Egy számomra provokatív blogbejegyzéses képre szeretnék reagálni. Lásd itt (katt az itt-re). Címe: ÍME A NŐ.
Saját kérdéseim: Kit is ábrázol? Legyünk-e ilyenek? Kell- e mindenben utánoznunk e modellt? Katolikus ideál-e? Mit szólnának hozzá a hívek, ha e hölgy megjelenne így egy novus ordo misén?!
A kép feltevőjének válaszából:
"...minden, ami szépség egy nőn, tulajdonképpen a belső szépsége ragyogtatja fel. A lelkünk ékei, amit megmutathatunk akár öltözködésünkkel is, pl. a tisztaság. (...) Meg az a gondolat is felmerült bennem már többször is, hogy a férfi szemében talán akkor a legszebb a nő, amikor térdelve, lehunyt szemmel áldozik. Aztán ki tudja, ez csak az én romantikus ábrándom talán."
Nos, mindenképpen a kegyelem állapotában legszebb egy nő (is). Ehhez persze nem muszáj húnyt szemmel áldozni :) És az is biztos, hogy farmerban, csipkekendő nélkül is lehet szép a tisztaság!!! Más kérdés, hogy szerintem egy idő után a nő lelki szükségét érzi, hogy (másokat is) védve takarja magát. Ismertem egy szerzetest, aki mindig áldozás után látott, és meg van róla győződve, hogy én nagyon-nagyon gyönyörű vagyok... pedig valójában az Úr Jézus szépségét láthatta rajtam.
Szent István Gizellát először imádkozva pillantotta meg, és egyből beleszeretett. Gizella meg amiatt, hogy nem szakította őt félbe, hanem türelemmel megvárta, míg befejezi az imát. Valahogy így kéne.
Én a tisztelet teljes hiányának illetve tudatlanságnak tartom, hogy a nők fedetlen fővel ücsörögnek a szentmisén. A férjem leveszi a fejfedőjét, mikor a templomhoz érünk, én meg fölveszem. Ez így lenne talán természetes. És nem valami avítt dolgot szeretnék újra "divatba" hozni, hanem ennyi kijár Istennek. A térd- és főhajtással együtt.
Sajnos a ruházkodás pénztárca kérdése is. Éppen egy kis kalapra gyűjtök, amit lehetne télen-nyáron "feltűnés nélkül" viselni a templomban. Megkérdeztem valakiket, akiknek adok a véleményére, és ezt javasolták. Ugyanis a kendőmben szinte kinéztek egy új rítusú miséről, pedig már egészen hátra toltam, alig látszott. Bár lehet, ez csak az én parám. Régen ez volt a természetes, ma meg az ellentéte. Azt csak Isten látja, összefügg-e ez a tisztasággal. Nekem mindenesetre küldött egy liliomot, mikor otthonfelejtődött az esküvői csokrom. És elöl-hátul fátylam volt, pedig még azt se tudtam, hogy létezik a katolikus tradíció... Azt hiszem, az elsőáldozásomon kívül eddig azon a napon voltam a legszebb. Istennek legyen hála!
Nos, mindenképpen a kegyelem állapotában legszebb egy nő (is). Ehhez persze nem muszáj húnyt szemmel áldozni :) És az is biztos, hogy farmerban, csipkekendő nélkül is lehet szép a tisztaság!!! Más kérdés, hogy szerintem egy idő után a nő lelki szükségét érzi, hogy (másokat is) védve takarja magát. Ismertem egy szerzetest, aki mindig áldozás után látott, és meg van róla győződve, hogy én nagyon-nagyon gyönyörű vagyok... pedig valójában az Úr Jézus szépségét láthatta rajtam.
Szent István Gizellát először imádkozva pillantotta meg, és egyből beleszeretett. Gizella meg amiatt, hogy nem szakította őt félbe, hanem türelemmel megvárta, míg befejezi az imát. Valahogy így kéne.
Én a tisztelet teljes hiányának illetve tudatlanságnak tartom, hogy a nők fedetlen fővel ücsörögnek a szentmisén. A férjem leveszi a fejfedőjét, mikor a templomhoz érünk, én meg fölveszem. Ez így lenne talán természetes. És nem valami avítt dolgot szeretnék újra "divatba" hozni, hanem ennyi kijár Istennek. A térd- és főhajtással együtt.
Sajnos a ruházkodás pénztárca kérdése is. Éppen egy kis kalapra gyűjtök, amit lehetne télen-nyáron "feltűnés nélkül" viselni a templomban. Megkérdeztem valakiket, akiknek adok a véleményére, és ezt javasolták. Ugyanis a kendőmben szinte kinéztek egy új rítusú miséről, pedig már egészen hátra toltam, alig látszott. Bár lehet, ez csak az én parám. Régen ez volt a természetes, ma meg az ellentéte. Azt csak Isten látja, összefügg-e ez a tisztasággal. Nekem mindenesetre küldött egy liliomot, mikor otthonfelejtődött az esküvői csokrom. És elöl-hátul fátylam volt, pedig még azt se tudtam, hogy létezik a katolikus tradíció... Azt hiszem, az elsőáldozásomon kívül eddig azon a napon voltam a legszebb. Istennek legyen hála!
