"Örvendező szóval hirdessétek a földnek végső határáig:
szabaddá tette az Úr az Ő népét, alleluja!"
szabaddá tette az Úr az Ő népét, alleluja!"
Rendhagyó módon kezdődött a mai szentmise. Előtte a keresztelőkápolnában megállt az asszisztencia és a pap, és megkereszteltek egy felnőtt fiatalembert. A menet már vele együtt haladt tovább az oltár felé. Rajta a fehér "új ruha", kezében égő gyertya (ld. első kép).
Az "új embert" keresztszülei kísérték, akiket a pap követett aranyszín palástban (ld. második kép).Láttam, hogy víz tör elő a templomból
annak jobb oldalából
s kikhez elért e vízár
megszabadultak és énekelték
allelluja alleluja...
annak jobb oldalából
s kikhez elért e vízár
megszabadultak és énekelték
allelluja alleluja...
Az utolsó húsvét utáni vasárnap volt ma áldozócsütörtök előtt. Figyelem! Hétfőn, kedden és szerdán úgynevezett keresztjáró napokat tart az Egyház. Szorosan kapcsolható ez a mai olvasmányhoz, melynek fő témája a KÉRŐ IMÁDSÁG.
Ezeket a mostani keresztjáró napokat más néven könyörgő napoknak hívják, arra is utalva, hogy a mennybemenetel előtt még elmondjuk Jézusnak könyörgéseinket, hogy csütörtökön majd azokat is vigye magával. A körmenetet szokás szerint megkoronázta a végén egy lilában bemutatott szentmise.
Mi sem szűkölködünk pl. természeti csapásokban mostanában, mintha az Úristen figyelmeztetné a világot a megtérésre.
Felmerül, hogy miért van szükség könyörgő imára. Miért kell Istennek külön rimánkodnunk, mikor ismeri még a kimondatlan vágyainkat is?! De Ő kimondatja velünk. "Szüntelenül kell imádkozni." És Istent nem "meggyőzni" kell, és nem is "elfárasztani". Ezzel a kimondással inkább megalázkodunk előtte, és elismerjük teremtmény voltunkat. Az állhatatos imádság pedig elmélyíti az Istenben való BIZALMAT.
A hatékony imához fontos, hogy Jézus nevében kérjük az Atyaistent. Jézus nevében kérni az Ő lelkületében való kérést jelent. (Itt felsorolta, hogy ki nem így kér, általában a bűnben élők nem nevezhetők olyannak, akik Jézus nevében kérnek...)
A helyes imádságban segít a Jakab levél is. Aki azt akarja, hogy imái hatékonyak legyenek, annak lényegileg és minőségileg más életstílust kell követni, mint a "világ".
Vakmerőség lenne olyat kérni, amit mi magunk nem teszünk meg. Az Igének ne csak hallgatói, de cselekvői is legyünk! Hitünk és vallásosságunk nem a nagy szavakon múlik. Mennyire tükrözzük a Krisztusi lelkületet?
A keresztény élet a legtökéletesebb SZABADSÁG. Megszabadít a bűntől és az örök kárhozattól.
És ha azt tapasztaljuk, hogy ismételt imáink se nyernek meghallgatást? Mindenképpen meghallgat bennünket, de bízzuk rá Istenre, hogy mikor és hogyan teljesíti. Tehát ha azonnal nem, akkor biztosan remélhetjük, hogy a megfelelő időben még nagyobb ajándékot készít nekünk!
Ne feledjük: ünnepi mise csütörtökön (Budapesten) fél 8-kor!
Ezeket a mostani keresztjáró napokat más néven könyörgő napoknak hívják, arra is utalva, hogy a mennybemenetel előtt még elmondjuk Jézusnak könyörgéseinket, hogy csütörtökön majd azokat is vigye magával. A körmenetet szokás szerint megkoronázta a végén egy lilában bemutatott szentmise.
Mi sem szűkölködünk pl. természeti csapásokban mostanában, mintha az Úristen figyelmeztetné a világot a megtérésre.
Felmerül, hogy miért van szükség könyörgő imára. Miért kell Istennek külön rimánkodnunk, mikor ismeri még a kimondatlan vágyainkat is?! De Ő kimondatja velünk. "Szüntelenül kell imádkozni." És Istent nem "meggyőzni" kell, és nem is "elfárasztani". Ezzel a kimondással inkább megalázkodunk előtte, és elismerjük teremtmény voltunkat. Az állhatatos imádság pedig elmélyíti az Istenben való BIZALMAT.
A hatékony imához fontos, hogy Jézus nevében kérjük az Atyaistent. Jézus nevében kérni az Ő lelkületében való kérést jelent. (Itt felsorolta, hogy ki nem így kér, általában a bűnben élők nem nevezhetők olyannak, akik Jézus nevében kérnek...)
A helyes imádságban segít a Jakab levél is. Aki azt akarja, hogy imái hatékonyak legyenek, annak lényegileg és minőségileg más életstílust kell követni, mint a "világ".
Vakmerőség lenne olyat kérni, amit mi magunk nem teszünk meg. Az Igének ne csak hallgatói, de cselekvői is legyünk! Hitünk és vallásosságunk nem a nagy szavakon múlik. Mennyire tükrözzük a Krisztusi lelkületet?
A keresztény élet a legtökéletesebb SZABADSÁG. Megszabadít a bűntől és az örök kárhozattól.
És ha azt tapasztaljuk, hogy ismételt imáink se nyernek meghallgatást? Mindenképpen meghallgat bennünket, de bízzuk rá Istenre, hogy mikor és hogyan teljesíti. Tehát ha azonnal nem, akkor biztosan remélhetjük, hogy a megfelelő időben még nagyobb ajándékot készít nekünk!
Ne feledjük: ünnepi mise csütörtökön (Budapesten) fél 8-kor!
6 megjegyzés:
Nehéz kérdés ez a kérő ima. Az ember hajlamos elcsüggedni, amikor a kérése nem talál válaszra Istennél.
Azt hiszem, hogy az ember minél bensőségesebb kapcsolatban él Jézussal, minél inkább egybeforr a szőlőtővel, annál inkább jellemző, hogy már csak olyan kérései vannak, amelyek belesimulnak Isten tervébe. Talán az ilyen imádságról beszél Jézus, amikor azt mondja, bármit kértek, megkapjátok.
Jaj ne. Ezt kicsit pesszimista felfogásnak érzem. Mi értelme lenne annak, ha csak olyat mernénk kérni, amiben tutibiztosak vagyunk, hogy Isten tetszésére válik? Már nem tudom, melyik szent mondta, hogy igenis merjünk kérni, amennyit csak bírunk. Mindenfélét.
Állandó áldás is lehetne a nap! Mondjunk ki minden jókívánságot. Én legalábbis sokszor elfelejtek ilyen lenni...
Pedig az ima a minimum. Mint például a gondolati bűn is bűn.
Ha jót akarunk, Isten rábólinthat. Miért ne? Attól, hogy valami nekem jó lenne, még neki is tetszhet. Nem attól lesz valami jó, hogy Ő azt mondja rá, hanem valami jó, ezért Ő azt mondja rá, hogy jó.
A Bibliában pedig van, aki még pöröl is Vele. :)
Amit Őzike írt pontosan arról beszélt és így mondta prédikációjában a pap múlt pénteken. A tartalom számomra egy kicsit meglepő volt,mikor hallottam, mert valahol azt értettem belőle, hogy ha kérünk Istentől és nem teljesíti az azért van, mert nem tudjuk még eltalálni, hogy Ő mit akar teljesíteni, vagyis mit kell kérnünk Tőle, vagyis csak azt a mindent teljesíti, ami Isten számára a minden alatt értendő és ez olyan önkényesnek tűnik. Én nem csak ebben szeretnék hinni, hogy csak az teljesül, amit Isten saját kezdeményezésből akar adni, valahol szeretnék hinni abban is, hogy Isten szeretetből megajándékoz bennünket szívünk vágyával esetleg akkor is, ha Ő pont nem teljesen ért azzal egyet,amit kérünk, de mivel (most vagy hosszú távon) nem rossz számunkra, ezért szeretetből mégis megadja, aztán hagyja, hogy épüljünk tovább a megadott ajándék használatával, küzdjünk és járjunk a saját utunkon, ahol persze tovább kísér és majd úrja megint ad és talán az adással és válaszaival terelget is minket, játszik és gondoskodik gyermekeiről.
Fura, hogy némely papok ezt nem értik. Szerencsére Gellért atya úgy mondta, ahogy Ildikó gondolja! Bizalommal forduljunk bátran Istenhez, aki szerintem szeretettel teljesíti a kívánságainkat.
Én egyetértek Őzikével. Nem létezhet számunkra olyan jó, amit Isten ne akarna. Tökéletesedő lélek egybeforr Krisztussal, és nem akar mást, mint a Mester.
A látszólag jó szándék mögött is sokszor rejtőzik önzés, hiúság, nem tiszta vonzalmak, amik buzgó imádságra sarkallhatnak. Isten biztos ilyenkor is örül, hogy a vágyainkkal(akkor is ha azok nem tökéletesek) Hozzá fordulunk. Rengeteg Kegyelemmel ajándékoz meg cserébe, és végül én is boldog vagyok, hogy nem azt kaptam, amiért könyörögtem.
Megjegyzés küldése