A GLORIA tévén is meg lehet nézni, ha az MTV nem jönne be: LINK ITT.
Idézem a végéről Kovács Ervin Gellért premontrei szerzetes szavait (23:52-től):
Riporter: "Az értékes liturgiának ellentmond az érzelmi élmény?"
Ervin atya: "Én sem vagyok híve a teljesen érzelemmentes és abszolút steril, intellektuális liturgiának, ami nem tud ugye élményt okozni. Csak arról van szó, hogy milyen típusú élményről beszélünk. Tehát hogy vajon ez ugyanaz a fajta élmény-e, amit az ember például egy moziban átél, vagy egy színházban vagy egy szórakozóhelyen; vagy pedig egy egészen más típusú, szellemi élvezetről, illetve lelki élményről van szó?
Én azt hiszem, hogy az a katolikus egyháznak az igazi esélye, hogy ténylegesen megszólítsa az embereket úgy, hogy az ne csak múló fölbuzdulás legyen, hanem egy tartós elköteleződés, egy tartós változás. Hogy alternatívát kínál föl az egyház, tehát nem egy tömegkultúrát, amit bárhol máshol is megtapasztalhat a mai hívő (vagy a mai fiatal), mert mondjuk mi a "diszkókultúrával" hiába próbálunk ugye versenyezni. Tehát eleve vesztes helyzetben vagyunk, mert azt a VILÁG sokkal jobban csinálja, mint mi.
Tehát nekünk egy egészen más típusú dolgot kell nyújtani. Persze ahhoz, hogy ezt érzékelni tudja az átlagember, szokni kell. Tehát nem azonnal érzi az ember ennek a hatását. De ha már kiskorától kezdve kiteszik ezeknek a hatásoknak, ha rendszeresen van lehetősége találkozni ezzel a közeggel, akkor szépen fokozatosan kinyílik: érzékennyé válik rá, és fölfedezi, hogy IGEN, ez is egy élmény, ez is egyfajta élvezet; egészen más típusú, mint amit a világ nyújt, de erre is szükségem van - mint szellemi, mint lelki, mint keresztény lénynek."
6 megjegyzés:
A liturgia és az érzelmi megélés vagy "élmény-nyújtás" kérdéskörében nem csak az számít, hogy a liturgia a "régi" vagy az "új", hanem az is, hogy akik bemutatják és akik részt vesznek benne hívőként milyen papok és milyen hívők. Egy "régi" rítusú misét is be lehet mutatni úgy, hogy az nem adná azt az érzelmi élményt, mint amit a manapság ilyen rítus szerint bemutatott misék adnak, amit általában egy ennek elkötelezett kör mutat be és emiatt nyilván átlagnál nagyobb a lelkesedés, vagy ünnepi alkalmakkor használják még, ami szintén egy elve emelkedett lelki állapot az év többi napjához képest. A mise érzelmi megélését mindig befolyásolja az egyházi közösség földi zarándoklaton lévő része is nem csak a mennyei és ez igaz, mind a két rítus esetében.Sajnos ez az emberi gyarlóság miatt van így, hogy nem látunk színről-színre, hanem érzünk valamit, esetleg látunk is valamit, akinek ez megadatik, ami csak egy rész, és ezt a látást befolyásolja a saját emberi mivoltunk korlátja és még azon belül is mindenkinek a sajátja.
Összességében én jónak találom a "régi" rítust. Egy nagy gondom van csak vele a latin nyelv használata. A mai világban én nem tartanám szerencsésnek ha a latin nyelvet visszahoznák a liturgiába mint fő elemet, sőt mondhatnám azt is, hogy nem szeretném, ha olyan misére kellene járnom, ahol a pap nem egy általam érthető nyelven misézik és ezért számomra idegenebb lenne a mise, mint most. A "régi" rítust én szívesen venném, de csak tiszta magyar nyelven és talán "jobban lenne is rá kereslet", mint latinul. De ha jól tudom ezt nem engedi a pápai felhatalmazás ezen misék bemutatásakor. Persze lehet, hogy van, aki úgy gondolja, hogy a latin nyelv elhagyásával már a "régi" rítusú mise, nem a "régi" rítusú mise lenne. Szerencsére Isten működését meg lehet tapasztalni rítustól függetlenül az újban és a régiben. Ki tudja, talán neki nem is olyan nagy kérdés ez, csak az a fontos, hogy elérjen minket. Talán csak az imádatunk elég lenne, ha azt tudnánk adni úgy ahogy kell függetlenül attól, hogy milyen rítusú misére járunk.
Fura, számomra pont a latin nyelv az, ami az egyik legtöbbet jelentő dolog a misén (na nem mintha annyira nagyon tudnék latinul... :-)). Többen tudjátok, hogy vannak olyan elemek a régi rítusban, amikkel még csak "barátkozóban" vagyok. De a latin nyelv, na meg a gregorián ének igazi lelki élményt jelent, és úgy érzem, hogy valahogy közelebb visz Isten titkához.
Nekem a latin nyelvet volt a legnehezebb megszoknom, de mára el tudtam fogadni annyira, hogy ha szavazni kéne, készüljön-e a régi rítushoz méltó fordítás, nem biztos, hogy akarnám. Az biztos, hogy a latin nyelvű misézéshez ma már kell az odaadó papi személy is. Adjunk hálát azért a néhány magyar lélekért, aki tűzön-vízen át vállalják a mentést.
A gregoriánt én is szeretem. Ott nem zavar, hogy nem értem, amit énekelnek,de amikor beszélnek az zavar.
Ha van nálad misszálé, követheted magyarul a könyörgések szövegét, vagy mise előtt elolvashatod az aktuális vasárnapra vonatkozó magyar nyelvű anyagot. Nálunk a Szentleckét mindig magyarul olvassák, az evangéliumot néha magyarul éneklik, de mindig felolvassa a pap magyarul is.
Az a baj, hogy egy könyvből olvasni az nem olyan, mint amikor hallod és érted. Ez van. Ez pont olyan, mintha adnának egy biológus által előállított cseresznyét és azt mondanák, hogy akkor ha nem tudod eléggé élvezni az ízét, akkor gondold hozzá az ízét közben mikor eszed és akkor az összhatás ugyanolyan lesz, mint ami az igazi gyümölcs evésekor van, de az összhatás valójában sosem lesz ugyanolyan.
Megjegyzés küldése