Világinak maradni 4.

Van a papság, vannak a világiak, és vannak a konszekráltak! (Erről nemrég értesültem.) Ez egy különleges útja annak, hogy egy nő a Szűzanyához hasonlóan a világban élje meg hivatását örök menyasszonyként - vállalva az emberi házasság örömeiről való lemondás áldozatát. Íme, összeollóztam némi tudnivalót a témáról:

A SZÜZEK KONSZEKRÁCIÓJA

"Kétfajta jegyesség van az Egyházban - két képe Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolatának. Először a természetes rendben, a házasságban a jegyesek közötti kapcsolat; másodszor a menyegzői kapcsolat a szüzek konszekrációjában a természetfölötti rendben, mely sokkal jobb képe, közelebbi reprodukálása az eredetinek, Krisztus és az Egyház kapcsolatának."
A világban élő konszekrált szűz egy olyan nő, aki a konszekrációban egy mély áldásban részesül a megyéspüspök keze által egy liturgikus szertartás keretében. Ebben a szentelményben a szűz megújítja Istennek tett ígéretét az örökös szüzességre. Egy olyan megszentelt személlyé válik, aki csak Krisztushoz tartozik. Nagy kegyelmet kap, amikor Isten elfogadja felajánlását, szüzessége lelkileg még gyümölcsözőbbé válik.
A konszekrált szűz naponta vesz részt szentmisén, és sok időt tölt egyéni imádságban. Választhat Egyház által jóváhagyott lelkiséget, de nem kötelezhető különleges munkára vagy apostolkodásra. Feltétel, hogy a világban élő nő képes legyen eltartani magát munkájával, nyugdíjával vagy független vagyonával. Kell, hogy gyakorolja a hitet, elfogadja az Egyház tanítását és a Szentírást, valamint készen álljon a személyes növekedésre. Képesnek kell lennie magát teljesen Isten és az Egyház szolgálatára adni, hiszen ez az állapot a lehető legnagyobb áldás, amiben egy nem házasságban élő nő részesülhet!
A konszekráció nem azonos a tisztasági magánfogadalommal, de tulajdonképpen a konszekrációban a szűz megújítja azon elhatározását, hogy folytatja azt az állapotot, amelyben van, mivel Jézus arra hívja, hogy maradjon szűz Érte.

A Szüzek Rendjének (ordo virginum) nincs más alapítója, mint maga az Egyház, amely az indíttatást Szűz Mária életének példájából veszi. Ez a hivatás különbözik a szerzetesrendektől, de a világi intézményektől is. A konszekrált szűz nem lép be új közösségbe. Az egyházmegye jelenti számára a közösséget, és részt vesz a helyi egyházközség életében. A világban él anélkül, hogy a világból volna...
Ez a hivatás több szempontból hasonlít az egyházmegyés papság életéhez.
A konszekráció a megyéspüspök keze által történik, és egy különösen jelentős köteléket létesít a helyi egyházzal. A konszekrált szüzességet nem egy szent vagy egy szerzetes alapító alapította, hanem magán az Egyházon belül kezdődött. A szűz, hasonlóan az egyházmegyés papsághoz, a helyi egyház szolgálatára van szentelve. Az imádság és az áldozat által adja oda önmagát.

A konszekráció öntudatossá tesz az Egyház iránt, az illető a Misztikus Testben új helyzetbe kerül. Minden imádság és munka, amit végeznek, nagyobb hatékonyságú lesz az Egyházban. Másik hatása, hogy lelki termékenységet ad. A konszekrált szűz fontos kötelessége jobban szeretni Istent. Az Egyház nyilvános szolgálójává válik, az Egyház új közbenjárójává. Alapos lelki előkészületnek kell megelőznie, különben nem fogja tudni befogadni azt a szeretetet amelyben részesülhetne. A konszekráció alapot ad egy nagyon intenzív belső és misztikus élet számára. "Ez olyan valami, amit meg kell élni. Bizonyára az egyén számára a kegyelmek nagy mennyiségét jelentheti"... Hangsúlyozandó a szüzek konszekrációjának apostoli oldala is: "az, aki Krisztusnak naponta életet ad az emberek szívében, valóban Krisztus anyja, fivére és nővére".

Egy konszekrált amerikai szűz vallomásából: "...a Misztikus Testben különleges helyzetünk van, mely csak a hit szemével látható, mert sok esetben vissza kell vonulnunk, háttérbe kerülni, rejtett módon végezni a munkánkat. Tehát ez nem egyfajta felmagasztalás az Egyházban, hanem szellemi fogalom, a Szentlélek ajándéka... A szüzek meghívása Isten dicsőségére történik".

