Miért nehéz a nőknek érző, törődő és jóképű férfit találniuk?
Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk...
6 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Ha szabad egy keresetlen mondatot (és annak indokolatlanul hosszú magyarázatát): a férfinak messze magasabb rendű kötelességei vannak, mint érezni törődni és jóképűnek lenni; legyen az házasságban pater familias-ként, vagy egyházi rendben pontifex-ként. A férfinak vezetnie kell, és le nem veheti a tekintetét Istenről, a célról. Mert ha a férfi eltéved, akkor mindenkit visz magával aki rá van bízva. Egyszer mondta valaki, hogy pap nem megy egyedül a pokolba... A férfinak az elsődleges kötelessége, hogy az Urat szolgálja, és állapota (pap, apa) szerint megtegyen minden tőle telhetőt e kötelesség teljesítésében. És ez nagyon távol áll mindkét esetben a céltalan szentimentalizmustól. Szent Pál az Efezusiakhoz írott levelében fogalmazza meg a házastársak teljesen különböző feladatát. Hatalmas problémákat tudna okozni, hogyha a feleség férjként akarna viselkedni, vagy a férj esetleg papként akarna viselkedni. Szintén Szent Pál írja, hogy mindenki maradjon meg úgy ahogyan a hívást kapta. Egy közös pont van: az Istennek való szolgálat, de ez sem abban az értelemben közös, hogy mindenkinek ugyanolyan, sőt! Mindenkinek állapota szerint más. Ugyanaz a szolgálat, de mégis minden esetben más. Egy pap és egy hívő is más szerepben van jelen a misén, máshogyan szolgálják az Istent. Mindenki szolgál, de másképpen. Ugyanez tetten érhető a keresztény család modelljében is, ami a legkisebb egyházként hasonlóan működik: a férj is és a feleség is szolgálnak, de másképpen, más eszközökkel, más módon. Hatalmas felelősség, ahol a szentimentalizmus nagyon hamar eltérítheti a család minden tagját. Egy fontos van, hogy a férfi/apa mennyen elől, az asszony meg kövesse. Az Egyház is követi kérdés nélkül vőlegényét, Krisztust.
Nagyon köszönöm a hozzászólást!!! (egyetértek vele) Ezt a mókásnak nem nagyon nevezhető viccet egy kolléganőm olvasta fel a munkahelyemen, és ő nagyon jót nevetett rajta... (Ilyen és ehhez hasonló viccláncok százával keringenek a neten...) Eredetileg arra gondoltam, hogy kicsit belepasszol e "vicc" a Világiként megmaradni Istenben témába.
Én nem egészen értek egyet, bár lehet, hogy félreértettem valamit... a törődés miért lenne azonos a "céltalan szentimentalizmussal", és miért állna ellentétben az Úr szolgálatával? Jézus egész földi életében egész lényével az Atyát szolgálta, és ezen belül nagyon radikálisan törődött az emberekkel... Szerintem ebben a mai ember is próbálhatja követni Őt, akár férfi, akár nő, akár pap, akár világi.
Ha szabad egy keresetlen mondatot (és annak indokolatlanul hosszú magyarázatát): a férfinak messze magasabb rendű kötelességei vannak, mint érezni törődni és jóképűnek lenni; legyen az házasságban pater familias-ként, vagy egyházi rendben pontifex-ként.
Hát az igazság az, hogy ez a kijelentés így ahogy itt le van írva nekem nem igazán tetszik. Röviden : nem szeretném, ha a férjem vagy a lelkipásztorom, akire Isten rábízott engem így gondolkodna.
Fontos az érzelem és ugyanúgy fontos annak a kontrollja Isten tíz parancsolatának függvényében.
Mondjuk az biztos, hogy én se szívesen mennék hozzá egy szívtelen, arctalan, gonosz robotgéphez... A fenti névtelen hozzászólónak legjobb, ha szerzetbe lép, mert a házastársa nagyon boldogtalan lenne mellette... Isten viszont így is kedvelni fogja. (A rendtársai már kérdéses...)
Engedd meg, kedves Marie Magdalene, hogy én is egy "viccel" válaszoljak:
Nézd fiam, a katolikus lányok többségében sajnos olyanok, mint a Port-Royal-des-Champs janzenista kolostorának apácái: tisztábbak az angyaloknál, de hiúbbak az ördögöknél. (Egy bölcs pap szavai.)
6 megjegyzés:
Ha szabad egy keresetlen mondatot (és annak indokolatlanul hosszú magyarázatát): a férfinak messze magasabb rendű kötelességei vannak, mint érezni törődni és jóképűnek lenni; legyen az házasságban pater familias-ként, vagy egyházi rendben pontifex-ként. A férfinak vezetnie kell, és le nem veheti a tekintetét Istenről, a célról. Mert ha a férfi eltéved, akkor mindenkit visz magával aki rá van bízva. Egyszer mondta valaki, hogy pap nem megy egyedül a pokolba... A férfinak az elsődleges kötelessége, hogy az Urat szolgálja, és állapota (pap, apa) szerint megtegyen minden tőle telhetőt e kötelesség teljesítésében. És ez nagyon távol áll mindkét esetben a céltalan szentimentalizmustól. Szent Pál az Efezusiakhoz írott levelében fogalmazza meg a házastársak teljesen különböző feladatát. Hatalmas problémákat tudna okozni, hogyha a feleség férjként akarna viselkedni, vagy a férj esetleg papként akarna viselkedni. Szintén Szent Pál írja, hogy mindenki maradjon meg úgy ahogyan a hívást kapta. Egy közös pont van: az Istennek való szolgálat, de ez sem abban az értelemben közös, hogy mindenkinek ugyanolyan, sőt! Mindenkinek állapota szerint más. Ugyanaz a szolgálat, de mégis minden esetben más. Egy pap és egy hívő is más szerepben van jelen a misén, máshogyan szolgálják az Istent. Mindenki szolgál, de másképpen. Ugyanez tetten érhető a keresztény család modelljében is, ami a legkisebb egyházként hasonlóan működik: a férj is és a feleség is szolgálnak, de másképpen, más eszközökkel, más módon. Hatalmas felelősség, ahol a szentimentalizmus nagyon hamar eltérítheti a család minden tagját. Egy fontos van, hogy a férfi/apa mennyen elől, az asszony meg kövesse. Az Egyház is követi kérdés nélkül vőlegényét, Krisztust.
Nagyon köszönöm a hozzászólást!!!
(egyetértek vele)
Ezt a mókásnak nem nagyon nevezhető viccet egy kolléganőm olvasta fel a munkahelyemen, és ő nagyon jót nevetett rajta... (Ilyen és ehhez hasonló viccláncok százával keringenek a neten...)
Eredetileg arra gondoltam, hogy kicsit belepasszol e "vicc" a Világiként megmaradni Istenben témába.
Én nem egészen értek egyet, bár lehet, hogy félreértettem valamit... a törődés miért lenne azonos a "céltalan szentimentalizmussal", és miért állna ellentétben az Úr szolgálatával? Jézus egész földi életében egész lényével az Atyát szolgálta, és ezen belül nagyon radikálisan törődött az emberekkel... Szerintem ebben a mai ember is próbálhatja követni Őt, akár férfi, akár nő, akár pap, akár világi.
Ha szabad egy keresetlen mondatot (és annak indokolatlanul hosszú magyarázatát): a férfinak messze magasabb rendű kötelességei vannak, mint érezni törődni és jóképűnek lenni; legyen az házasságban pater familias-ként, vagy egyházi rendben pontifex-ként.
Hát az igazság az, hogy ez a kijelentés így ahogy itt le van írva nekem nem igazán tetszik. Röviden : nem szeretném, ha a férjem vagy a lelkipásztorom, akire Isten rábízott engem így gondolkodna.
Fontos az érzelem és ugyanúgy fontos annak a kontrollja Isten tíz parancsolatának függvényében.
Mondjuk az biztos, hogy én se szívesen mennék hozzá egy szívtelen, arctalan, gonosz robotgéphez... A fenti névtelen hozzászólónak legjobb, ha szerzetbe lép, mert a házastársa nagyon boldogtalan lenne mellette... Isten viszont így is kedvelni fogja. (A rendtársai már kérdéses...)
Engedd meg, kedves Marie Magdalene, hogy én is egy "viccel" válaszoljak:
Nézd fiam, a katolikus lányok többségében sajnos olyanok, mint a Port-Royal-des-Champs janzenista kolostorának apácái: tisztábbak az angyaloknál, de hiúbbak az ördögöknél. (Egy bölcs pap szavai.)
Megjegyzés küldése