Miután gyermekemnek már a csípőjével is problémák adódtak, ún. "drasztikusabb" kezelésre váltottunk, és még épp időben. Ma volt az első óra, amitől rettentően féltem. A Golgotára készültem, és a Szűzanyát kértem segítségül, hiszen neki is végig kellett néznie a fia szenvedését. Szerencsére azonban nem volt annyira vészes, mint készültem. Sírni ugyan sírt, de nem úgy, mintha azt mondaná, hogy meghalok a fájdalomtól, ha azonnal abba nem hagyja a nyomkodást. A végén a babakocsiba kerülve mély álomba merült. Itt is nagyon szimpatikus a terapeuta, és a Jóisten oly kegyes volt hozzánk, hogy kaptunk állandó időpontot is, hiszen hetente egyszer fontos menni.
Köszönöm harcos Szent Johannának a közbenjárását és minden földi imát. Nagyon hálás vagyok! Ha már így kellett lennie, legalább jó kezekben vagyunk.
Folyt. köv.
1 megjegyzés:
Most beszéltem egy kolléganőmmel, aki mesélte, hogy a fiait is ezzel a módszerrel kezelték picinek, és csak jót tud mondani róla, teljesen rendbejöttek, ma aktívan sportol mindkettő.
Úgyhogy hajrá Micinek! :-)
Megjegyzés küldése