2010. július 11., vasárnap

2010. július 11-i prédikáció

Krisztusban kedves testvéreim!
A mai nappal egy olyan időszak kezdődik, mikor a szentírási szakaszok elénk állítják a "két utat".
1) a széles út. Akik ezen járnak, azok látszólag nagyon boldogok. „Szabadok”, de sajnos az IGAZSÁGTÓL szabadok.
2) a keskeny Út (a nehezebben járható). Az egyetlen Út, mely az örök életbe vezet a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Nehézségek a keskeny úton I.
A mai példabeszédből kiemelve: hamis tanítók. Báránybőrben jönnek, de belül farkasok = ők a farizeusok és írástudók.
Megdöbbentő, hogy a társadalom élén állnak, és hivalkodnak törvénytudásukkal. Önmagukon kívül mindenki mást megvetnek, a saját vélt érdemeik és erényeik teljesen vakká, süketté tették őket. Nem a nyilvánvaló bűneik, hanem a vélt erényeik miatt vétkesek. És a legborzasztóbb, ha a "testvér" támad! Akivel együtt ettünk, akit közel engedtünk…
Ha az Úristen megengedi, hogy a fenti módon megégessük magunkat, az örök figyelmeztetésül szolgál, hogy milyenek NE legyünk. Ugyanis mindnyájunk szívében ott lapul a farkas…


„AKKOR IS HA PAP VAGY, ELŐSZÖR EMBERNEK KELL LENNED.”

Miről ismerik meg a „jó fát”? A jó gyümölcséről. Ne a külsőt nézzük!
Az ördög betéve tudja a Bibliát, de a mi vesztünkre idézi. A biztos jel mindig a gyümölcsök! Látszik-e, hogy a mindennapokban betartja a szeretet főparancsát?
Keresztény identitásunkat soha ne emberekre alapozzuk, hanem magára az Igazságra, és Jézus Krisztusra.
(A Summorum Pontificum motu proprio kapcsán ti. 3 éves évforduló >)
Óriási kegyelem mindenféle modern (látszat)csillogás ellenére a jó gyökeret megtalálni! Hogy magára a biztos értékre építsünk! A drágakő akkor is értékes, ha méltatlan „keretbe” van foglalva. Az igazság mindig is ott van az Egyházban! A Jó Pásztor ma is keresi az elveszett bárányokat.

Nincsenek megjegyzések: