búéK

Advent

Bocsánat, majdnem elfelejtettem feltenni az idei adventi koszorúnk képét. (Én készítettem.) Hetek óta betegeskedünk, hol én, hol a lányom, de reméljük, nem lesz belőle semmi komolyabb. 

Egy szoknya a 21. században

Ma reggel történt. A lányom 2 év 5 hónapos, és van néhány rongybabánk, akiket ma újfent elővettem.

ÉN: - Öltöztessük fel őket. Itt van Hajnalka. Ráadok egy szoknyát.

LÁNYOM: - Szoknyát? Akkor megy a templomba. Imádkozik és keresztet vet.

Bambán néztem rá, ahogy elvitte az ágy másik végébe a babát, ahol elkezdett egyházi dalokat énekelni, persze halandzsa nyelven, de szép dallammal.

No, ennyit rólam. Megtudtam, hogy szoknyát csak misére veszek fel :-)

Főnixként

 

Jó hír azoknak, akik imádkoztak a házasságom boldogabbá válásáért, hogy a minap pakolás közben a kezembe akadt a szakítólevelem. A férjem még nem dobta ki, így az általam való összetépése előtt újraolvashattam, és megállapítottam, hogy már semmit se érzek azokból a negatív érzelmekből, amik a megírásakor támadtak.

Nagyon örülök!

Köszönöm és DEO GRATIAS.

Örök kárhozat

Na most eléggé szégyellem magam, mert csak meghallottam, és nem mentem utánuk. Hirtelen talán inkább elriasztó lettem volna, sőt pillanatnyilag az ellentkezőjét váltom ki, így viszont kemény szavaim később se csenghetnek majd a fülükbe.

Drogéria. Két felvilágosított kislány nevetgél az intimbetéteknél, mert egyéb polc elé tévedtek:

- De miért ilyen drágák? Hogy védekezzél így?

- Áh, nekem anyu mindig odaadja. Hallod az abortusz sokkal többe kerül!

LÁNYOK, A GUMIHASZNÁLAT ÉS AZ ABORTUSZ BŰN. Ezt kéne tudatosítani az emberekben. UGYANOLYAN DRÁGA ÁRAT KELL MAJD ÉRTÜK FIZETNI. Pokolba kerülhettek - anyukával együtt...

Mindenszentek

Ünnep, végre ünnep. S végre kötelező lett Magyarországon (mától) a mai napra vonatkozó misén való résztvétel. Összeszedtem magam, és elmentem a délire (most egyedül). Sollemnis, lassan hömpölyög. A lányomat tegnap este kivételesen 10-kor tudtuk letenni aludni, és sajnos hajnali hatkor már ismét ébren volt... Bevallom, térdelés közben majdnem elaludtam. Mivel fájt a torkom, énekelni se nagyon énekeltem, ezért is lehetett, hogy elrévedtem.

Még a prédikáció előtt jóval a következők jutottak eszembe, szerencsére volt nálam papír:

"A kísértés azért jön, mert többet várna tőlünk az Úr. Olyan értelemben is, hogy ő nem kiváncsi a zokszóra. Nem mellesleg ő sokkal többet elviselt, mint mi egész életünkben. Ha ad valami nehézséget, inkább örülnünk kéne."

Ami döbbenetes volt, hogy a mai prédikációban több mondat a gondolataim kifejtése volt, de szó szerint, és legnagyobb meglepetésemre az Evangélium az a bizonyos csodálatos felsorolás volt, ami a boldogságokról szól!

"Válaszoljunk hát a kísértésre. Úgy, hogy ellenállunk neki, és nem dőlünk be a félelmeinknek se!"

Ez azért is jutott eszembe, mert Reina Nicolasa ismét megfogott valamivel, és megértettem, hogy megint előttem jár valamiben. (Jó is ez a versengés, ha az életszentségre vezet :-D ) Nyitott egy új blogot, vadiúj profillal, és tiszta lappal indított: "Az utóbbi időben megtanultam, hogy ahhoz, hogy igazán keresztény blogot írjak, az elsődleges a szeretet és az alázat. Hogy sem az ítélkezésnek, sem a gúnynak, sem a provokációnak nincs helye itt (sem a szívemben). Most pedig megtanultam azt, hogy egy igazi keresztény bloghoz nyitottságra és őszinteségre is szükség van." - írja.

 Innentől jöjjenek a papunk gondolatai:

Krisztus KIRÁLY elsősorban az ő szentjeinek szívében URALKODIK.

A vértanúk szenvedésében folytatódik Krisztus szenvedése: áldozatuk egyesül Krisztus megváltó áldozatával.

...a szüzek a testükben arattak győzelmet...

A felmenőink ott a célnál szurkolnak nekünk. :-)

Mindannyiunknak megadja a kegyelmet az üdvözüléshez.

A mai nap fel akarja kelteni bennünk a mennyei honvágyat.

A mai evangélium az utat jelöli ki oda.

A szenvedésből kijut mindenkinek, de nekünk, katolikusoknak megvan az a reményünk, hogy mindez nem hiábavaló!

Az a különös, hogy épp a minap jutott eszembe, hogy ismét hálát kell adnom a hit kegyelméért, a megtérésemért, mert annyira örülök, hogy itt lehetek.

Uram, köszönöm, hogy meghívtál "választottaid körébe".

Budapest-Szeged

Ez a bejegyzés a holtartavilág-típusúakhoz tartozik. Nem sok újat mond, de azért megosztom.

Nincs tévém, így hírműsorokat se szoktam nézni. A "tyúbon" a minap belefutottam egy olyan videóba, ahol egy magyar férfisztár új barátnőjével közöltek exkluzív interjút, akivel már egy éve ismerik egymást.

Kommentár: "Jelenleg távkapcsolatban élnek, mert az egyébként salgótarjáni lány Szegeden joghallgató. Azt mondják, hogy a távolság számukra egyáltalán nem jelent problémát."
Lány: - "Minden héten találkozunk. Minden héten azért több napot együtt tudunk tölteni"...

Úgy látszik, ez a szint a médiában. Tehát "távkapcsolatnak" minősül, ha nem költözöl azonnal össze a barátoddal. Könyörgök, ezek a fiatalok többet találkoznak, mint jónéhány ismerősöm a jegyességük idején! Áh, no komment...

A TCsT csapdájában

Egy keresztény ember - és ez főleg a nőket érinti - manapság általában egyfolytában "TCsT-zik" (Természetes CsaládTervezés). 

Ha nem akar gyereket, akkor gyakorlatilag kifejezetten fogamzásgátlás céljából él vele, utána meg pont azért használja, mert segít kiszámítani a peteérés idejét. 

Szent Pál többek közt azt írja, a házasok ne tartózkodjanak egymástól, csak esetleg rövid időre. Na jó, de pont a legkívánósabb napokon? Miért kell hőmérőzni, amikor épp azért házasodtatok össze, hogy végre beteljesedjen a szerelmetek? 

Értem én, hogy a TCsT miatti önmegtartóztatás "erősíti a lelket", de szerintem igenis rombolja a házasságot, és az Istenkapcsolatot is gyengíti. Bennem az évek folyamán egyre csak gyűlt a feszültség a fogamzásgátlás céljából használt TCsT-zés miatt, és arra jutottam, hogy ezt a módszert csak végszükség esetén szabadna használni (például a szülés után közvetlenül; műtét után; betegség esetén stb).

Beszélni kell erről, mert mi katolikusok eljutottunk egy olyan szintre, ami már nem éppen üdvös. Visszaélünk ezzel a "megengedett" módszerrel. Kedves házasok, kérlek, gondolkodjatok el ezen!

Ld. még: TCsT első rész LINKJE

Máté Márk Lukács János

Ferenc pápa után szabadon...

Szükségünk van kólát iszogató szentekre?

A blog címében úszva

"Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre a korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt. Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!"

(Ferenc pápa szavai?)

Forrás: Facebook

TCsT

Már régen megígértem "Mirjamnak" (Filotea c. lezárt blog), és most megfelelő ihletést kaptam "Reina Nicolasa"-tól (Középkori spanyol), hogy írjak a Természetes Családtervezés nevű (szerintem) önbecsapásról. ((A Középkori spanyolról egy konkrét bejegyzést linkeltem, érdemes elolvasni!))

"Manka" írt keresztényeknek is emészthető táncosfilm ajánlásokat (Isten a fazekak...c. blog). Én nemrég khm NEM ilyet néztem meg. (Néha majd' kisült a szemem a Szombat esti lázt nézve!)

