2010. július 16., péntek

Világinak maradni 7.

Ma szeretnék teljes búcsút kapni! Megyek gyónni is, és ismét sokadszorra erősfogadást teszek. Nem adom fel, hogy szent legyek, bár még a nullát se értem el, nemhogy "gyümölcsökkel" büszkélkedhetnék...


Íme, a női hivatások. A kisasszony még válaszút előtt áll, a szerzetes és a feleség már döntött. Házasként én már tudom, nagyon jó annak, aki ráléphetett az egyértelmű állapotbeli kötelességek útjára, mert onnantól nyilvánvaló, hogy mit kell csinálnia üdvösségének érdekében. De milyen tipródás ez annak, aki még kereső, várakozó. Imádkozzunk értük is, hogy megtalálják életükben Isten akaratát.

10 megjegyzés:

Rita írta...

Az belefér az ideális pár kategóriába, hogy a barátom nézi a meccset én meg odaviszem neki a sörét? :)

Mária Magdaléna írta...

Hát, ha szívesen csinálod, akkor igen :D

Rita írta...

Erről két kép jut eszembe. Az első: Ne így!
A képen füstös kocsma elalélt pár füves cigit szív. Körülöttük üveghegyek, távolból meccs hangjai, a nő a férfinak még egy sört ad.

A második, az "Így kell ezt".
Ezen a képen a nő a barátjuk mellett unatkozó lányokkal a hűségről beszélget és tradimisés szórólapokat oszt nekik. Eközben a férfi a többi férfival a meccset nézi, de nem akkor kiabál, mikor gólt lőnek, hanem mikor a focista keresztet vet: "ez is katolikus, ez is katolikus"

Na de elmés, késő van már, ilyenkor jutnak ilyen hülyeségek az eszembe. :)

Mária Magdaléna írta...

Sört??? Azt hittem, a tradik bort isznak :)
De elnézzük a nagy melegre való tekintettel.

Hűséget a hőségben!

Mirjam írta...

Rita ez nagyon tetszik!!! :)

Ildikó írta...

Érdekes ez a cikk. Én nem tartom már ezt a hivatás kérdést ennyire fontosnak, mert rájöttem, hogy ezt túllihegem, akkor az tönkretesz érzelmileg és ezt nem akarhatja Isten. Nem akarok abban hinni, hogy ez a hivatás kérdés annyira fontos az üdvösséghez, mert ha az lenne, akkor Isten jobban segítene megoldani, mert tudja, hogy fontos. Szerintem az az üdvösség kulcsa, hogy mindenkinek abban kell helytállni amiben éppen most van, aki házas annak a kapcsolatára és a családja építésére időt kell szánnia Isten elsőségét figyelembe véve, akinek gyereke is van annak már arra is, akinek meg egyik sincsen, annak meg az Úrra kell azt az időt és erőt fordítania, amit a családos a családjára fordít. Én egyedülálló vagyok és mindez még azzal megfejelve, hogy fogalmam sincsen mi a hivatásom. Azt hiszem nekem nem az most a fontos, hogy görcsöljek ezen, hanem az, hogy Isten mércéjével nézve foglalkozzak eleget Istennel. Lehessen azt látni az életemen, hogy több helyet adok neki mondjuk egy családosnál, mert nekem ahelyett is Isten van, viszont nem kell annyi helyet adnom, vagy olyan módon helyet adnom, mint egy szerzetesnek, mert nem vagyok az, hanem dolgozó ember. Szerintem ha ezt a metodikát követem az elégséges. Ha meg majd Isten akar valami mást tőlem, akkor ad majd hozzá valami egyértelműbbet, mint amit eddig adott, mert azokra aztán döntést alapozni nem lehetett volna egyikre sem.

Mária Magdaléna írta...

Szia!
Ez a VM sorozat pontosan erről szólt, amiről írtál. Örülök, hogy te is felfedezted. Arra is gondoltam, hogy Jézus körül egyedülálló nők is voltak, például ilyen volt például Mária Magdolna. Nem tudhatjuk, mi ezzel a célja Istennek, de reá figyelve nem téveszthetjük el azt a bizonyos keskeny Utat, ami az Ő "kapujához" vezet. Mária Magdolna ünnepére (most csütörtök) írok erről valamit, azt hiszem...

Ildikó írta...

Nekik azért könnyebb volt egyedülállónak lenni Jézus mellett, mert látták Őt meg közel voltak időben hozzá és az emlékét jobban tudták táplálni a mindennapokban. Az a helyzet, hogy ha az ember egyedülállóként akar Jézus mellett maradni ahelyett már jobb egy szerzetesi kápolna, mert közösségben talán még is könnyebb Isten mellett maradni. Egyébként pont ezért nem tudom eldönteni, hogy mi a hivatásom, mert nagyon vonz a szerzetesi kápolna, de nem tudom mit kezdjek ezzel, ugyanis nem érzem, hogy hasznos tudnék lenni szerzetesként annyira, hogy ezért érdemes legyen lemondani a világi életről, meg akkor a szüleimmel mi lesz, ha esetleg ápolásra szorulnak x év múlva, mert én egyedüli gyerek vagyok tesóm nincsen. Annyit azért tudok, hogy Isten tudna rajtam keresztül kegyelmeket adni, de nem látom, hogy hogyan működne ez, mert annyira más lenne ez a helyzet, mint amit eddig csináltam. A házasságra meg azért érzek nehezen hívást, mert a férfiak közelségére csak korlátozott mértékben vágyom, nem egy olyan nagyon szoros kapcsolatban, mert nekem kell a tér magamban Isten számára, amit nem biztos, hogy egy férfi megért, de gyerekem, amit viszont vállalnék enélkül meg nem lehet. Azt hiszem az is baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy mi az a fő irányvonal ami alapján egyáltalán választani lehetne ezek között a lehetőségek között melyek közül egyikre sem tudom rámondani hogy vágyom rá vagy arra vagyok teremtve. "Hát egy keleti bölcs atya kellene nekem, akiket a pálos papok annyit emlegetnek, aki megmondja a tutit."

Mária Magdaléna írta...

Bölcs lelkivezetőt mindenkinek!
Akinek meg van, adjon hálát érte...

Mirjam írta...

Kedves Ildikó!

Bocsánat, hogy beleszólok. Lehet, hogy volt már szerzetesrendek által szervezett programokon, de itt szerintem kiváló hely van az elmélyülésre:

http://karmelita.hu/?q=taxonomy/term/4

Úgy hallottam, hogy hetekre előre van jegyezve, és tőlünk nagyon messze van sajnos. Budapestről viszonylag könnyebb megközelíteni.