2010. július 20., kedd

Kilenced MM 3.

Mária Magdolna ismerhette Jézust. Belenézhetett a szemébe, megfoghatta a kezét, sőt szenvedni is látta. Ott állt a kereszt alatt, mikor meghalt, és siratta a többi asszonnyal, mikor követ gördítettek sziklasírja elé.
(...)
9. nap (szombat)
ELMÉLKEDÉS MÁRIA MAGDOLNA SZERETETÉRŐL
(Miatyánk...)
"Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld."
Mária Magdolna megtanulta a szelídséget. Gyermeki szeretettel csüngött Jézuson, itta a szavait, figyelte tetteit, és őt is mélyen lesújtotta, mikor a Mestert elfogták és keresztre feszítették. Mindvégig Jézussal maradt. Próbált vigasztalódni, de igencsak elcsigázta a fájdalom, amibe már-már beleőrült, mire sírba tették a hőn szeretett Tanítót. Vasárnap a helyhez sietett, de a követ félregördítve találta. Rettenetesen megdöbbent, és ijedtében fátyol ereszkedett szemeire. Félelmében elrohant Jánosért és Péterért, akik helyesen ismerték fel a jeleket és távoztak. Otthagyták a siídogáló asszonyt, aki egyszercsak két angyalt vett észre, majd a mögötte álló férfi megszólította: "Miért sírsz?"
Mária Magdolna azt hitte, a kertész, és gyerekesen nekitámadt, hogy adja elő Jézust, mert még mindig azt hitte, valaki ellopta a testet. Hirtelen azonban kitisztult a feje, mikor Rabboni a nevén szólította: "Mária".
Add Uram, hogy mi is meghalljuk hívásodat, amikor itt az ideje, és találj méltónak a hírvivő szerepére. A feltámadás örömét akarom szerteszéjjel sugározni a világba, segíts ebben. Adj sok-sok erőt, és gyógyíts meg engem, hogy még jobban bírjam a terhelést.
Szentlélek Úristen, add meg nekem bérmálkozásomkor a JÓTANÁCS ajándékát, hogy okosan kövesselek, és mindig felismerjem, mi a Te akaratod.
(Dicsőség...)
Ámen.

Nincsenek megjegyzések: