2011. október 23., vasárnap

Üzenet...

...azoknak, akik még mindig ott tartanak, hogy egy anyának semmi dolga sincs, illetve hogy ne panaszkodjon, mert hát nem kell bejárnia dolgozni...




Megfáztam, beteg voltam/vagyok. Ebből következik, hogy még erősebben érzem -így 4 hónap után-, hogy szülőnek lenni bizony kőkemény meló, és nincs (beteg)szabadság, nincs hétvége, nincs vasárnap, nincs pihengetés, nincs kávé, nincs alkohol, nincs cigi stb. stb. (Nem mintha az utóbbi annó lett volna :D)

Az alapimáimat is hanyagolom mostanában, emellett még mindig előfordul, hogy megkérnek, imádkozzam x-ért, y-ért. Sőt, én balga még kéretlenül is felajánlom.
De vajon nem botrány-e, hogy nem jutok el misére?
Tegnap álmodtam egy nagyot, de aztán mégse sikerült. Majdnem elindultam a Belvárosi templomba délre. Az egészben az a legviccesebb, hogy végül se én, se apja nem ment el.
Világiként MEGMARADNI? Na most kell felkötni a gatyámat csak igazán. Keresem az utat, hogyan tudom nem elengedni Jézus és a Szűzanya kezét...
Elég nehéz, de látok fényeket...

4 megjegyzés:

Ildikó írta...

Jézus kezét a gyermeked kezét fogva fogod.

Mária Magdaléna írta...

Hű.

Akkor viszont jó lesz a helyzet, mert a fárasztó tornán jórészt ezt kell tenni.

De gondolom ez átvitten is igaz. Erre nem is gondoltam, hogy aki befogad egy gyermeket, az Istent fogadja be.

Nagyon köszönöm!!!

Reina Nicolasa írta...

Amit Emmáért teszel, az többet ér minden imánál - szerintem. :)

Széncinege írta...

Ma este elmentem egy barátnőmmel és a tesója három kisgyerekével moziba. Ma lemaradtam ugyan a miséről, de megtudtam valami nagyon különös dolgot az ember nagyszerűségéről. A barátnőmék családjában több generáció él együtt barátnőm nagyszüleje, szüleje, és tesója meg gyerekei is. Egy kis lakásban élnek. A nagymama most 92 éves és kb két hete pelenkázni kell. Ami fantasztikus és egyben megdöbbentő, hogy egyedül az egyik dédunokája képes bepelenkázni, a többi családtag egyszerűen képtelen. A kislány aki a kezemet fogta végig az úton míg a moziba értünk, mert még csak 9 éves és még kifejezni sem tudja magát sokszor otthon a 92 éves dédnagymamáját pelenkázza, mert a család többi tagja egyszerűen képtelen érzelmileg.