Pünkösd utáni VIII. vasárnap
„Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis Mammonból!” Az összes vasárnapi Evangélium sorában talán ez a legnehezebben értelmezhető. Az Úr Jézus dicsér egy hűtlen sikkasztó gazembert.
Számunkra is nehéz munkát szerezni (és azt megtartani), ezért is megértjük ezt az embert, de erkölcsösnek semmiképpen se mondható. Példaként az eszességét, élelmességét tárja elénk!
Mekkora áldozatokat hoznak az emberek! Például a hölgyek testi szépségük érdekében, mely csak ideig-óráig tart, majd elenyészik. Ha ebben tudjuk gyakorolni az önmegtagadást, a buzgó, rámenős, kitartó munkát, akkor legalább ennyire legyünk ilyenek a hitélet terén is.
Vannak teológusok, akik azt mondják, hogy Isten irgalma, bölcsessége, szeretete akkora, hogy nem engedi, hogy bárki is elkárhozzon. De ez olyan lenne, mintha egy tanár év elején kijelentené, hogy ebből a tárgyból nem lehet megbukni, hanem mindentől függetlenül mindenki jelest fog kapni…
Szigorúan a realitásban éljünk, ne ábrándokat kövessünk. Üdvözülni NEM könnyű. Az „agóniáig” menve MINDENT adjatok oda.
Paradoxon, hogy régen sokkal több ájtatossági gyakorlat volt, mégis még a szentek is féltek üdvözülésük felől, ma meg – mi langyosak – könnyelműen legyintünk: Mi más az Úristen dolga, mint hogy minket üdvözítsen. Az Egyház tanítását is könnyen vesszük: Nekem nincs bűnöm – mondja a gyónó. EZ EGYSZERŰEN NEM IGAZ!!! Hét éves korig tételezi föl az Egyház az ártatlanságot.
Istent nem lehet becsapni, és Ő sem fog senkit becsapni.
Törekedjünk bejutni a „szűk kapun”. Minden áldozatot, önmegtagadást vállaljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése