2010. október 25., hétfő

A keresztről

Kaptam egy képregényt, melynek itt közlöm egy kockáját.
Hehhe. Aki lefűrészel a keresztből, az bebukja :D



Elég morbid rajz, de ha valakinek van kommentje, kérem küldje!

2010. október 24-i prédikáció

A templomban két barátnőm között ülhettem, és felcsendült a GRADUALE: „Íme míly jó és míly gyönyörűséges a testvéreknek együtt lakozni”. Majd’ elcsöppentem…

Ma Szent Rafael tiszteletére hajtott fejet a pap, hiszen a főangyalt ünnepelhettük ezen a vasárnapon. Egyben a „missziós vasárnap” is most volt.

Valóban az Egyház missziós hivatással rendelkezik, különösképp a bérmálás szentsége által. Maga az apostol szó is azt jelenti: küldött. Az apostoloknak a föld minden népéhez és tájához küldetést kaptak! Apostoli küldetéssel mi is rendelkezünk. Ma már nem a messzi ismeretlen, hanem Európa vált missziós területté... Ott van erre szükség, ahol az emberek
  • nem ismerik
  • nem megfelelőképpen ismerik
  • vagy nem fogadják el
Krisztus tanítását.
Nem egyszer egy-egy buzgó hívő missziójának köszönhető, hogy folyamatosan otthonra találnak körünkben. Szerencsére mindig akadnak felnőtt keresztelendők.

Visszaesett az Egyházban a missziós lelkület. Azt mondják az emberek: Mi értelme? Tényleg Jézus az Út, az Igazság és az Élet? Ma inkább szociális szolgálatként fogják fel a missziót, nem pedig a hithirdetésről szól. A missziót pedig csak az IGAZSÁG HIRDETÉSÉVEL lehet, a többi csak kísérőjelenség legyen, hiszen Jézuson kívül nincs üdvösség. A régieket ez hajtotta, plusz az őszinte aggódás az embertársak üdvösségéért. Mi kell hozzá? A szentségek vétele és az Evangélium szerinti élet. A tudatos elutasító nem üdvözülhet! (A rendkívüli utak körülményesek, és nincs róluk semmi bizonyosság.)

A mai Evangélium kapcsán, ahol megint egy farizeusi cselt ismerhettünk meg:
Barátságos mosoly rejteke alatt gonoszsággal a szívükben kérdezik Jézust az adózásról. Az Úr Jézus ügyesen és végtelenül bölcsen oldja meg.

Nézd meg, ember, hogy milyen "képmás" van a te szíved mélyén?! Oda kell adnod a te Teremtődnek a szívedet. Hiszen "használod", mint a császár képmásával díszített pénzt. Az alaphelyzetünk, hogy TEREMTMÉNYEK vagyunk. Gyónáskor az első táblára is gondoljunk! ISTENNEL SZEMBEN milyen alapvető kötelességeink vannak?! Az IGAZSÁGOSSÁG alapján jár Neki. Vigyázzunk, nehogy jogtalanul elraboljuk Tőle...
Minden ember természete szerint keresztény.

Technikai: jövő vasárnap Krisztus király ünnepe, SOLLEMNIS MISE várható Szentségi áldással, teljes búcsúban lehet részesülni!!!
2010. nov. 1. du. fél 4. Bp. Belvárosi templom - régi rítusú szentmise
2010. nov. 2. este fél 7. Sziklatemplom, Szent István terem - halottak napi mise

2010. október 18., hétfő

Karácsony

Több ismerősöm is ódákat zengett egy kampányról, végre megtaláltam a fotóját. A lényege: Jézus már úton van, a Karácsony Krisztussal kezdődik. Ez lehet pozitív válasz arra is, hogy miért van az, hogy már szeptemberben adventi dekoráció borította el a boltokat :D

2010. október 17., vasárnap

2010. október 17-i prédikáció

Az Evangélium kulcsfontosságú volt a mai prédikáció szempontjából. Sajnos nem voltam jelen ezen a misén, mert vírusos betegség kapott el. Néhány gondolat röviden, férjem elmondásából:

Az ember nagyon érzékeny lény. Abba kell belegondolnunk, hogy az embertársainkkal való kapcsolatainkban amit elszenvedünk vélt/valós sérelmek semmiség ahhoz képest, amit az Isten elnéz/megbocsát nekünk.
Sérelmeinket nem szabad elraktároznunk, és az sem igaz, amit gyakran mondanak: "megbocsátok, de nem felejtek". Igenis imádkozni kell, hogy elfelejtsük a másoktól elszenvedett rossz emlékeket. (A rossz dolgok állandó felelevenítése magunkban képtelenné tehet a megbocsátásra.)

Szentlecke kapcsán: "öltsétek fel az Isten fegyverzetét!", vértezzétek fel magatokat lelki fegyverekkel. Kiemelte, hogy a papok/püspökök a mise előtt minden ruhadarab felvételekor külön imát mondanak. Mindegyik darabnak megvan a sajátos jelentése. Mi is a nap kezdetén, mikor útnak indulunk, kérjük ezeket a lelki fegyvereket, a hit pajzsát stb.

Ha valaki ott volt, és emlékszik még valamire, szívesen venném.

2010. október 12., kedd

Nelegyé lefagyasztott embrió


Ikertestvérek 20 év korkülönbséggel? Istenkísértés ez a javából. Cikk ITT.

Mostanában rengeteget lehet olvasni a mesterségesen létrehozott emberekről. Azzal érvelnek a védelmében általában, hogy Istent fogja dicsőíteni a gyermek. Oké, de a "szülei" beleavatkoztak a teremtésbe, Isten akaratába. Mivel "létrejött" egy lélek, Isten magához veszi, hiszen ő nem hazudik és senkit sem csap be.
Ezt csak mi merjük Ővele megtenni. De meddig?

2010. október 11., hétfő

Verba volant

A tegnapi homiliában elhangzott egy szó, amit igyekezett mindenki komoly arccal hallgatni, de a mise után bizony a legmerészebb barátunk megemlítette, mire kitört mindenkiből a nevetés. Ezek miatt a bájos bakik miatt (is) érdemes jelen lenni egy prédikáción, mert visszaadni szinte lehetetlen.
Épp Jézus édesanyjáról volt szó, a pap teli pátosszal, a szavai magával ragadóak, tátott szájjal hallgatja az ember, erre felsorolásba kezd, ami a fokozás retorikai eszközeként csodásan hatna, ha nem csúszott volna bele egy kétértelmű szó. Nos, valahogy így hangzott:

Mária ismerte legjobban Jézust, hiszen együtt teltek a napjaik 30 éven át, együtt ettek, együtt dolgoztak, együtt háltak... (stb.)

Szerintem ez olyan aranyos volt, hogy mindenki szívesen emlékszik vissza rá. Aki meg nem hallotta, sajnálhatja...

2010. október 10., vasárnap

2010. október 10-i prédikáció

Introitus
"Mind, amit nékünk tettél, igazságosan tetted, mert vétkeztünk, Uram, ellened, s parancsaid ellen. De dicsőítsd meg, kérünk, a te szent nevedet, cselekedj vélünk nagy irgalmad szerint."

Az alsó-krisztinavárosi szkóla gyönyörűen énekelt! Lefotóztam őket a mise kezdete előtt. (Ld. utolsó kép)



Pünkösd utáni 20. vasárnap

A mai Evangéliumban megbizonyosodhattunk arról, hogy nagyon sokat elérhet a hívő ember imádsága!!! Az apostol pedig a dicsérő imára buzdított minket. A szokásostól eltérve a mai napon nem az Evangéliumról volt szó, hanem az "imádság egy közismert és közkedvelt formájáról" elmélkedett Gellért atya.
Mária minden privilégiuma Istenanyaságának tényéből fakad.
Manapság az emberek legyintenek a rózsafüzérre: öregasszonyos, unalmas imamalom, fölösleges ismétlés. Pedig pontosan ez egy olyan ima, amit általában keresnek a kiéhezett lelkek, a Katolikus Egyházban megtalálható. Az egyik legelterjedtebb és legegyszerűbb imamód. A rózsafüzér lényege: az Úr Jézus Krisztus életének titkai. Kötött formája van, nem lehet például úgy imádkozni, hogy ledarál az ember 6 Miatyánkot, elmondja sorban a titkokat, aztán 25 Üdvözlégyet. Ez utóbbi olyan, mintha a háziasszony csak összedobná a sütemény hozzávalóit… „Biztos, hogy nem lenne sütemény.”
A rózsafüzér szövege háttérzene, segítség, hogy elmélyedjünk a lényegben. E módszert Szent Domonkos hozta létre, hogy a rózsafüzér imádság által szívünkbe és lelkünkbe vésődjön az igaz hit. A 150-es szám (3 teljes rózsafüzér) onnan ered, hogy a 150 zsoltárt (a zsolozsmát) hivatott pótolni az egyszerű hívek számára.
A Rózsafüzér Királynője ünnepet V. szent Piusz pápa vezette be a XVI. században, mikor a keresztény hadsereg legyőzte a törököt. A háttérben egy látomás áll, és az, hogy Rómában jámbor társulatok folyamatosan imádkozták a rózsafüzért.
Mária Szent Nevének ünnepe a bécsi győzelemhez köthető.
Az októberi ájtatosságok XIII. Leó pápa kívánságára vezethetőek vissza, akit hívhatunk a "legrózsafüzéresebb pápának" a XX. század első pápájaként. Elrendelte, hogy minden nap imádkozzák a rózsafüzért, hiszen tudta, hogy a sátán elkérte magának a XX. századot.
A mai modern világban a Szentségek buzgó vétele nélkül nem tudnánk megmaradni a szent hitben!!! Kapaszkodjunk az imádságba! Egyesüljünk lélekben a Megváltóval, és a legjobb, ha ezt a Szűzanya iskolájában tesszük. PER MARIA AD JESUM.
A homilia végén az őt bérmáló atya versét olvasta fel: „…a mélyre szállok a rózsafüzér szemein…”
Legyen nekünk Mária a reménység csillaga!!!

