2014. június 8., vasárnap

Pünkösdkor írom

Felrémlett előttem egy kép. A sátán rabszolgái osromolják a méhemet, míg a méhszájam alatt angyalok serege tarja a frontot éjjel-nappal, miközben védőszenjeim is mindent bevetve küzdenek az ördögi erőkkel.

Mi ebből persze semmit se látunk. Annyi van, hogy 2014. május 26-án hétfőn este harmadik alkalommal is elkezdtem vérezni, összevéreztem a lepedőt, és megint kórházba kerültem, immár 11 napra. Ott is volt egy hajnali kettes időpont, amikor megindult a vér. Az egyik legszörnyűbb érzés erre ébredni. Ma vagyok 33 hetes kismama. Megállapították, hogy a méhlepényem széle levált, lifeg és szivárog. Anna-baba szerencsére jól van! Deo Gratias...


 Ami hihetetlen, hogy azt mondták, végig bent kell most már feküdnöm a kórházban, váratlanul mégis hazaengedtek Pünkösdre. Az a csoda is ért, hogy az orvosom felcsillantotta a hüvelyi szülés lehetőségét, amit nagyon szerettem volna. (A programozott császár gondolatával nehezen barátkozom.)
Na szóval itt tartunk most. A Szentlélek legyen mindenkivel!
MM

1 megjegyzés:

mandulavirág írta...

Szia!

Mondtam értetek egy fohászt!
Még visszanézek, alakuljon minden jól!

szeretettel: Mandulavirág