Tanács papoknak

Idézek egy Magyar Kuríros cikk végéről (teljes cikk ITT olvasható).

"Thorn végül biztosította a papokat, tisztában van vele, mennyire nehéz kérdés számukra az abortusz:

Tudom, hogy az életvédelemmel kapcsolatban az ember sohasem lehet elég jó. Mert akármit mond, valakinek úgysem fog tetszeni. Vagy túl sokat vár, vagy nem eleget. Az emberek teljesen érzelmi alapon állnak az abortuszhoz.

Ha egy hívő felháborodottan nekik esik a templomban, arra az esetre a következőket tanácsolta:

Ne vitatkozzanak vele, mert még soha senki nem lett rábeszélés hatására életvédő. Csak annyit mondjanak: "Örülnék, ha elmondaná, miért érinti ilyen mélyen. Szeretném megérteni." Aztán hallgassanak el, és hagyják, hadd beszéljen. Ha befejezte, köszönjék meg. Ha lehet, tegyék a kezüket az illető karjára. Uraim, húsz másodpercnyi érintés hatalmas gyógyító erő! Ettől szertefoszlik az előítélet, mert az illető azt várta, hogy emelt hangon vitatkozni kezdenek majd vele. Önök viszont meghallgatták, sőt meghallották, ami több, mint csupán végighallgatni valakit. Minden mérge elpárolgott. És talán hamarosan felkeresi önöket az irodában...

– idézi az előadót a CNS."

Nos, más esetekben is lehetne figyelmesebbnek lenni! (Nem célzok senkire, csak vannak az egyházban érthetetlen esetek, mikor sajnos nem a fenti hozzáállással találkozik a hívő.)
((Ja és bocsánat! TISZTELET A KIVÉTELNEK.)