Részt tudtam venni az ünnepi szentmisén, mikor Krisztus a mennybe ment és fölvitte azt a bizonyos "csomagot". Természetesen volt miért imádkozni, volt mit kérni az Atyaistentől, ám idén extra adag hálaadás is dukált! Nagy csodák történtek ugyanis körülöttem...
A szentmise után belefért még egy jó hangulatú beszélgetés is. Ez is olyan áldott dolog volt!
A szentmise után belefért még egy jó hangulatú beszélgetés is. Ez is olyan áldott dolog volt!
A szentmise elején az jutott eszembe, hogy az lesz a mai blogbejegyzés címe: NELEGYÉ' GALILEAI FÉRFI, de aztán másfelé kalandoztak a gondolataim. Mindenesetre ettől még ne álljunk bambán az égre meredezve, hanem tegyük tovább a kötelességeinket :-D
xxx
A húsvéti gyertya kioltása jelzi a mai ünnep misztériumát. Az Úr Jézus is megvonja tőlünk fizikai jelenlétét, hogy annál inkább velünk legyen.
A mai nap valamiképpen az összefoglalás ünnepe. "Elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához." Ám ez a búcsú most nem szomorú, azt halljuk, hogy a tanítványok is örvendezve tértek vissza Jeruzsálembe. Hogy mi volt az ok?
Jézus magával vitte a mi emberi természetünket, és már ott van megdicsőülve, átistenülve a mennyben. TERMÉSZETÜNK MEGSZABADULHAT A HALÁL BÉKLYÓITÓL! Megváltozott az eredeti ítélet. Megtisztult.
Megmutatja az Atyának minden nap az Ő örök sebeit. Emlékezteti az értünk szeretetből vállalt szenvedésére. Milyen ajándékokról van szó? Jézus nem azért ment föl, hogy elfelejtsen minket... hanem, hogy helyet készítsen nekünk, és hogy szüntelen közbenjárónk legyen. (Ajándéka még a Szentlélek is...)
Ez a boldog reménység ünnepe.
Amikor halni kell egy nagy ügyért, akkor a szenvedés akkor borzasztó, ha reménytelen, kilátástalan. Ha senki sincs, aki helyrehozza. Ez a leggyötrőbb. A mennybemenetel óta mi SOHA NEM KERÜLHETÜNK ILYEN HELYZETBE. Ha földi sátrunk összedől, mindig van reményünk. Kész helyrehozni a tévedéseket, a mulasztásainkat, a lelki sebeket.
Méltó valóban hálaadással, a szív örömével ünnepelni!
Mi is olyanok lehetünk, mint a madár (ha reccsen is alatta az ág, tudja: szárnya van). Ezzel a biztos tudattal éljünk!
Embertársaitokat tegyétek Krisztus tanítványaivá. Amen.
xxx
A húsvéti gyertya kioltása jelzi a mai ünnep misztériumát. Az Úr Jézus is megvonja tőlünk fizikai jelenlétét, hogy annál inkább velünk legyen.
A mai nap valamiképpen az összefoglalás ünnepe. "Elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához." Ám ez a búcsú most nem szomorú, azt halljuk, hogy a tanítványok is örvendezve tértek vissza Jeruzsálembe. Hogy mi volt az ok?
Jézus magával vitte a mi emberi természetünket, és már ott van megdicsőülve, átistenülve a mennyben. TERMÉSZETÜNK MEGSZABADULHAT A HALÁL BÉKLYÓITÓL! Megváltozott az eredeti ítélet. Megtisztult.
Megmutatja az Atyának minden nap az Ő örök sebeit. Emlékezteti az értünk szeretetből vállalt szenvedésére. Milyen ajándékokról van szó? Jézus nem azért ment föl, hogy elfelejtsen minket... hanem, hogy helyet készítsen nekünk, és hogy szüntelen közbenjárónk legyen. (Ajándéka még a Szentlélek is...)
Ez a boldog reménység ünnepe.
Amikor halni kell egy nagy ügyért, akkor a szenvedés akkor borzasztó, ha reménytelen, kilátástalan. Ha senki sincs, aki helyrehozza. Ez a leggyötrőbb. A mennybemenetel óta mi SOHA NEM KERÜLHETÜNK ILYEN HELYZETBE. Ha földi sátrunk összedől, mindig van reményünk. Kész helyrehozni a tévedéseket, a mulasztásainkat, a lelki sebeket.
Méltó valóban hálaadással, a szív örömével ünnepelni!
Mi is olyanok lehetünk, mint a madár (ha reccsen is alatta az ág, tudja: szárnya van). Ezzel a biztos tudattal éljünk!
Embertársaitokat tegyétek Krisztus tanítványaivá. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése