A gyermekemnek izomtónus regulációs zavara van, tegnap voltunk neurológus szakorvosnál. Ezért nem írok mostanában, és misére se tudok menni. Vasárnap megpróbáltuk, azóta legalább tudom, miért nem sikerült. 3 hónapos korára felnagyítódtak a problémák, amikről eddig azt hittem, normálisak, holott nagyon nem (pl. szoptatási nehézségek, fektetés, felsírás). A lényege, hogy a nyaka illetve a válla iszonyat merev, homorít és kínlódik.
Mostantól tehát gyógytorna, és még több türelem. Próbálok nyugalomra lelni valahogyan, hiszen idegileg eléggé kikészültem, de most már jobb, hogy tudok hova fordulni, és van/lesz segítség. Szerencsére nem maradandó a károsodás!
9 megjegyzés:
A hét első napjaiban szoktam az irgalmasoknál imádkozni a Komjádi uszoda mögötti kórházi kápolnájukban szentmisén. Majd ott felajánlom erre a célra is a misét.
Kedves Dadus és Babus!
(Bocs.)
Imáimba foglallak Titeket! Hidd el, a gyógytorna nagyon jó dolog. A húgomnak eltörték a vállát, mikor született, és a kezét nem bírta mozgatni szinte semennyire. Mostanra semmi baja sincs a kezének!
Köszönjük!
Isten irgalmára mindig számíthatunk.
imádkozom érte, értetek. sok türelmet! Náncsi
Nagyon kedvesek vagytok!
Kitartás! Együtt érzek veled, kedves Mária Magdaléna!
Hidd el, sokat fog számítani a tornáztatás. Most még az ilyen dolgok is rengeteget változtathatnak. Tudom, hogy ijesztőnek tűnik szembenézni azzal, mi lehet, ha most nem tesztek érte valamit. De legalább tudod, mi a helyzet. És még lehet változtatni!
És még véletlenül se hibáztasd magad, hogy nem vetted észre. (Nekem úgy tűnt soraidból, hogy egy kissé hibáztatod magad.) Nem vagy gyermekorvos, hogy az ilyesmi feltűnjön. Még az sem garancia, ha már nem első gyerekes anyuka vagy - legalábbis az én esetemben. Az én második babámnak is eltört a kulcscsontja születéskor (mint Reina húgáé). Nekem se igazán tűnt fel, miért sírdogál, főleg szoptatásnál, amikor az egyik oldalra fektetem... Amikor kijött a háziorvos, akkor ő mondta. Én csak azt nem értettem, ezt a kórházi orvosok miért nem említették?
Ami a misére járást illeti, kismamaként nagyon nehéz eljutni. Isten belelát a szívedbe. És Ő azt kéri, az állapotbeli kötelességeidben tarts ki hűen. Sajnos ez azt jelenti, hogy a szentmiséről le kell mondanunk sokszor, amíg nincs egy biztos kialakult napi ritmusa a gyereknek, ahová már be lehet illeszteni. Hidd el, amikor babával mész a misére, sokszor nehezebbnek tűnik, mint nem menni... Mert nehéz azt feldolgoznunk, hogy a misén látszólag nem vehetünk teljes értékűen részt (ha nem alszik a gyerek, vigyáznunk kell rá, hogy ne hangoskodjon annyira, hogy zavarja mások áhítatát, azaz néha ez fel-le járkálást és a templom hátsó részébe való száműzetést jelent...). De engem is azzal biztatott egy atya, hogy Isten megáld engem - és anyukatársaimat - ebben az állapotunkban. A lényeg itt is az állapotbeli kötelességeken van. Most épp ez a dolgunk.
Lesz még jobb is! :-)
Köszönöm!
Jólesik tapasztalt anyukák szavait "hallani". Olyan nyugalommal töltik el a bizonytalankodó szíveket :)
Kedves Hedvig!
Egy percig se aggódj, bátyámnak is ugyanez volt a baja, annyi különbséggel, hogy neki minden izma merev volt. Édesanyámnak megmondták, hogy keserves lesz, de mozgatni, mozgatni, mozgatni, mozgatni, bármennyire sír, bármennyire fáj neki, akkor is mozgatni mozgatni mozgatni. Bátyám tökéletesen rendbe jött. Úgyhogy kitartást, nem lesz semmi baj!
Nem mellesleg nagyon bájos a kis Emma, édesapja vonásai szépen élvényesülnek a kis pofiján!
Ezek jól hangzanak 8-D
Megjegyzés küldése