2010. június 22., kedd

Ájtatos manók Amerikából

Keresztelő Szent János ünnepének vigiliáján egy roppant gusztustalan dologgal fogok most előrukkolni. Amerikában az "unatkozó" háziasszonyok kedvenc szokása, hogy a gyermekek legnagyobb örömére izgalmas ételkölteményeket találnak ki az ünnepekre. A katolikusok élen járnak a hülyeségben: a leggiccsesebb, legízléstelenebb édességeket tudják kiötleni, és sajnos megvalósítani!
Leült az asszony az asztalhoz: Keresztelő Szent János? Unalmas ember. Senkije és a pusztában egy szál semmiben mászkált. Hm. Sáskát evett. Heuréka! Sááááskaaaa!!! Éljen.

Íme egy kép egy imádkozó sáskáról :)
Más néven: ájtatos manó, Magyarországon is van belőle, már én is láttam:

De hogy hogy kerül a sáska az asztalra? Álszent módon. Ha Keresztelő János sáskán és vízen élt, mi megehetünk desszert gyanánt egy kis sáska alakú csemegét. Képzeljük, hogy most igazi remeték vagyunk ezáltal... Hogy hugi kedvence lesz-e? Nem hinném...

Még egy valódi sáskát is szívesebben a számba tennék, mint ezeket az izéket!

Brrrrrrrrrr

8 megjegyzés:

Mirjam írta...

Jaaaaj, én meg nem tudtam mi ez az ocsmányság, de nem is akartam beleolvasni... most esett le!!! Ezek az amcsik...

Őzike írta...

Jááááájjjjj, fúúújjjj... én a marcipán birétum-tortára szavazok!!!

Ildikó írta...

Hol van az önfeláldozás ?
Amint kajálni kellene valami gusztustalant Krisztusért, mindjárt megfutamodunk, pedig hány ember képes megtenni pusztán egy ígéretért, hogy esetleg övé lehet egymillió forint.

Mária Magdaléna írta...

Hé... Egymillióért ugyan meg nem ennénk! Krisztusért bármit, de ő nem ekkora idióta, hogy sáska "sznekket" akarna velünk etetni. A pusztában eléldegélnék, ha Jézusról lenne szó, de itt az Amerikaiak hülyeségét figuráztam ki...

Ildikó írta...

Most magyarázzuk a bizonyítványt. Ha most itt azon múlna Isten iránt hűséged, hogy megeszed vagy sem, megennéd ? Ha jól emlékszem még nem olyan régen kerültek papok olyan helyzetbe, hogy csak egy szót kellett volna kimondaniuk és nem haltak volna bele a kínzásba, meg a tüdőgyulladásba. Mondjuk, ha azt mondaná neked valaki, hogy ha megtagadod Jézust, akkor nem kell megenned, ha viszont nem akarod megtagadni a hitedet, akkor addig nem kapsz sem vizet, sem ételt míg meg nem eszed, akkor mit lépsz ?

Mirjam írta...

Megírtam a bejegyzést:

http://kitchensymphony.blogspot.com/2010/06/ami-sok-az-sok.html

Mária Magdaléna írta...

Ildikó, egyszerűen nem értem, amit írsz. Én csak magamért felelek, és nem tudok felelősséget vállalni olyan papokért, akik nem teljesítik a kötelességüket. Én bizonyára az adott helyzetben bevállalnám a vértanúságot, ha valóban Krisztusról lenne szó. Ezt a görény sznekket is megenném, ha ezzel hitvédelmi munkát tudnék kifejteni. De itt nem erről volt/van szó...

Ildikó írta...

Ok. Ez a lényeg, hogy mennyire tartod fontosnak a saját hitedet. Én nem tudnám megígérni, hogy megeszek egy sáskát, de a hitemet nem tagadnám meg az biztos. Egyszerűen megpróbálnám megenni és kérném hozzá Isten segítségét, hogy sikerüljön.