A ministránsok ma olyanok voltak, mint az oltár körül repkedő angyalok!
Csütörtökön volt az Úr szent Testének ünnepe. Csak testet mondunk, mert a Vért majd egész július hónapban fogjuk külön megtisztelni. Különben sem az az első, hogy beszéljünk róla, ezért nem is volt Úrnapján prédikáció. ((Ma viszont egy kiváló szentbeszéd hangzott el, csak sajnos nem tudtam kellőképpen gyorsan jegyzetelni, mert pont a jobbkezem ujjai ínhüvelygyulladást kaptak...))
Úrnapjának eredete az Oltáriszentséget ért első gyalázkodásokra nyúlik vissza. Az ünnep megalakulása Lüttichi Szent Julianna látomásához kötődik. Pünkösd nyolcada utáni csütörtökön tartjuk, és tulajdonképpen Nagycsütörtök folytatásának tekinthető. Most azonban nem köti le a figyelmünket annyira az Úr szenvedése, és méltóképpen meg tudjuk ünnepelni. A barokk korban a körmenet nagy jelentőséget kapott, hiszen ellensúlyozni kellett a protestánsoknál megjelenő szimbolikus jellegű "úrvacsorákat". Kialakult a jól látható SZENTSÉGHÁZ intézménye, hiszen a katolikus templom a Mennyország kapuja, Isten háza.
Szent Norbert (a premontrei rend alapítója) már jóval korábban az Oltáriszentség védelmezőjeként lépett fel, szentségtartóval ábrázolják. Ő újra felfedezte és középpontba helyezte az ostya színe alatt rejtező Jézust. Híres szentbeszédeit mindig közvetlenül mise után mondta, és bizony "érezhető volt, hogy Krisztus lakott benne"!
A mai idők talán még Szent Norbert koránál is nehezebbek. Szívünkben elhidegült a szeretet Krisztus és az Ő igazsága iránt. Kevés az olyan lélek, akinek a szentmise a mindene. Lassan kihalnak a rendszeres napi áldozók, az embereknek nincs igényük a "szentséglátogatásra": megszakítva útjukat betérni egy templomba köszönteni az Urat. Pedig az Oltáriszentség a Karácsony, a megtestesülés folytatása.
Lecsökkentek a tisztelet külső jelei is; Benedek pápa egy nagyszerű ajándék: igyekszik felújítani ezeket. Fontosak a külső jelek is, ne elégedjünk meg azzal, hogy "lélekben tesszük" (keresztvetés, térdhajtás stb.). Az is egy ősi gesztus, hogy áldozáskor a számat nyitom ki, és hagyom hogy tápláljon az Úr, mint egy gyermeket. Isten nélkül semmire sem vinnénk.
"És sajnos be kell vallanom, hogy mi papok is sokszor kihűlt szívről teszünk tanúbizonyságot." Pedig ha törik, ha szakad, a szentmisét be kellene mutatni minden nap.
A pápa csütörtökön arról beszélt, hogy Krisztus papszentelése a kereszten történt. A papszentelés pillanata elmúlik, de a lélekben a pappá válás a szív mélyén egy életen át tartó folyamat. A papnak is föl kell mennie Krisztussal a Golgotára, és odaadnia magát: "ez az én testem"...
Testvérek, legyen közbenjárónk Szent Norbert, az összes szent papok és az összes szent hívek (akik az Oltáriszentség gyakori vételének köszönhetik üdvösségüket). Legyen a mi életünkben is a központ a Legméltóságosabb!
Fontos, hogy a szentmiséért legyek kész áldozatot is hozni, ne csak a kifogásokat keressem, mint a mai evangélium meghívottjai. Gellért atya kitért egy rossz szokásra is, miszerint a miséről való késés miféle kihűlt, lanyha szeretetről tanúskodik. A mai nap legyen hitébresztő, a szeretet gerjesztése.
Figyelem: pénteken Jézus Szentséges Szívének főünnepe lesz.
Úrnapjának eredete az Oltáriszentséget ért első gyalázkodásokra nyúlik vissza. Az ünnep megalakulása Lüttichi Szent Julianna látomásához kötődik. Pünkösd nyolcada utáni csütörtökön tartjuk, és tulajdonképpen Nagycsütörtök folytatásának tekinthető. Most azonban nem köti le a figyelmünket annyira az Úr szenvedése, és méltóképpen meg tudjuk ünnepelni. A barokk korban a körmenet nagy jelentőséget kapott, hiszen ellensúlyozni kellett a protestánsoknál megjelenő szimbolikus jellegű "úrvacsorákat". Kialakult a jól látható SZENTSÉGHÁZ intézménye, hiszen a katolikus templom a Mennyország kapuja, Isten háza.
Szent Norbert (a premontrei rend alapítója) már jóval korábban az Oltáriszentség védelmezőjeként lépett fel, szentségtartóval ábrázolják. Ő újra felfedezte és középpontba helyezte az ostya színe alatt rejtező Jézust. Híres szentbeszédeit mindig közvetlenül mise után mondta, és bizony "érezhető volt, hogy Krisztus lakott benne"!
A mai idők talán még Szent Norbert koránál is nehezebbek. Szívünkben elhidegült a szeretet Krisztus és az Ő igazsága iránt. Kevés az olyan lélek, akinek a szentmise a mindene. Lassan kihalnak a rendszeres napi áldozók, az embereknek nincs igényük a "szentséglátogatásra": megszakítva útjukat betérni egy templomba köszönteni az Urat. Pedig az Oltáriszentség a Karácsony, a megtestesülés folytatása.
Lecsökkentek a tisztelet külső jelei is; Benedek pápa egy nagyszerű ajándék: igyekszik felújítani ezeket. Fontosak a külső jelek is, ne elégedjünk meg azzal, hogy "lélekben tesszük" (keresztvetés, térdhajtás stb.). Az is egy ősi gesztus, hogy áldozáskor a számat nyitom ki, és hagyom hogy tápláljon az Úr, mint egy gyermeket. Isten nélkül semmire sem vinnénk.
"És sajnos be kell vallanom, hogy mi papok is sokszor kihűlt szívről teszünk tanúbizonyságot." Pedig ha törik, ha szakad, a szentmisét be kellene mutatni minden nap.
A pápa csütörtökön arról beszélt, hogy Krisztus papszentelése a kereszten történt. A papszentelés pillanata elmúlik, de a lélekben a pappá válás a szív mélyén egy életen át tartó folyamat. A papnak is föl kell mennie Krisztussal a Golgotára, és odaadnia magát: "ez az én testem"...
Testvérek, legyen közbenjárónk Szent Norbert, az összes szent papok és az összes szent hívek (akik az Oltáriszentség gyakori vételének köszönhetik üdvösségüket). Legyen a mi életünkben is a központ a Legméltóságosabb!
Fontos, hogy a szentmiséért legyek kész áldozatot is hozni, ne csak a kifogásokat keressem, mint a mai evangélium meghívottjai. Gellért atya kitért egy rossz szokásra is, miszerint a miséről való késés miféle kihűlt, lanyha szeretetről tanúskodik. A mai nap legyen hitébresztő, a szeretet gerjesztése.
Figyelem: pénteken Jézus Szentséges Szívének főünnepe lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése