A mai Evangélium a menyegzői ruháról (is) szóló példabeszéd volt.
Felmérések szerint a megkeresztelt katolikusoknak kb. 10%-a jár misére, ennyien tesznek eleget a Király meghívásának. Az is fájdalmas, hogy még a vasárnaponként rendszeresen misére járók közül is vannak akik nem járulnak Szentáldozáshoz. Halálos bűn terhe mellett erre nincs is lehetőség, viszont az atya fölhívta a figyelmet arra, hogy ennek a fenti ténynek az esetek többségében egy-egy megrögzött rossz szokás áll a hátterében. Ahogy fogalmazott: ne legyünk olyanok, hogy az egyébként tisztán tartott lakásban (=lelkünk), valamelyik eldugott zugában mocskot gyűjtenénk, vagy egyik sarkában vadállatokat nevelnénk, ápolnánk... A számonkéréskor ennek is meglesz a böjtje. Ezeket a rossz szokásokat számoljuk föl, erre való a gyónás, és irány a gyóntatószék!
((Ma nem tudtam részt venni a misén. Férjem mondta el a fentieket, aki ott volt. Csak ezt tudom hozzáfűzni mocskos vadállatokkal lepett lelkem állapotára tekintve: EVVAN. ÍGY JÁRTUNK...))
((Ma nem tudtam részt venni a misén. Férjem mondta el a fentieket, aki ott volt. Csak ezt tudom hozzáfűzni mocskos vadállatokkal lepett lelkem állapotára tekintve: EVVAN. ÍGY JÁRTUNK...))
2 megjegyzés:
Hát ez a megrögzött rossz szokás szerintem olyan téma amit pont át kell a hívőnek beszélni a pappal, mert nem minden megrögzött rossz szokás olyan, hogy nem lehet miatta áldozni.
Gondolom pont erre utalhatott azzal a kitétellel, hogy súlyos bűn terhe mellett nem szabad gyónni, de a piszkos sarkokat takarítsuk ki a gyóntatófülkében. Így a pappal is van lehetőségünk beszélni. Buzdítani akart mindenkit, hogy ne késlekedjen.
Megjegyzés küldése