Japán katolikus hölgy 1945-ből:
8 megjegyzés:
No igen. Ha valaki megmondaná, hol lehet beszerezni olyan kis csipkekendőt, orcátlanul hordanám.
Ez mindenkinek egyéni lehet, de én pl. csak szoknyában érzem jól magam. Legalább misére mindig abban megyek, ilyenkor felvéve hatezer harisnyát alá. Persze nem lehet dogmaként kijelenteni, hogy így vagy úgy kell öltözködni. Mindenesetre Szent Pál megmondta, ne hordja a nő a férfi, se a férfi a nő ruháit, és hogy takarjuk el a hajunkat. Ezzel a nőket védte: az ókorban a kibontott haj valami rémesen erotikus dolog volt. És van, akinek még ma is az... Nő kibontott hajjal.
Egyébként én óvodás koromban döntöttem el, hogy fenékig érő, hosszú hajam lesz, pedig akkor még nem is voltam tradi. ;)
Keresni fogok internetes helyet, mert egy amerikai hívő asszony ígérte, hogy küld, de azóta is hiába várom a kendőt. De vigyázzunk, nehogy anakronizmus legyen belőle vagy önmagáért való hivalkodás. Nekem nincsenek sajnos olyan ruháim, amihez illene :-(
P.S. az utolsó képet én is elmentettem annak idején a LIFE archívumából.
Sokszor gondolkoztam ezen: novus ordo misén kendő? Egyenlőre nem viselek. Ha jól tudom nem kötelező, manapság inkább szokás jellege van.
Rendkívül szép, de nem biztos, hogy érdemes olyan helyen feltűnést kelteni vele, ahol nem is értik miért van.
A nadrág is egy érdekes dolog. Angol oldalakon legtöbbször ezt az idézetet hozzák fel:
"A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében."(MTörv 22.5)
Lehet félreértem, de ezt elsősorban a transzszexualitás tilalmának látom. Hogy mit tekintünk női/férfi ruhának, az korszak és kultúra függő. Manapság egy nő nem férfiboltban vesz farmert, és nem azért teszi, hogy férfinak lássák. A nadrág egy női ruhadarab lett, az más kérdés jó-e ez így és mit szimbolizál stb. (gondolok a feminizmusra)
Én se NOM-on akartam hordani. NOM-on én annyi botránkoztatást teszek csak, hogy térdelve áldozok, de a kendő már tényleg inkább hivalkodás lenne. Pont az ellenkező hatást érné el, mint amiért van. Tridenti misén viszont szívesen hordanám.
Én nadrágellenes vagyok, de ez egy saját érzésen alapul: abban nem érzem nőiesnek magam, meg zavar, hogy annyira kiformázza a lábamat. De nadrág is lehet nőies, ezt nem akarom tagadni. Ez egy személyes, szubjektív dolog nálam.
Egy ortodox atyától hallottam (ott szintén elvárják a kendőt és a szoknyát):
Egyszer egy nő fedetlen fővel és nadrágban bement egy templomba a Szent Liturgiára. A pap meglátta, szemrehányásokat tett neki és kizavarta. Este ima közben az Istenszülő hangját hallotta: - Mit tettél? Én tíz éve imádkozom érte, hogy eljöjjön végre a templomba, te pedig tíz perc alatt kizavartad innen.
Kalap és nadrág tekintetében nem vagyok aggályos és inkább az időjárástól függ mit viselek: télen nadrág-sapka, nyáron szoknya-fedetlen fő, tehát sehogyan sem jó:) Amit gyűlölök azok a túl rövid ruhadarabok, túl kivágott vagy tapadó ruhák.
Valamit nem értek, Kedves Hölgyek.
"a férfi szemében talán akkor a legszebb a nő, amikor térdelve, lehunyt szemmel áldozik."
Ez egy nagyon érdekes elképzelés, már-már az eszményi jelzőt aggatnám rá. De sajnos én egy földhözragadt ember vagyok. Azt végiggondolta az illető, hogy a papon kívül azt senki nem látja, hogy ki milyen arccal áldozik?
Szerintem, ha valaki áldozik akkor nem a másikat nézi elrévedve, hanem először felkészül és utána elmélyül.
Hát ez nagyon vicces!!!
Illetve nagyon komoly...
Köszönjük.
Igaz.
Habár előfordult már velem, hogy a ministráns szemtelenül a képembe bámult...
Talán ha ő a szerelmem? De ezt akkor se áldozáskor kéne...khm. :)
Megjegyzés küldése