Úgy képzelem, hogy Szent Pál egy "gyengébb" pillanatában tollat ragadott, és tett egy kósza megjegyzést a nők (haj)viseletére vonatkozóan a korintusi levélben:
- Hehe. Ez majd jól megzavarja őket 2000 év múlva! - dörzsölte a kezeit egymáshoz kárörvendően.
- Hehe. Ez majd jól megzavarja őket 2000 év múlva! - dörzsölte a kezeit egymáshoz kárörvendően.
I. KOR 11, 4-14 (Káldi ford.)
"Minden férfiú, ki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, elékteleníti fejét; minden asszony pedig, ki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, elékteleníti fejét; mert az ugyanaz, mintha megnyíratott volna. Mert ha nem födi be magát az asszony, nyirassék meg; ha pedig csúnya dolog az asszonynak megnyiratni vagy megkopaszíttatni, födje be a fejét. A férfiúnak ugyan nem kell befödnie fejét, mert ő az Istennek képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfiúnak dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból; és nem a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltséget (Lábjegyzetben: a FÁTYLAT!!!), az angyalok miatt. (Lábjegyzetben: az angyalok a misén jelenlévő jó angyalokat jelentik, "kik iránt való tiszteletet a nőnek feje befödésével is ki kell mutatnia".) Mindazonáltal az Úrban sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül. Mert valamint az asszony a férfiúból, úgy a férfiú is az asszony által, minden pedig Istentől vagyon. Ítéljétek meg magatok: illik-e asszonynak födetlen fővel imádni az Urat?"
2010. Mátraverebély-Szentkút, kivonulás (saját fotó).
-Milyen szép apácák!
-Dehát ők nem apácák. Világban élő énekesek, kóristanők!
-És milyen rend tagjai?
-... :-/ ...
2010. Budapest, bevonulás (saját fotó).
Számomra elkeserítő, hogy mára a kendő valami extravagáns, érthetetlen, feleslegesnek titulált, külsőségnek bélyegzett ruhadarab lett. Már az idősebb korosztály is csak ritkán viseli, népviseletté, fura ámbár szépnek tartott hagyományőrző szokássá vált, amit egyből le kell fényképezni, akkora ritkaság.
2010. Mátraverebély-Szentkút, zarándokok Rimócról (saját fotó).
Bezzeg a régi szép időkben - mondhatnám, de nem mondom. Inkább egy kép a LIFE kimeríthetetlen fotótárából, hogy bemutassam, a fejfedő mennyire természetes tud(ott) lenni:
Utoljára még egy kép. Mikor ma megláttam egy honlapon, nekem is kinyílt a "toll" a zsebemben... Nos, így is lehet tehát! Íme 2010. május 2-án az alábbi módon áldoztak a bolognai nők:
6 megjegyzés:
Nagyon helyes az utolsó kép! :)
Ez a kérdés számomra egy nehéz ügy. Annyit tudok én nem szeretném a fejemet bekötni semmilyen sállal, kendővel vagy bármi mással. Én inkább azt gondolom erről, hogy ami szép a világon az azért szép, mert az Istennek szép. Régen is azt gondoltam, ha szép vagyok, vagy van bennem valami szép, (akár külsőleg mondjuk a hajam) azzal Isten dicsőségét hirdetem. Ezt a bekötött fejűséget én jobban szeretem képletesen érteni inkább, úgy mint a szív körülmetéltségét, az Istennek való elkötelezettség, vagy jegyesség jelét és nem úgy,mint a férfihoz való tartozás jelét, a házasságban való bekötött fejűséget, talán azért is, mert én inkább társa szeretnék lenni esetleg valaha egy férfinak és nem az "oldalbordája". Ha Isten vonatkozásában nézzük ezt a dolgot, akkor végül is bármikor megtehetem, hogy rákötök egy kendőt a fejemre de attól még nem leszek jobban Istené, hogy ezt megtettem. Én nem kötök fejkendőt, csak ha esetleg apáca leszek, de az is előfordulhat, hogy Isten játszik egy kicsit velem és Vele egyesülve egy világi szolgálatban, ahol őt adom másoknak apácának tűnök világiak szemében is.Akkor attól független, hogy nem lesz rajtam kendő még valaki megláthatja rajtam azt misztikus értelemben, mert Isten láttatja a saját szentségét eszközül felhasználván az embert.
Ez mind szép és jó, de a misén vagy imádkozáskor (bár erre is mondhatná valaki, hogy mindenkor kell imádkoznunk) - legalább az áldozati rész alatt - "illik" hosszúujjút és fejfedőt viselni. Én se azt mondom, hogy a XXI. században a férjem mellett csak apácaként jelenhetek meg; és ez az alárendeltség se azt jelenti, hogy nem mint egyenrangú társa egy feleség a férjének!
A férfi-nő kapcsolat a házasságban olyan sokrétű, hogy szerintem nem lehet "csak társa" valaki a férjének(bár ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom, Hedvig tud nyilatkozni:) ).
Időszaktól és helyzettől függően váltakozhatnak a "szerepek". Bár férfi a családfő, de van, amikor mégis a feleségre támaszkodik(pl. ha megfázott és sürgős ápolásra szorul, annyira fáj a torka :D ).
Isten szemében egyenrangú a férfi és a nő, és mindig azt kell tenniük (pl. házasságban), amit a pillanat megkíván (figyelembe véve persze a parancsokat és tanácsokat). De nem ilyen mereven működik ez, mert a Szentlélek segít. Például hiába a férfi a fő, de ha bizony ott nyögdécsel, akkor a nő átveheti az "irányítást" :)))))))) (hehe)
Kedves Ildikó, természetesen bármikor köthetsz kendőt a fejedre és ettől még nem leszel jobban Istené.
Attól leszel jobban Istené, ha a férjed és az Isten felé megnyilvánuló alázatodban megérted, hogy MIÉRT kötöd fel azt a kendőt és azért kötöd fel mert TE SZERETNÉD és nem azért mert kell. Csak így van értelme.
Ez olyan, mint a böjt.
Természetesen bárki böjtölhet Hamvazószerdán, de ha ezt nem Isten iránti szeretetből, tiszteletből teszi, akkor nincs semmi értelme.
Megjegyzés küldése