Szabad azt mondanunk a Szűzanyának, hogy mutasd meg magad, mert nézni szeretnénk téged. "Csak szemlélni, mikor már kérni sincs erőnk."
Ez még egy vasárnapi gondolat Szentkútról, és egy kép a virrasztásról gyertyafényben:
A LÉLEK, KI AZ ATYÁTÓL SZÁRMAZIK - ALLELUJA - Ő MAJD MEGDICSŐÍT ENGEM - ALLELUJA
Mai prédikációvázlat (kiemelések tőlem, és ennél sokkal többet mondott):
A pünkösdi misztériumról elmélkedvén...(ami a hétvégi prédikációkból kimaradt)
A "nyelveken beszélés" misztikus elragadtatás érthetetlen nyelve volt-e? Nem, valószínűbb, hogy értelmes létező nyelvekről beszélhetünk Péter tanúságtevésének idején.
Konfirmáció=megerősítés
A Pünkösd, a bérmálás, a Szentlélek a hit megerősödését hozza. Az embereket fellelkesíteni viszonylag könnyű, de hogy kitartsanak, ahhoz sokkal nagyobb erőfeszítés kell.
A mai világban pillanatnyi hangulatok mozgatják az embereket. Pedig lelkiéletet élni nem lehet állhatatos kitartás, elszántság nélkül.
Az Egyház egysége a hitnek a mélyéből ered. A Szentlélek erősítse hitünket, növelje szeretetünket, és adjon reményt nekünk. Ez a Szentlélek vonta a pogányokat is az Egyházba. (Ld. mai evangélium)
ENGEDJÜK, hogy a szentségeken keresztül egységesítsen. Az Egyházban a Lélek hozza össze a különböző embereket.
Feladatunk a "sok demoralizáló hatás" mellett kitartani BÁRMI ÁRON, hogy az egész Test képes legyen harmonikusan működni!
Konfirmáció=megerősítés
A Pünkösd, a bérmálás, a Szentlélek a hit megerősödését hozza. Az embereket fellelkesíteni viszonylag könnyű, de hogy kitartsanak, ahhoz sokkal nagyobb erőfeszítés kell.
A mai világban pillanatnyi hangulatok mozgatják az embereket. Pedig lelkiéletet élni nem lehet állhatatos kitartás, elszántság nélkül.
Az Egyház egysége a hitnek a mélyéből ered. A Szentlélek erősítse hitünket, növelje szeretetünket, és adjon reményt nekünk. Ez a Szentlélek vonta a pogányokat is az Egyházba. (Ld. mai evangélium)
ENGEDJÜK, hogy a szentségeken keresztül egységesítsen. Az Egyházban a Lélek hozza össze a különböző embereket.
Feladatunk a "sok demoralizáló hatás" mellett kitartani BÁRMI ÁRON, hogy az egész Test képes legyen harmonikusan működni!
3 megjegyzés:
Köszi a képeket. Sajnos nem tudunk kitartani a sok demoralizáló hatás ellenére bármi áron, azért mert a test bűnös és bűnre hajlik amíg élünk benne. (Azt hiszem mondhatom azt, hogy ezt Isten állítja rólunk emberekről, mert ez a Bibliából kiderül.) Ezért nem szeretem én az ilyen megközelítését a dolognak, meg az ilyesféle biztatásokat, mert lehetetlen kérnek és én a lehetetlen célokért nem tudok küzdeni, mert az olyan, mint a szélmalomharc. Én csak olyasmiért, tudok megmozdulni, amit látom, hogy én is képes vagyok megtenni. Ezért volt is most pünkösd előtt egy kis törés az életemben, amikor is azt gondoltam, hogy én nem megyek el most huszadszorra is életem során gyónni, mert mindig csak ígérgetem Istennek, amiről Ő is tudja, hogy lehetetlen, hiszen ismer engem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok így Istennel őszinte kapcsolatban, és ha még egyet gyónok csak tovább rontom ezt a helyzetem tisztaságát Isten előtt. Akkor már jobb, ha nem gyónok és megpróbálok jobb lenni és nem becsapni Istent az ígérgetésekkel, hanem adni, amit képes vagyok és aztán majd eldönti valamikor , hogy mi legyen. Ekkor beültem a pénteki ötös misére és lám csoda történt. Egy pap beszélt, mintha egyenesen nekem beszélt volna. Azt