Páduai Szent Antallal közös kolostorban élt egy Péter nevű novicius, akinek csakhamar lelohadt kezdeti buzgósága, s vissza akart térni a világba. Szent Antal magához hívatta, rálehelt s így szólt: "Vedd a Szentlelket!" Az ifjú erre aléltan zuhant a földre. "Kelj fel!" - szólt hozzá kis idő múlva. Az magához tért, fölkelt s elmondta: Úgy érezte, mintha az égbe ragadtatott volna, látta Szent Ferencnek s más szenteknek leírhatatlan dicsőségét, megízlelte pár pillanatra a menny boldogságát. Ezek után természetesen megmaradt a rendben, s örömmel vállalt minden lemondást, önmegtagadást, mely a szerzetesi élettel jár.
(Forrás: Szent Antal imakönyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése