű szimbólumokkal van tele. Láthatjuk, mennyire emberközeli volt az Úr Jézus. A halászokat is a számukra ismerős, megszokott szimbólumokkal szólítja meg. Egész éjjel dolgoznak, de a hal "csak nem akar a hálóba jönni". Péter válasza egész életét jellemzi: "a Te szavadra mégis megteszem". Ilyenkor szoktak csodák történni!!! Ez az életszentség útja: képes vagyok félretenni saját magamat, mindent rábízni Istenre...
A hal szimbólum HITVALLÁS volt.
"Mi valamennyien Krisztus halacskái vagyunk." A világ bűneinek tengeréből Ő úgy húz ki bennünket, hogy mi ÉLETBEN maradunk!
A szerény kis csónak is az Anyaszentegyházat jelképezi: hősiesen állja a világ viharait.
Legyünk a "hálóért" hálásak.
Szombaton egy tanítványát és egykori ministránsát szentelték, és ott lehetett Gellért atya is. Dobbanjon meg mindannyiunk szíve papszentelésekkor! "Krisztus katonáivá, Krisztus rettenthetetlen harcosaivá avatja" őket...
Egy hét múlva Pünkösd utáni ötödik vasárnap lesz, egyben László királyunk ünnepe. Figyelem: Péter-Pálkor kedden régi rítusú szentmise lesz este fél nyolckor a budapesti Belvárosi plébániatemplomban!
Ez az evangéliumi szakasz mélyértelmű szimbólumokkal van tele. Láthatjuk, mennyire emberközeli volt az Úr Jézus. A halászokat is a számukra ismerős, megszokott szimbólumokkal szólítja meg. Egész éjjel dolgoznak, de a hal "csak nem akar a hálóba jönni". Péter válasza egész életét jellemzi: "a Te szavadra mégis megteszem". Ilyenkor szoktak csodák történni!!! Ez az életszentség útja: képes vagyok félretenni saját magamat, mindent rábízni Istenre...
A hal szimbólum HITVALLÁS volt.
"Mi valamennyien Krisztus halacskái vagyunk." A világ bűneinek tengeréből Ő úgy húz ki bennünket, hogy mi ÉLETBEN maradunk!
A szerény kis csónak is az Anyaszentegyházat jelképezi: hősiesen állja a világ viharait.
Legyünk a "hálóért" hálásak.
Szombaton egy tanítványát és egykori ministránsát szentelték, és ott lehetett Gellért atya is. Dobbanjon meg mindannyiunk szíve papszentelésekkor! "Krisztus katonáivá, Krisztus rettenthetetlen harcosaivá avatja" őket...
Egy hét múlva Pünkösd utáni ötödik vasárnap lesz, egyben László királyunk ünnepe. Figyelem: Péter-Pálkor kedden régi rítusú szentmise lesz este fél nyolckor a budapesti Belvárosi plébániatemplomban!
6 megjegyzés:
Mindenüket elhagyván... Talán ez a legnehezebb. Szövögetünk álmokat, amik bizonyára Istennek is tetszenek, ahelyett, hogy hagynánk Őt szőni és ezt a fonalat követni egész életünkön át! Azt hiszem, erről szólhat az élet. Fülelni az Ő szavára és el nem hagyni az Ő útját.
"Ne legyen semmi e világon, amitől nyugodtan elválni nem volnánk készek, ha Isten attól meg akarna fosztani." (47.lev)
"Azt kérdezi tőlem, mihez nem szabad ragaszkodni? Semmihez sem szabad szívünket kötnünk, sem szülőkhöz, sem lelkiatyához, sem a belső vigasztalásokhoz." (47.lev)
Kolos atya elvei és tanácsai... (A Szent Szív Tüzében)
Nagyon szépek és megfontolandók ezek a tanácsok.
Érdekes gondolattal találkoztam nemrég ezzel kapcsolatban a kármelita lelkivezetői hagyományban. Talán Keresztes Szt. János (de lehet, hogy más, javítsatok ki) mondja, hogy még a misztikus megtapasztaláshoz, lelki tapasztalatokhoz, imádságélményekhez sem szabad ragaszkodni, mert azok is csak Isten ajándékai, nem pedig maga Isten, és így a hozzájuk való kötődés is akadályozhat az Isten felé vezető úton.
Hú ! Ez a téma izgi. Én szeretem dédelgetni a lelki élményeimet. Sokszor amikor a pusztában barangolok, ez az amiben hitemmel kapaszkodok, hogy visszaemlékezem arra, hogy Isten mit adott nekem korábban. Mostanában inkább azzal van bajom, hogy feledékennyé váltam nagyon és sok ilyen lelki élményre nem emlékszem vissza, pedig milyen jól jönne néha.
Ezzel én is így vagyok, mint Ildikó. Ha hitetlenség gyötör, eszembe jut az az élmény, ami gyónásra vezetett.. és nincs apelláta!
Azért, hogy "nelegyé díjtalan": http://k-k-s.blogspot.com/2010/06/kreativ-blogger-dij.html
:))))))
Szerintem azzal nincs is baj, ha az ember a lelki szárazság idején visszaemlékezik a korábbi találkozásaira Istennel. (Ezt atyák is szokták tanácsolni) Csak ragaszkodni nem szabad hozzájuk, meg görcsösen szorongatni őket. Olyan értelemben, hogy nyitottnak kell maradni az újabb élményekre, vagy éppen az élmény-nélküliségre, mert nyilván a szárazságot sem véletlenül adja Isten az alkalmas időben.
A lelki élményekre való feledékenységgel kapcsolatban nekem azt tanácsolta egy korábbi lelkivezetőm, hogy írjam le naplószerűen ezeket a dolgokat.
Megjegyzés küldése