Először is hadd ajánljak egy blogot, illetve róla egy bejegyzést: A szenvedés értelme KATT(anj rá). Jó alapot ad a pár mondatomnak, amit mondani szeretnék. De előbb még egy (kedvcsináló) idézet a cikkből:
"Egy dolgot viszont tehetünk a szenvedéssel, mégpedig hogy erkölcsileg jóvá tesszük, vagyis értelmet adunk neki, jóra használjuk, kihasználjuk saját javunkra vagy másokéra. Erre pedig nem más adott példát, mint maga Jézus Krisztus."
S ha már a megváltónál tartunk, essen szó konkrétan az állapotommal összefüggő életérzésről is:
"Krisztus kereszthalála olyan, mint a nő számára a szülés: szenvedés, amelyen át kell esni, de sokkal nagyobb az öröm, ami utána következik. Értelmes szenvedés. Egy olyan szenvedés, ami bár érzékileg rossz, erkölcsileg jó. Mondjuk úgy: megéri. Sokkal nagyobb az az erkölcsi jó, ami belőle következik, mint az az érzéki rossz, ami megtörténik."
Napi 23 órát kellene feküdnöm a méh "fordított krumpliszsák" mivolta miatt, hogy ne nehezedjen nyomás a méhszájra. Még ülni se esik jól, pedig beh szívesen lennék a szabadban!
Vasárnap kivételt tettem, és elkísértem a férjemet a templomba. Misén nem mertem maradni, csak sétáltam egyet, gyóntam, majd egyedül busszal haza. Annyira el vagyok már kenődve az állapotom miatt, hogy nem bírtam már belegondolni, micsoda jó dolog is ez valójában! 3 hónap fekvés. Ugyanabban az ágyban, ugyanabban a szobában, ugyanazt a plafont bámulva. Mikor fáj a gépelés, türelmetlen vagy az íráshoz, elfogytak a filmek, unod az olvasást, nem bírsz figyelni az imára. Testi-lelki gyötrelmek tárháza támad rád, fura kísértések, sőt öngyilkossági gondolatok kínoznak.
Ekkor jön egy pap, és mond valami nagyon szépet. Például, hogy dehogy vagy felesleges. Vagy hogy Jézus is a látszólagos tétlenségben cselekedte a legtöbbet és legnagyobbat: szenvedése árán váltotta meg a világot, engem is. Krisztus a keresztre volt szegezve, én pedig az ágyamhoz. Hálás vagyok a párhuzamért, mert végre értelmet adott ennek az állapotnak, mégha méltatlan vagyok is. Mégha alkalmatlan vagyok is. Mégis ezt adta az Úr nekem, és megköszönöm, mert az utóbbi időben nincs is többre erőm. A lényeg, hogy napjában töbször ajánljam fel ezt az egészet, és legyek tudatos. Az anyaság erről is szól...
A fotón Neumann Teréz látható, aki a tökéletességig vitte a "szenvedést", és az Isten stigmákkal ajándékozta meg. Az ágya mellett egy feszület látható. Nőként lehetne akár ő a példaképem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése