Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén

Kaotikus bejegyzés lesz, amiért bocsánat. Most nem is akarom összeszedni magamat. Most a szakdologozatra szeretnék figyelni, de a benyomások is fontosak.

Négykor nyitott ki a Ferenciek terén a gyóntatófolyosó ajtaja. Már előtte alaposan felkészültem, amiben ez alkalommal a következő lelkitükör volt segítségemre: LINK ITT, köszönet a szerkesztőknek! (Ezen a kérdésen nagyon nevettem: "Irigyletted-e, mikor láttad, hogy valaki gyakrabban gyónt, gyakrabban élt az Oltáriszentséggel, ájtatosb volt, több jót cselekedett tenáladnál?")

Közelgő ünnepnapja miatt (...) meghökkentett, hogy a gyóntatófülkén a következő névtábla állt: P. ÁGOSTON. Végül bementem. Nagyon fontos és bölcs dolgokat kaptam, no meg egy gépelt lapot rajta a következőkkel:

Szentlélek Úristen!
Add nekem megvilágosító
és erősítő kegyelmedet,
hogy Veled együttműködve
először mindig azt tegyem,
ami szükséges, és utána
azt, ami lehetséges...

Uff, ahogy a barátokkal mondani szoktuk. Kijöttem és a padsorban ezt ismételgettem: "kardvirág vagyok, kardvirág vagyok, kardvirág vagyok". Köszönöm mindenki kedvességét, és ha valaki úgy érzi, hogy megbántottam, azt magamra vállalom, és kérem bocsánatát!!!
Aztán a kármelitáknál gyakorolhattam "Kis Szent Terézt": az emberek párologtak a fullasztó melegben, ahogy a padsorokban szorongtunk és a pap nem túlzok legalább 40 percen keresztül prédikált. Több verset is felolvasott (ajaj), egyet emelnék ki az életemben mostanában feltűnt motívum miatt:

Petőfi Sándor Füstbement terv
(részlet)

"Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán."

A mise pozitívumai:

• szimmetrikus oltár két szélén egy-egy buci cserepes virág, közrefogva 2-2 gyertyával (!!!)
• nem koncelebráltak (!!)
• álltak a hívek pl. a Dicsőség alatt (!)
• zenei aláfestés: komplett vonószenekar
• nem a legrövidebb kánon volt