"Tisztában vagyunk vele, hagy sajnos vannak olyan papok, akik megtévedtek, nem méltóak a papi hivatásuk gyakorlásához. De erről készségesen beszámol a sajtó általában..."
Eredetileg oda akartam volna írni valamit, de végül nem tettem meg, mert nem akartam személyeskedni. Szerencsére sok jó papot ismerek! Ha látok is valami hibát, akkor inkább próbálom követni a Szűzanya tanácsát: a papoknak nem kritikára, hanem a hívek imáira van szükségük.
Találtam a kritika példájára egy jellemző összeállítást:
"Ha a szentmise néhány perccel hosszabb a megszokottnál: Azon el lehet aludni.
Ha rövidebb akkor: Mit kapkod, hová rohan?
Ha felemeli a hangját: Miért kiabál?
Ha nem emeli fel: Egy szavát sem érteni.
Ha elutazik: Mindig úton van.
Ha nem utazik: Nincsen érdeklődési köre.
Ha családokat látogat: Soha sincs otthon.
Ha a plébánián van: Nem látogatja a nyáját.
Ha pénzügyekről beszél: Anyagias.
Ha nem: Senkinek sem mondja meg, mi a helyzet.
Ha fiatal: Nincs elég tapasztalata.
Ha öreg: Nyugdíjba kellene mennie." ÉS ÍGY TOVÁBB.
Szegény papok! Elvárjuk tőlük a tökéletességet, miközben semmi se elég jó nekünk.
Egy 1800-as években élt francia újságíró meghatározta a pap általános képét, melyet követésre tanácsol. Az ideális pap - P. Lacordaire szerint - "a világban él, de nem vágyik annak örömeire. Tagja minden családnak anélkül, hogy bármelyikhez tartozna. Osztozik minden szenvedésben, élete titok nélküli, meggyógyít minden sebet. Minden nap az emberektől Istenhez fordul, hogy felajánlja neki tiszteletüket és imáikat, majd Istentől visszatér az emberekhez, hogy elvigye nekik a megbocsátást és a reményt. Acélból van a szíve ha a tisztaságról van szó, ami meglágyul a szeretet érdekében. Tanít és megbocsát, vígasztal és megáld, hogy mindig áldott legyen."
Sorolhatnám a végtelenségig a jó pap tulajdonságait. Legyen a pap jó gyóntató, figyelmes lelkivezető, az Oltáriszentség védelmezője, a betegek látogatója, lelkében gyermek, tetteiben férfias, külsejében ápolt... Alapjában véve legyen jó katolikus :)
A PAP LEGYEN:"Ismeretlen szerző a középkorból" (HA-HA-HA)
- egyszerre nagy és kicsi
- nemes szellem, mintegy királyi vérből
- egyszerű és természetes, mintha paraszti származás lenne
- hős önmaga meghódításában
- olyan ember, aki Istennel küzködött
- a megszentelődés forrása
- bűnös, akinek Isten megbocsátott
- ura vágyainak
- a legfélénkebbek és leggyengébbek szolgája
- aki nem hunyászkodik meg a hatalmasok előtt
- de meghajol a szegények előtt
- Ura tanítványa
- nyájának vezetője
- koldus szélesre tárt karokkal
- számtalan ajándék hordozója
- férfi a csatamezőn
- anya, hogy megerősítse a betegeket
- a kor bölcsességével
- és a gyermek bizalmával
- magasba feszülő
- két lábbal a földön
- örömre született
- de a szenvedés ismerője
- távol minden irigységtől
- éleslátó, nyíltan szóló
- a béke barátja
- a tétlenség ellensége
- mindig állhatatos...
Egy 1800-as években élt francia újságíró meghatározta a pap általános képét, melyet követésre tanácsol. Az ideális pap - P. Lacordaire szerint - "a világban él, de nem vágyik annak örömeire. Tagja minden családnak anélkül, hogy bármelyikhez tartozna. Osztozik minden szenvedésben, élete titok nélküli, meggyógyít minden sebet. Minden nap az emberektől Istenhez fordul, hogy felajánlja neki tiszteletüket és imáikat, majd Istentől visszatér az emberekhez, hogy elvigye nekik a megbocsátást és a reményt. Acélból van a szíve ha a tisztaságról van szó, ami meglágyul a szeretet érdekében. Tanít és megbocsát, vígasztal és megáld, hogy mindig áldott legyen."
Sorolhatnám a végtelenségig a jó pap tulajdonságait. Legyen a pap jó gyóntató, figyelmes lelkivezető, az Oltáriszentség védelmezője, a betegek látogatója, lelkében gyermek, tetteiben férfias, külsejében ápolt... Alapjában véve legyen jó katolikus :)
MILYEN AZ ÉN PAPOM?
Nem titok, hogy számomra egy szépen bemutatott usus antiquior mise az etalon. A vasárnapi úgy szokott kezdődni, hogy bevonul a pap palástban (mint egy herceg), és még a mise kezdete előtt meghinti a híveket szenteltvízzel:
Már maga a miseruha is lehet fejedelmi, hiszen Krisztus KIRÁLY földi szolgáiról van szó, szerintem illik az áldozatbemutatáshoz nem holmi műszálas lepedőben megjelenni. A következő képet én készítettem 2010 Virágvasárnapján: a fiúcska kíváncsian kikukucskál a papra:
Persze tudom, nem lehet minden mise Sollemnis formában, mint a 2010 fehér szombatján celebrált ünnepélyes püspöki mise Mátraverebély-Szentkúton:
De az azért mégiscsak lebőgés, hogy az egyház engedi (?) a "rendetlen" formát is:
A "rendes" formát inkább csiszolgatni kéne (ld. lent), nem a fenti módon vagy még durvábban lezülleszteni.
De ha már a hívekkel szemben miséznek, akkor legalább a könyvet követve tegyék... (pl. ld. köv. kép)
Hála legyen Istennek minden jó papért, nekik pedig köszönet, hogy vállalják ezt az igaz(i) áldozatot.
1 megjegyzés:
Istennek legyen hála azokért a papokért, akiken akárki, csak egy ember is, meglátja Jézust.
Böjte Csaba oldalára gondoltam én is beírni, de azóta sem tettem meg, pedig a papok éve volt. Azért még talán érdemes lenne.
Megjegyzés küldése