2010. május 13., csütörtök

Áldozócsütörtök

A mai ünnep vigiliáján (azaz tegnap este) éreztem, hogy valaki imádkozik értem. Köszönöm!
Rá kellett döbbennem, hogy minden kegyelmet imameghallgatás formájában szoktam kapni; néha ki is derül, ki volt az illető közbenjáróm. (És persze arra is rájöttem, a magam erejéből nem nagyon mennek a dolgok...)
Ilyen szép ünnepet! Még a fatimai évforduló is a mai csütörtökre esik, meghát 13-a amúgy is Máriás nap.


Szerencsére nem maradtunk ünnepi mise nélkül, így méltóképpen zárhattuk ezt a napot. "Galileai férfiak, mit álltok itt az égre nézvén? Kit most a mennybe menni láttok, így jön majd ismét vissza! Alleluja, alleluja." - énekeltük a kórussal. Gellért atya az evangélium után eloltotta a húsvéti gyertyát (egy régebbi mise záróképét fogom ide tenni helyette).
A Húsvét utáni 40. napon vagyunk. A fenti "gesztus" azt szimbolizálja, hogy a mai napon Jézus a fizikailag látható voltát vonja meg az apostoloktól. De nem szomorú nap ez az Egyház számára! Hanem a BETELJESEDÉS és LEZÁRÁS ünnepe. Jézusi "misszó" befejezése, emberi testével való engesztelésének vége. Immár helyet foglalt az Atya jobbján.
Krisztus mennybemenetele a mi FÖLEMELKEDÉSÜNK, hiszen oda kaptunk meghívást! A remény ünnepe ez. A saját jövőnket, célunkat mutatja! Jézus úgy ment föl, mint a mi FŐPAPUNK. A helyünket készíti ott az Égben, amint az utolsó vacsorán megígérte (hogy sok lakóhely van).
Nincs akkora tragédia, mely romba tudná dönteni művét, az Úristen "szeretettervét".
Méltó, hogy ma tegyük félre gondjainkat, és egy pillanatra gyönyörködjünk e jelenetben! (Jézus a koronával a trónon) ...majd halljuk meg az angyalok szavát...
-Nézzétek meg a feladatot. (tehát tekintsünk újra saját dolgainkra)
Jézusnak ma nincs más látható teste mint az Egyház! (Sőt:) Mi vagyunk a test tagjai, a "karja"!!! Ez a mi nagy "apostoli" feladatunk.
Ma már nem az a jellemző, hogy Isten a természet rendjét fölfüggesztené, és látványos csodák történnének. Helyette a gyógyulás a gyóntatófülkében történik, és például a szentáldozás által látnak a "vakok". A látható jelekre a kezdeti (ősegyházi) időkben volt szükség, helyette az Egyház általunk is tapasztalt hétköznapi működésébe ment át.
(És hogy mi a feladatunk a következő 10 napban Pünkösdig?)
Fölismerni Az Ő jelenlétét. Hogy valóban Ő az Út, az Igazság és az Élet.

3 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Kérlek válaszolj a kérdésre, ha nem lenne túl személyes a válasz: Hogy lehet megérezni, hogy imádkoznak érted? :)

Mária Magdaléna írta...

Azt hiszem, a válaszommal se leszel okosabb, és én sem. Azt éreztem, hogy Isten tenyerén vagyok, miközben a férjem mellettem horkolt, minden villany lekapcsolva és az ágyban feküdtem a hátamon. Azt hiszem, az ilyen dolgokat sose fogom tudni megmagyarázni, ahogy a megtérésem is egy döbbenet számomra. Hallottam már hasonlót. Pl.: valaki SMS-ben azt kérdezte tőlem, hogy mitől van az, hogy minden átmenet nélkül egyszercsak nagyon jókedve lett, pedig semmi oka nincs rá. Az illető nem vallásos.

Reina Nicolasa írta...

Értem. :)

Jó lesz majd átlátni ezeket az összefüggéseket a földi halál után. Izgalmas lesz. :)))