2010. 10. 08-i prédikáció

Végignéztem, mit írnak ismerőseim az iszapár kapcsán. Hozzátenném a pénteki búcsú prédikációjának egy részletét, amit Bíró László püspök atya nem kifejezetten a vörös sár miatt mondott, de én ide érzem találónak. Magyarok Nagyasszonya búcsú volt a Sziklatemplomban.

"Mit tett az Ószövetség népe? Egy politeista tengerben hűséges maradt Istenhez. Nekünk is így kell tennünk Krisztussal, aki magát Igazságnak mondta. Hűségesnek maradni az Igazsághoz, az Örök Igéhez, a Szeretethez.
Az ideológiák zsákutcába vitték az emberiséget. Ha a tolerancia leválik az igazságról, abból csak zűrzavar származik.
A zsidóknál fontos az emlékezés is. Emlékezünk csodatetteidre, Uram! Emlékezzünk magyar történelmünk nagyjaira. PAZARLÓ NEMZET VAGYUNK! Felejtjük múltunkat, dicső eleinket. Pedig az emlékezés összekapcsol. Az igazi emlékezésből jövő fakad. Ismerni, szeretni történelmünket, nemzeti szent helyeinket, tárgyi emlékeinket, költészetünket...
Tanuljunk a régi Izraeltől, mi, az új választott nép. Megtartó erejük volt nekik harmadikként: a CSALÁD. Most hétvégén hány keresztény gyermeknek jutott vajon eszébe vasárnap az osztálykirándulás miatt mulasztott szentmise?! Vigyáznunk kell a családot! A családi ima nagyon fontos.
Igazság - emlékezés - család.
És még valami. REMÉNY.
Hűséges az Isten - hajtogatták a száműzetésben a zsidók. Legyünk a Remény emberei! Vannak bajok, de van a Szűzanya hűsége is!!!
A Magyarok Nagyasszonya tisztelet MODERN áhítatgyakorlat, nem üres jámborkodás. Felelősségteljes cselekedet!"

((És itt jön, ami miatt ezt az egészet begépeltem.))
"Van az érdekközpontú és az értékközpontú gondolkodás.
Az érdekközpontú csak a profitot nézi.
Az értékközpontú szeme előtt a közjó lebeg.
A próféták az utóbbiak voltak, mi is ilyenek legyünk."

LINKAJÁNLÓ.
Szókimondó cikk a XX. századi előzményekről (is): Arculati karcolatok ITT.
A Szűzanya megvédett egy imahelyet az iszaptól: Romualda blogja ITT.
A katolikusok karitatív munkájáról és nyilatkozatrészletek: Filotea ITT.

Egyértelmű, hogy a felelősök csak a profitot nézték, és Pilátusként most a kezüket mosogatják. Kár, hogy nem a vörös iszapban, mert akkor talán testközelből szembesülnének vele, hogy milyen is az........


2010. október 9., szombat

Vörös iszap

Nem bír az ember napirendre térni az országot sújtó vegyianyag-áradaton és az utána maradt sivár sivatagi képen. A Magyar Kuríron találtam a lenti fotót. Hasonló dolog most számomra, hogy a szomszéd lakásban meghalt szívrohamban egy 38 éves feleség, akivel e hét keddjén még beszéltem, szerdán már nem nevetett köztünk. Isten segítse árván maradt lányát és férjét, és mindenkit, aki elvesztette otthonát.

2010. október 5., kedd

Mit mond a jó pásztor?

Ildikó kommentje keltette fel az érdeklődésemet a témát illetően. Hallottam már prédikációt is erről, és úgy emlékeztem, hogy a "vezér" a nyáj élén halad, hogy a veszéllyel is ő találja magát szembe elsőként, hiszen felelősséget vállal a nyájért. A régi rítusú misén is így áll a híveknek tulajdonképpen háttal a pap, de valójában velük EGYÜTT Isten elé. Aztán lehet, hogy az egész hasonlat sántít, és valami másról van szó...



Annyi bizonyos, hogy Jézus a "jó pásztor", és hogy példabeszédben okít bennünket erről a témáról.



Íme a hagyományos komondoros pusztai fíling...



Végre egy olyan kép, ahol a pásztor megy elől.



Itt pózol a pásztor :-)



Itt meg a csacsi megy elől :D



Egy nagyon érdekes honlapra bukkantam ITT, ahol írnak terelés témakörben, hogy milyen volt régen és ma. Az oldal címe: "kondacsipkedő pumik"... (A kutyafajta tenyésztését is részletesen taglalja.)



A Pásztor mindenesetre bárhol is van: mindenható szeme rajtunk. Be akartok jutni a Mennyországba? Beee-beee. Akkor ne csak bégessétek, hanem tegyetek is érte!

2010. október 3., vasárnap

2010. október 3-i prédikáció

A mai Evangélium a menyegzői ruháról (is) szóló példabeszéd volt.
Felmérések szerint a megkeresztelt katolikusoknak kb. 10%-a jár misére, ennyien tesznek eleget a Király meghívásának. Az is fájdalmas, hogy még a vasárnaponként rendszeresen misére járók közül is vannak akik nem járulnak Szentáldozáshoz. Halálos bűn terhe mellett erre nincs is lehetőség, viszont az atya fölhívta a figyelmet arra, hogy ennek a fenti ténynek az esetek többségében egy-egy megrögzött rossz szokás áll a hátterében. Ahogy fogalmazott: ne legyünk olyanok, hogy az egyébként tisztán tartott lakásban (=lelkünk), valamelyik eldugott zugában mocskot gyűjtenénk, vagy egyik sarkában vadállatokat nevelnénk, ápolnánk... A számonkéréskor ennek is meglesz a böjtje. Ezeket a rossz szokásokat számoljuk föl, erre való a gyónás, és irány a gyóntatószék!

((Ma nem tudtam részt venni a misén. Férjem mondta el a fentieket, aki ott volt. Csak ezt tudom hozzáfűzni mocskos vadállatokkal lepett lelkem állapotára tekintve: EVVAN. ÍGY JÁRTUNK...))

Tanács papoknak

Idézek egy Magyar Kuríros cikk végéről (teljes cikk ITT olvasható).
"Thorn végül biztosította a papokat, tisztában van vele, mennyire nehéz kérdés számukra az abortusz:
Tudom, hogy az életvédelemmel kapcsolatban az ember sohasem lehet elég jó. Mert akármit mond, valakinek úgysem fog tetszeni. Vagy túl sokat vár, vagy nem eleget. Az emberek teljesen érzelmi alapon állnak az abortuszhoz.

Ha egy hívő felháborodottan nekik esik a templomban, arra az esetre a következőket tanácsolta:
Ne vitatkozzanak vele, mert még soha senki nem lett rábeszélés hatására életvédő. Csak annyit mondjanak: "Örülnék, ha elmondaná, miért érinti ilyen mélyen. Szeretném megérteni." Aztán hallgassanak el, és hagyják, hadd beszéljen. Ha befejezte, köszönjék meg. Ha lehet, tegyék a kezüket az illető karjára. Uraim, húsz másodpercnyi érintés hatalmas gyógyító erő! Ettől szertefoszlik az előítélet, mert az illető azt várta, hogy emelt hangon vitatkozni kezdenek majd vele. Önök viszont meghallgatták, sőt meghallották, ami több, mint csupán végighallgatni valakit. Minden mérge elpárolgott. És talán hamarosan felkeresi önöket az irodában...

– idézi az előadót a CNS."

Nos, más esetekben is lehetne figyelmesebbnek lenni! (Nem célzok senkire, csak vannak az egyházban érthetetlen esetek, mikor sajnos nem a fenti hozzáállással találkozik a hívő.)
((Ja és bocsánat! TISZTELET A KIVÉTELNEK.)

2010. október 2., szombat

Elgondolkodtató


Szerintem maga a kép vicces, bár nekem a "pasi" nem túl szimpatikus. A szöveg nagyon jellemző a mai felfogásra.