SZERTARTÁS

A szüzek szentelésének legkorábbi liturgikus formulája a 6. századból való. Sevillai Szent Leander írta meg a szüzek rendjének szabályait, melyet nővérének Florentinának címzett. A 9. században ezek a szüzek gyakran a sekrestyés feladatkörét látták el, sőt az Eucharisztiát is elvihették betegeknek. A 10. századtól külön szentelési formula létezett a klauzúrában és a világban, a szüzek rendjében élő szüzek szentelésére, a 11. századtól viszont már ritkaságnak számítanak a világban élő szüzek, s egyre inkább a zárt, kolostori életforma terjedt el.
A szüzek szertartása állítólag "ősi és gyönyörű. A konszekráció szentmise keretében történik; maga a konszekráció az Evangélium felolvasása után következik." A szertartás elemei a következők:

• Mindenszentek Litániája
• püspöki áldás
• konszekráló imádság (ami a konszekráció szíve)
• a gyűrű és az Imaórák Liturgiájának átnyújtása

Fr. Paschal Botz OSB 1954-ben ír arról, hogy a "szertartás antifónákat, himnuszokat, más énekes részeket és imádságokat is tartalmazott. Mindezek együtt egy nagyon gazdag liturgikus szertartást képeztek". A II. Vatikáni Zsinat előtti konszekrációs imádságnak van egy nagyon ősi része, mely így kezdődik: Sitquae in eis casta Virginitas - mely talán még Szent Máté apostol idejéből való (fel van jegyezve róla, hogy konszekrált egy szüzet Istennek).

LEXIKONBÓL

A szüzek rendje az egyik legrégibb kifejezetten Istennek szentelt életforma. Már Szent I. Kelemen pápa (88-97) szólt azokról a szüzekről, akik „a mennyek országáért” (Mt 19,12) mondtak le a házasságról. Szent Polikárp (†167) fontos szerepet tulajdonít az özvegyeknek és a diákonusnőknek, akiket gyakran szüzek közül választottak. 280 körül Remete Szent Antal nővére vezette a szüzek egyik közösségét.

1970: a Szentszék közzétette a szüzek rendjébe iktatás új szertartását. Az új egyházjog először szól a szüzek rendjéről: „A megszentelt élet formáihoz csatlakozik a szüzek rendje, akiket, amikor megvallják Krisztus szorosabb követésére irányuló szent szándékukat, a megyéspüspök a jóváhagyott liturgikus szertartás szerint Istennek szentel, Krisztussal, Isten Fiával, misztikus módon eljegyez és az egyház szolgálatára avat. Hogy elhatározásukat hűségesen megtartsák, és az egyház életformájukkal összhangban álló szolgálatát egymást kölcsönösen támogatva végezzék, a szüzek társulhatnak egymással.” (604.k. 1-2.§) - A szüzek az avatás ünnepélyes szertartása (consecratio virginum) által „Istennek szentelt személlyé, az Egyház Krisztus iránti szeretetének jelévé, az égi Menyasszony és az eljövendő élet eszkatologikus képévé válnak. Az Istennek szentelt élet egyéb formáihoz kapcsolódva a szüzek rendje a világban élő nőt karizmája szerint imádságra, bűnbánatra, a testvérek szolgálatára és apostoli munkára kötelezi. Az Istennek szentelt szüzek közösséget alkothatnak annak érdekében, hogy fogadalmukat hűségesebben megtartsák.” (KEK 923-24.)

BEFEJEZÉS

A korai keresztény szüzek közé sorolhatjuk: Szent Ágnest, Szent Ágotát, Szent Lúciát, Szent Cecíliát.

"Ahogy az Egyház Krisztus menyasszonya, a konszekrált szűz az Egyház képmása, és Krisztus menyasszonya. Bár ez valahogy idegenül idegenül hangzik a modern füleknek, napjaink konszekrált szüze úgy találja, hogy Jézus maga hívja őt egy belső jegyesi kapcsolatra, egy kapcsolatra, melyet a figyelmes imádság táplál. Ő a mai kultúra közepén áll, mint a jövendő élet tanúja minden ember számára, egy olyan életé, amelyben nem lesz házasság, hanem mindenki közvetlenül a Teremtő Istennel fog élni."

A konszekrált szűz gyűrűje annak a jele, hogy ő Krisztus menyasszonya.

A konszekrált szüzek a társadalom közepén élnek, ezért nem viselnek habitust, és nem használják a "nővér" megszólítást, mivel ezek olyan jelek, amelyek elkülönítenek a világból.

A Szentlélek a 20. század végén tette újra "hozzáférhetővé" ezt a hivatást, ami állítólag azt jelzi, hogy a "modern keresztény nő kész arra, hogy megjelenítse ezzel a modellel az új és hiteles női identitást". Amíg néhányan teljes munkaidőben az Egyházban dolgoznak, a többség a világban dolgozik, kiknek világi tevékenységét mélyen megszenteli a konszekráció kegyelme.

A szüzek konszekrációját sokan a női méltóság megkoronázásának tartják!