2010. július 6., kedd

Szentek nyomdokán

Mindig nagy gond volt számomra a takarítás. Első munkahelyemen, mikor egy könyvesboltban a kezembe adtak egy színes porolót, elnevette magát a kolléganőm, annyira nem illett a kezembe. Végtelenül tudtam szenvedni, mikor felnőttem annyira, hogy már nem csinálja meg helyettem senki.
Jelentem, nem áll jól sem a porszívócső, sem a felmosóvödör a kezemben :) Még főzni is utálok, mert ezek elveszik az időt egyéb dolgoktól, amiket szeretnék csinálni, de miattuk sose lehet. Egy darabig azt hittem, ha majd feleségként beleszokom, akkor gyorsabban fog menni, és az milyen jó lesz, de sajnos ez a tapasztalat se vált be...
Ekkor jött a megtérésem és a példaképek. Páduai Szent Antal lett a patrónusom, aki a remeteségben pap létére mosogatott összeszorított ajakkal. Sőt: valószínűleg inkább mosolyogva.

Az ő élete segít továbblendülni, ha már végképp elegem van. Ő bizonyos, hogy könyörög értem az Istenhez, mert a magam gyatra erejéből és akaratából képtelen lennék a házimunkára. Nem értem, mások hogy csinálják. Számomra nagyon durva: méteres magasságban porszívózni a szekrény tetejét vagy hosszan vasalni, vagy egy hadseregnek felaprózni a hagymát. Dehát ez a szép az életben, hogy ezeket lehet felajánlani.
A minap megszállt a Szentlélek, és a tanév végi bográcsozáson vállaltam a mosogatást!!! Felemelő élmény volt, érdemes kipróbálni. Órákon át nem éreztem se fájdalmat, se semmit. Igaz, másnapra bedurrantak a lábvisszereim és lett egy kisebb ínhüvelygyulladásom, de megérte! Abszolút nem haltam bele, holott erről előzőleg meg voltam győződve :)
A hétvégén egy nagyrabecsült barátom a vértanúságról szónokolt, ami nagyon megérintette a szívemet. Oké, akkor legyünk mégis jó feleségek és háziasszonyok, hiszen én ezt itthon tudom megvalósítani. Egyszer már belebuktam, de most újból megpróbálom. És a munkahelyemen is. A nyár úgyis arra jó, hogy erőt gyűjtsünk a sötét téli napokra.

13 megjegyzés:

Mária Magdaléna írta...

Romualda kommentje:

Szívemből szóltál! Nekem is ez a vértanúság egyik formája és szinte állandó gyónási "téma". Általában az a baj, hogy egy ideig erőt veszek magamon és csinálom a háztartást, de mindig elérkezik a pont ahol elszabadul a lakás...
Ma küldök neked valamit Páduai Szent Antalról:)

Mária Magdaléna írta...

Reina Nicolasa kommentje:

Én szeretek mosogatni. Langyos víz áztatja a kezemet és lehet közben gondolkodni mindenfélén meg énekelni.

Csak nekiállni nehéz, felkelni a gép elől, a könyv mögül, stb...

Mária Magdaléna írta...

Ildikó kommentje:

Milyen érdekes. Nálam soha nincsen mosatlan, minden héten porszívózok és marhára elegem van belőle sokszor, mert már 25 éve csinálom mindig ugyanazt, de az sosem jutott eszembe, hogy ez egyfajta vértanúság, ha nem inkább az, hogy ez egy munka, amit ha nincs is kedvem hozzá azért kell elvégeznem, hogy utána jól érezzem magam a lakásban és meg legyen a lelki békémnek ez a feltétele.

Mária Magdaléna írta...

Kedves Ildikó!
Mesélte egy ismerősöm, hogy mióta egyedül él, a takarítás sokkal könnyebb lett. Ha együtt élnél bárkivel, akkor rögtön tudnád, hogy miről beszélek. Addig megy, míg csak magad után csinálod, és tudod, hogy merre jártál a lakásban, de ha bárki más is ott van, aki ráadásul nem figyel oda, hiszen nem ő teszi rendbe, akkor megéreznéd... Egy mai nőnek azért rossz, mert 8 órás munka mellett kell csinálnia, márpedig Isten nem erre tervezett minket :)

Őzike írta...

Én a lábasokat utálom mosogatni, főleg tészta után, brrrr... Ha csak tányérok meg evőeszközök, akkor szívesen csinálom. Énekelni még nem próbáltam közben, de milyen jó ötlet! :-)))
(na majd referálok, hogy a szomszédok mit szóltak hozzá... :-)))

Ildikó írta...

Csak két éve élek egyedül. Előtte hárman éltünk egy lakásban és akkor sem volt gond. Az írásom lényege nem az én, vagy családom eminenségére (ha van olyan) vagy körülményeimre akart utalni, hanem inkább arra akartam volna kilyukadni, hogy talán a mosogatás meg a takarítás túl kicsi dolog vagy feladat ahhoz, hogy azt a vértanúsággal, mint kifejezéssel egy lapon említsük még akkor is, ha nagy tehernek érezzük azért, mert folyamatosan, nap, mint nap kell csinálni.

Őzike írta...

És mit szólnál a "tanúságtétel" kifejezéshez? Az talán valóban jobban illik rá, mint a vértanúság.

Névtelen írta...

Teljesen egyetértek Ildikóval. Vannak dolgok, amiket nem lehet összekeverni és összehasonlítani. Még hogy vértanúság... A háztartás alapvető feladata mindenkinek és nem holmi kereszt. A családi élet része. Aki ezt annak érzi, el kell gondolkodnia az életéről és a dolgokhoz való viszonyáról.

Mária Magdaléna írta...

Szűzanyám, segíts meg.
Ki az az őrült, aki elhinné, hogy takarítással meg lehet kapni a vértanúság koszorúját?!
Itt mindössze arról van szó, hogy az életszentség az ilyen ilyen apró dolgok elvégzéséből áll, amit megkíván tőlünk életállapotunk. Ha én feleség vagyok, akkor például ilyen a takarítás. Az lenne a defekt, ha nem csinálnám.
De ne szónokoljon itt nekem senki, hogy egy zéró dolog 6 órán keresztül hidegben állva mosogatni. A névtelen csinálja utánam, már bocs. És itt nem rólam van szó, hanem arról például, ha valaki nem rátermett ilyesmire, és NEM a lustaság miatt nem BÍR takarítani, holott muszáj. Ildikónak ez ezek szerint könyen megy, ezért kéne, hogy már 10 gyermekes családanya legyen például. És nekem valószínűleg ezért nem adott még az Úr gyermeket.
Én csak ennyit akartam ebből kihozni, hogy a mosogatás Istennek tetsző, és mára példásan művelem az Ő kegyelméből.

Névtelen írta...

6 órán keresztül hidegben mosogatni. Elnézést kérek. Ez tényleg komoly dolog. Nem tudtam, hogy ilyen sok ember után kell mosogatni.

Őzike írta...

A névtelen bejegyző valószínűleg egy férfiember... (bocsánat, ha tévedek...) Igenis kereszt a háztartás. Természetesen kötelesség, de attól még kereszt. Még akkor is, ha csak egymagára főz-mosogat-takarít az ember. Hát még családban. Kinek könnyebb, kinek nehezebb, de mindenképp erőt, időt, energiát vesz el olyan dolgoktól, amit talán szívesebben tenne az ember. Talán a vértanúság tényleg erős kifejezés, de - ahogy Magdaléna is írja - az életszentséghez vezető út éppen arról szól, hogy az ember a kötelességeit tisztességesen végzi.

Mária Magdaléna írta...

Nincs semmi gond!
Ezen a fenti képen én egy 700 fős iskola tanári karát szolgáltam ki egy nyaralóban. Még dupla kardigánban is fáztam, és másnap éreztem, hogy nem vagyok jól tőle, ahogy a bejegyzésben írtam is, de vidáman csináltam, Isten dicséretére és dicsőségére. Olyan jó volt! Ez olyan, mint amikor lakodalom van, és az asszonyok erőn felül teljesítenek :) (Illetve mégsem erőn felül, mert akkor ott megkapják hozzá az erőt!!!

Ildikó írta...

Csak kiderült azért a végére, hogy ez a hat órás mosogatás egy alkalminak mondható eset volt. Azt gondolom, hogy nem szép az iskolától, hogy nem segített be neked ott és akkor senki. Talán néha lehetünk annyira bátrak is, hogy segítséget kérünk.
Egyébként én azért nem akarnám ezeket a házimunkás dolgokat kereszthordozásnak felfogni, mert ugyanis nem adunk többet, mint egy pogány. Ezt minden nő csinálja a háztartásban, az is aki pogány és az is aki hívő. Vagyis ettől nem adunk többet Istennek, mint bárki más. Az ilyen dolgokat, amiket nem hívők is csinálnak és náluk is ugyanolyan áldozathozatallal jár sokszor, mint nálunk nem tekintem áldozatnak részemről Isten felé, vagy a megszentelődésem újtának. Ez persze az én látásmódom és igazából erről szólt csak az amit írtam. Könnyebben megy-e nekem a mosogatás, mint másoknak ? Nem hiszem, mert én is állok azalatt végig és fájnak a végére az erek a lábamban és ugyanúgy meggörnyedt derékkal csinálom, ahogy a mosogató fölé hajolok, tehát a derekam is fáj, ha a mosogatás 10 percnél tovább tart, ami sok edény esetén így is van.
Egy dolgot lehet még csinálni, hogy olyan mosogatószert vesz az ember, ami nem habzik annyira és gyorsabban le lehet öblíteni. Elárulom, hogy ez anyukám trükkje és én is csak akkor jöttem rá, mikor elköltöztem otthonról és közben otthon is mosogattam egyszer és észrevettem, hogy otthon gyorsabban készen lettem vele és akkor anyukám mondta, hogy igen kislányom ez azért van, mert más a mosogatószer amit használsz.