2010. június 1., kedd

Világinak maradni 1.


Egy ismerősöm azzal poénkodott, hogy a blogom címét átköltötte (VILÁGINAK MARADNI).
Játék a szavakkal ... egy pillanatig bántott, de aztán már nem tudtam haragudni. Hiszen egyetlen vágyam: Istenben lenni. Megmaradni a hitben, reményben, szeretetben. Célom ez a három, de a legnagyobb a szeretet, mert a szeretet nem szűnik meg soha. (vö. 1 Kor 13)
Megmaradni Őbenne: akár a világ zajában, akár egy kolostorban, akár cölibátusban, akár gyermekre várva.
Nekem személy szerint a világi életút adatott. Lehet becsmérelni a világban élőket, de aki a mai világban meg bír maradni az Úrban, az azért már teljesítmény. Természetesen ez sem egyéni érdem, de Isten e törekvést nagyon is díjazza!
Ez a kis sorozat a világban megmaradni próbálás lehetőségeit igyekszik áttekinteni. Az első rész rögtön egy szentségi utat mutat be - kissé rendhagyóan. (A fotókat Tóth Attila készítette 2006-ban.)

A HÁZASSÁG



Nem volt egyszerű, mikor éjfél után a Tátrából hazafele jövet iszonyatos vihar közepette egy négykerekű dobozban sínylődve kellett ecsetelnem, hogy a házasság igenis felbonthatatlan, és hogy hiszek az örök hűségben; miközben sofőrünk folyamatosan szapult minket katolikusokat, hogy mennyi az úgynevezett érvénytelenítés, és hogy tegyem a szívemre a kezem, és ne állítsam, hogy nincs "válás" az Egyházban.
Ahogy kérte, a szívemre tettem a kezem. Valóban sok a meggondolatlan esküvő, az önismeret hiánya miatt szenvedő párok. Viszont ismerek példamutató keresztény családokat is, és láttam már öregkorig tartó boldog házasságot. Az a véleményem, hogy a döntésünk mellett ki kell tartanunk később a nehéz időkben is, és jó gyümölcsöt csak az így megélt élet hozhat.
Szent Pál azt tanácsolja, hogy legjobb ha nő és férfi inkább nem érintkezik; mindenfajta paráznaság veszélye miatt azonban kifejezetten javasolja a házasságot. Valószínűsítem, hogy kevés az olyan ember, aki jól bírja viselni az "érzéki vágyakat". Sok a kísértés, és szinte nevelik a szabadosságra az embereket. Ez ugyanis nem az áhított szabadságot hozza el, hanem a legnagyobb függést, akár pl. a fogamzásgátló szerek vagy az alkohol, a drog stb. A házasságban is nagy a veszélye annak, hogy betegesen gondolkodjanak például a testiség felől. Rengeteg buktatója lehet a szeretetkapcsolatnak, ráadásul két lélekről van szó, még ha egy testté lettek is a szentség által. Sajnos nincs biztos recept, minden Út egyéni. Az biztos, hogy a problémák időben való átbeszélése, egymás meghallgatása, a türelem, ima, szentségi élet, tisztaság megtartása nagyban segít egy jó házasságban élni, és megmaradni világiként Istenben.

3 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Jaj, esküvős képek!
*elolvad*

Jó látni, mint irtóboldog menyasszony! :)

Ildikó írta...

Hédi ! Annyira más vagy valahogy ezeken az esküvői képeken.

Én is úgy gondolom, hogy a világiként a világban való megmaradás nem lebecsülendő. Szoktam azon gondolkodni, hogy vajon kinek van "jobb sora" egy papnak, vagy szerzetesnek, szerzetesnőnek, vagy egy nagycsaládosnak. Azt hiszem a válasz a körülményektől függ, de biztos vagyok benne, hogy hol erre, hol meg arra dől a mérleg nyelve és nem mutat mindig egy irányba.
Egyébként előfordul,hogy az ember nagyobb tiszteletet érez egy keresztényként sikeres nagycsaládos ember láttán, akinek sikerült a gyermekeit is szépen és hívőnek felnevelni, mint egy pap láttán, mert valahol azt érzi, hogy "többet tett le (kényszerült letenni) az asztalra önmagából".

Mária Magdaléna írta...

A Mennyben majd láthatóvá válnak a jó papok is, akik viszik magukkal oda föl az egész nyájat, sok-sok lelki gyermekkel!! Az is lesz olyan szép látvány, mint itt a földön egy gyönyörű nagy család. Egy jó elöljárónak gondja van minden emberre, és építi Isten Egyházát, ami szintén nem kis fáradság!! (ezt ne feledjük)