Nelegyé parlagfű

A múlt héten valaki azt mondta, hogy erős szárú növénynek lát engem. Ezen meglepődtem, mert régebben már másoktól is hallottam hasonlót. Nehezemre esik ezt elhinni. Hajlok inkább a giz-gaz kifejezésre magamat illetően, amit szintén múlt héten hallottam. Pedig milyen szép is lenne például Isten ibolyájának lenni, jó illatúan megbújni, vagy talán éppen pálmának...
"A vértanúság után vágyódik, holott napról-napra akad szenvednivalója, amit csak kedvetlenül és megnyugvás nélkül visel el?" (B. Colombiére atya) Na ettől a gondolattól sikerült is egyből lehervadnom.

"S ha biztos volna is abban, hogy egy napig a MAGA AKARATA szerint élve a mennyországba jutna és dicsőségben a szerafimok fölé kerülne, én mégis azt óhajtanám, hogy oly szándékkal adja vissza lelkét Jézus Krisztusnak, hogy jobban szeretne ISTEN AKARATA szerint meghalni és akár a világ végéig a tisztítótűzben szenvedni, hogy az örök Igazságnak eleget tegyen." (B. Colombiére atya)

Oltár, 2010.07.18.

Tehát lehetek kardvirág, de csakis olyan, aki nem a maga akarata érdekében kardoskodik, illetve egyesíti azt Istenével, és többé csak azt kutatja, és csak azt akarja, amit Ő akar. E cél érdekében szabad csak kardvirágnak lenni. Másként egy kettétört szárú önsajnáló rom vagyok, Isten számára immár használhatatlan. Vagy parlagfű, ami ugyan erős szárú, de csak kárára van felebarátainak.