mondta, hogy nem azért kell gyónni, hogy jobbak legyünk, hanem azért, mert szeretjük Istent és ha szeretjük, akkor szeretnénk hozzá közeledni. (Azt már nem beszélt arról, hogy a szentségeknek akkor mi a szerepe a közeledésnél. Azt azonnal tudtam rögtön, hogy mi van és mit akar mondani.) Egyből megértettem, hogy ha szeretem Istent, akkor gyónnom kell, mert a szeretetkapcsolat Istennel fontosabb mindennél Istennek és így gondolja, mert a Bibliában erre utal, amikor Pétert megkérdezte háromszor is, hogy szereti-e Őt és egyszer sem, hogy jól megbántad bűneidet, vagy még nem elég jól. Ha Isten szeretetből akarja, hogy gyónjak akkor gyónok és úgy is gyóntam, hogy ezért gyónok és nem azért, hogy most megint megígérjem, hogy jobb leszek és megígérjek valamit, amit már ígéretkor tudom, hogy nem tudok teljesíteni, mert előbb-utóbb elbukok valami szalmaszálban. Bár sosem felejteném el ezt, hogy nem az egyéni szentelődési teljesítmény miatt kell gyónni, hanem azért, mert szeretem Istent és Ő is szeret engem és azt akarja, hogy közeledjünk egymáshoz. Azt hiszem az zavar engem ebben az egészben, amikor beszédekkel teljesítményalapra akarják helyezni a hitéletet és nem szeretetalapra. Nem nehezen befutható akadálypályaként akarok nézni az Istenhez vezető útra, hanem egy időre, amit itt a földön az Ő szeretetében és segítő karjaiban töltök el.
A gyónásban nem azt mondjuk, hogy a "magam erejéből" csak a jót fogom tenni ezentúl, hanem ott is kérem, hogy "Isten segítségével" kerülöm a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat. Nincs olyan ember, aki Őt kihagyhatja a számításból, mert az bukásra van ítélve. A szentségekkel erősít minket, és ahogy egy hete írtam Gellért atya remek szavaival: "megraboljuk" Őt, ha nem élünk a szentségekkel, mert csak így tudunk gyümölcsöt hozni. Ha megvan bennünk a törekvés, máris érzi a szeretünket, és azt hiszem, ez neki elég. Éppen ez a szeretet lesz az, ami késztet majd arra, hogy egyre jobbak legyünk, Őneki, Őérte. És itt a földön is, mondjuk a házastársamért, a felebarátaimért. Hagyni hatni a szentségeket, és kérni a fenti állhatatosságot. Ha rálépsz egy jó útra, menj végig rajta (akármilyen nehéz). Isten megsegít majd, és megadja a kellő erőt. Ő nem RAK ránk nagyobb terhet, mint amit el tudunk hordozni...
Az a baj, hogy nem látom, hogy működne a valóságban is nálam ez a szentségek segítenek dolog. Inkább zavaróvá vált számomra és kudarcként életem meg, és Isten nem segített. Adott mindenféle érzéseket meg látásokat, de nem volt segítség abban, hogy valahogy előrébb jussak az életemben, vagy több lelki erőm legyen...
Szeretetalapon jó gyónok, de ez a segít a szentség dolog ezt én elfelejtem és ha egyszer majd megvalósul az életemben és látni lehet az eredményét, akkor esetleg előveszem újra. (Ha belegondolok azt hiszem el is veszítettem a hitemet ebben. Abban hiszek, hogy a szentségekben Isten személyesen működik, de abba, hogy az segít abban nem. Nem tudom mi ebből amit dogmailag hinni kell, de azt hiszem a segítségben nem kell hinni, csak abban, hogy Isten személyesen működik benne. Ezzel szerencsére nincsen gondom, mert ezt többször megláttam már.)Esetleg abban, amit írtam, hogy Istenhez közelebb visz egy "misztikus pályán", közelebb helyez, vagy megérint minket benne Isten abban még hiszek.
Valószínű a segítség része, az egyénenként más és nálam ez így alakult ahogy.
Megjegyzés küldése