Előző bejegyzésemhez Manka szólt hozzá, és említett egy amerikai szerzőt. Utánajártam, ő írta a híres "Suttogó" könyveket. A Dívány nevű honlapon találtam egy kritizálós cikket, abból idézek (teljes cikk ITT olvasható):
(Kiemelések tőlem.) Nagyokat nevettem a szerző (="hanna") stílusán. Oké, egy kicsit túlzó, de valahol tényleg nevetségesek ezek a nevelési szakkönyvek, főleg például Dr. Spock, akiről a fórumozók egyenesen azt írják, hogy egy "áááállaaaaat". Nekem meg égnek áll a hajam, mikor anyám büszkén meséli, hogy éjjel már pár hetesen teát adott nekem, és én annyira utáltam, hogy inkább nem keltem fel többet :D
Na de pont ennek kapcsán akartam leírni, hogy szegény gyermekem egy feszes baba. Most gyógytornászhoz járunk, egy szuper nőhöz a Bárányfelhőbe (Budapesten a Kodály köröndnél). Csak ajánlani tudom, egy tünemény. Ráadásul négy gyereket nevelt fel. Elmagyarázta, hogy mennyire szörnyű lehet a kislánynak ez az állapot. És ha például sír, akkor begörcsölhet az egész teste. Megfeszül, mint az íj, ezt kell lazítani. És ne is várjam, hogy magától elalszik az ágyban, mert nem bír. Úgyhogy azóta vidámabban kelek fel hozzá, amikor éjjel felvisít, mert megint elfeküdte a nyakát... és természetesen akkor már éhes is :-D
Amúgy bocsánat, hogy lassan átmegyek baba-mama blogba... A következő bejegyzés nem ilyen témakör lesz, ígérem :)
Az van, hogy a gyereket napirendre kell szoktatni, mert neki jó. Nem nekem, neki. Sőt. Ő olyan biológiailag, mert hát az állatok is ugyanazt ugyanúgy csinálják minden nap, és akkor mi is. Igen, például nézzük meg a kismacskákat: egész nap fekszenek anyu mellett és rágják a mellét, néha végignyalja őket anyu, aztán később nekiállnak rohangászni, a girhes anyjuk meg utánuk, és cipeli őket vissza. De hol itt a napirend, my friends?
(Kiemelések tőlem.) Nagyokat nevettem a szerző (="hanna") stílusán. Oké, egy kicsit túlzó, de valahol tényleg nevetségesek ezek a nevelési szakkönyvek, főleg például Dr. Spock, akiről a fórumozók egyenesen azt írják, hogy egy "áááállaaaaat". Nekem meg égnek áll a hajam, mikor anyám büszkén meséli, hogy éjjel már pár hetesen teát adott nekem, és én annyira utáltam, hogy inkább nem keltem fel többet :D
Na de pont ennek kapcsán akartam leírni, hogy szegény gyermekem egy feszes baba. Most gyógytornászhoz járunk, egy szuper nőhöz a Bárányfelhőbe (Budapesten a Kodály köröndnél). Csak ajánlani tudom, egy tünemény. Ráadásul négy gyereket nevelt fel. Elmagyarázta, hogy mennyire szörnyű lehet a kislánynak ez az állapot. És ha például sír, akkor begörcsölhet az egész teste. Megfeszül, mint az íj, ezt kell lazítani. És ne is várjam, hogy magától elalszik az ágyban, mert nem bír. Úgyhogy azóta vidámabban kelek fel hozzá, amikor éjjel felvisít, mert megint elfeküdte a nyakát... és természetesen akkor már éhes is :-D
Amúgy bocsánat, hogy lassan átmegyek baba-mama blogba... A következő bejegyzés nem ilyen témakör lesz, ígérem :)
2 megjegyzés:
Tényleg igazán vicces, amiket ír maga a kritikus. :D
De ilyen kommentekből nem lehet megismerni azt, hogy milyen a könyv. Szerintem te magadnak kellene eldöntened, neked tetszik-e. Van-e olyan dolog, amivel egyetértesz belőle.
De azt is megértem, ha nem szeretnéd megismerni azt, amit én tartottam jónak. Sőt azt is, hogy igazából nem szimpatikus, mert rendszeresség van benne, s látom, ez a Spock miatt elriaszt. Csak ne a fórumokon mérnéd ezt le. Tapasztaltam, hogy a fórumok nem mindig a legjobb helyek, mert a gyereknevelés is olyan kérdés, amihez mindenki ért. Inkább nézz meg olyanokat, akik szerinted jól csinálják, mert gyerekük kiegyensúlyozott és jól nevelt. Őket érdemes megkérdezni, ők hogy csinálják.
Nekünk bevált a Suttogó, de ti mások vagytok. Nektek úgy tűnik más az utatok. De ne feledd, nem kell úgy tekinteni rá, ez az egyetlen és üdvözítő út, mert más mindenkinek a gyereke. Akkor nem hasonulsz majd a kritikushoz. :)
Szép őszi napokat! :)
Szia Manka!!!
Ma megvettem Vaterán az első két kötetet!!! :-D
Még a héten elkezdhetem tanulmányozni :)))
Úgyhogy majd megírom én is a saját véleményemet :)
Megjegyzés küldése