Tehát ott tart a történet, hogy a főszereplő (ld. a fenti képen) úgy dönt, mégis betuszkolja a diszkó előtt álló amcsi kocsiba a szűzlányt, aki egyáltalán nem tetszik neki, de ha nincs ló, jó a szamár is. A lány belé van zúgva, úgyhogy könnyű préda. 1977-et írunk:

- Védekezel? ... Hm? - kérdezi a srác, miközben tolja lefelé a gatyáját.

- He?
- Védekezel?
- Miről beszélsz?
- Szedsz tablettát? Vagy mi?
- Nem.
- Nem?! Mit használsz? Hőmérőzöl? ... He?
- Nem.
- Spirált sem? Semmit?
- Nem számít.
- Semmit?!
- Szeretlek, Tony.
- Viccelsz?! Hagyjuk az egészet...

És a legmeghökkentőbb, hogy nőként: megértem a lányt. Is. :-(

Viszont most nem a film mondanivalóját szeretném elemezni. Van a párbeszédben egy -a TCsT berkeiben járatos olvasóknak- ismerős kifejezés: a hőmérőzés.

Itt úszik be a képbe az a közhely, miszerint egy nő mindent képes elkövetni azért, hogy legyen gyereke vagy éppen azért, hogy ne legyen. Ez a kiábrándító módszer pontosan ezt szolgálja (ti. a hőmérőzés).

Ébredj minden reggel ugyanabban az időpontban, de úgy, hogy előtte legalább két órája alszol (!), és mérd meg hüvelyben vagy szájban a testhődet. (Véletlenül se hónaljban.) Jegyezd fel! Csináld ezt meg ünnepnapokon is, nem szabad kihagyni egy napot se, különben nem lesz pontos az eredmény, és hiba csúszhat a dologba. A naponta mért hőmérsékletek kiadnak egy görbét, amiből elvileg kitűnik, mikor van a peteérés.
Ha szerencsés vagy (!), akkor a menstruáción kívül van MAXIMUM 5 olyan nap, amikor "biztonságosan" szeretkezhettek. (Máskülönben megfoganhat a "nemkívánt" gyermek.) Ha még biztosabbra akarsz menni, figyeld a nyelvtörő nevű méhnyaknyákot is, sőt turkálj magadban az ismerd meg a tested szlogen égisze alatt.

Mit látunk a fenti képen? "Biztonságos szex: házasodj meg és légy hűséges." Ld. még: Zsidókhoz írt levél a Bibliából 13:4 ("Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten"). Nini az óvszeres zacsiból egy jegygyűrű ugrik elő!

Mi tilos egy katolikus keresztény számára? Többek közt a fogamzásgátló eszközök használata (óvszertől kezdve a spirálon át az esemény utáni tablettáig stb.), az onanizmus (=a férfi magját bárhová máshová juttatni, mint a felesége nemi szervébe), a gondolati bűnök (pl. fantáziálás), a szemmel való vétkezés (pl. képek) és még folytathatnánk a sort.
Kerüljük még a bűnre vezető alkalmakat is! Ne azért, mert ez így van kimondva, hanem mert nekünk lesz jobb. Miért? Például mert szabadok leszünk. Vagy mert erősödik az akaratunk stb. (A Mennybejutásról már nem is beszélve.)
Többször leírtam már, hogy azt vallom: a szabadosság nem egyenlő a szabadsággal. A szabadság szerintem azt jelenti, hogy megszabadulunk a bűn rabigájából. Ledobjuk a bilincseinket, hogy például a szerelmi együttlét valóban csodálatos legyen két ellentétes nemű ember számára, akik hűséget esküdtek egymásnak.

Dehát hogyan is lenne ez lehetséges, ha a TCsT fogamzásgátló módszereivel élünk együtt (és nem a házastársunkkal)? A Természetes Családtervezés fentebb ismertetett módja ugyanis tapasztalataim szerint gúzsba köt, és nem használ a házasságnak sem. Hiába megengedett formája a várandósság elkerülésének, mégsem javaslom a használatát.
Isten többek között azért alapította a házasságot, hogy a hatodik parancsolatot ne hágják át azok, akik nem bírnak önmegtartóztatásban lenni egy életen át. Ez a módszer kiterjeszti az önmegtartóztatást a házasságra is, ráadásul még így is van hibalehetőség (ismerek sokgyerekes családot, akiknek negatív előjelű TCsT-zés mellett születtek sorra a babák), hiszen nem védekeznek.
Isten a házasságban társaivá fogad bennünket a teremtésben. A szeretet betetőzéseként gyermek foganhat a segítségünkkel, és ezt tudatosan is irányíthatjuk. Ne éljünk hát vissza ezzel a lehetőséggel.
Az én tapasztalatom azt mondja, hogy rá lehet bízni magunkat az Istenre. Merem állítani, hogy nem ad gyermeket egy olyan házaspárnak, aki még nem érett rá. Nagyon megbántam, hogy kételkedtem ebben!
A félelem nem Istentől származik, hanem a legnagyobb ellenségétől. Miért félünk gyermeket vállalni? Miért van az, hogy sok keresztény is inkább bűnben él még akkor is, miután összeházasodtak? Vagy miért használjuk a Természetes Családtervezést úgymond negatív előjellel, gyakorlatilag fogamzásgátlás céljára?! Úgy gondolom, hogy ez sajnos ugyanúgy beleszólás Isten akaratába, mint bármelyik tiltott eszköz.

Itt következik a magánsztori, ezt már nem muszáj elolvasni.

Jómagam még előadást is tartottam a TCsT-ről felkérésre, akkor még nagy propagálója voltam a módszernek. Mikor a férjemmel összeházasodtunk, még kollégista voltam, utána is csak egy nagyon pici albérletben tudtunk összeköltözni, ezért úgy döntöttünk, hogy hőmérőzni fogok, de lazán kezeljük. Volt egy pillanat, amikor hirtelen elegem lett az egészből. Megállapodtunk, hogy nos akkor most már mindent bele, jöhet a gyerek. És természetesen úgy sem jött. Évekig TCsT-ztünk, aztán évekig kínlódtunk a babaprojekttel. Közben a férjemet megműtötték, ami után 12 hónap kellett, hogy végre megfoganjon a kislányunk. Például ha hamarabb kiderül a bibi, hamarabb kezelték volna. Én se lettem az idők folyamán fiatalabb. Sok esztendőt elpazaroltunk...
Minek várni? Minek bohóckodni reggelente a hőmérőzéssel stb? A kiábrándító önmegtartóztatások és az idegtépő feszültség pont a legkívánósabb napokon mire valók?

Nos, lehet velem vitatkozni, mindenre próbálok válaszolni. Bizonyára kimaradtak dolgok, majd hozzászólás formájában pótlom.
Köszönöm a figyelmet.
MM

Olvass tovább, még több gondolat a megjegyzéseknél...

Anyáknak

"Ne olyan anya akarj lenni, mint amilyennek mások szeretnének látni. Szeresd magad olyan anyának, amilyen vagy! És válj olyanná, amilyen lenni szeretnél!"

A Pokolnak mégsincs tornáca

Még úgy írnék valamit erről az egészről. A beálló csendről, amikor már nem bugyborékol odalentről, aztán hogy már csak egy követ érez az ember a hasában, végül "eltávolítják" őt. Persze temetésről szó sem lehetett... sajnos nem volt erőm vitatkozni, csak rákérdeztem.

A kórházban nulla együttérzés az ott dolgozók részéről, sőt éreztették, hogy csak nyűg vagyok a számukra.

Hol van most ez a gyermek? Valóban a Szűzanya ölében? A két éves kislányomnak azt mondtuk, hogy a testvére mégsem fog megszületni, mert elvitték az angyalok Jézushoz.

Rettegve gondoltam a "pokol tornáca" kifejezésre, de kedves pápám ebben is megsegített. Ezt találtam ugyanis az origón:

Évszázados tanítást dobott sutba XVI. Benedek pápa, amikor eltöröltette a pokol tornácát - írja a brit Times. A pokol tornácára, a középkorban gyökerező hagyomány szerint, azok a korán elhunyt kisdedek lelkei kerültek, akiket nem tudtak megkeresztelni születésük után. 

A pokol tornáca soha nem képezte részét a hivatalos tanításnak, és nincs alapja a szentírásban sem. A vele kapcsolatos hit abban gyökerezik, hogy a megkeresztelés előtt elhunyt kisdedek vagy magzatok nem kaptak feloldozást az eredendő bűn alól, és ezért nem kerülhettek be a mennyországba. Ugyanez a hit élt azokkal a "szent emberekkel és nőkkel" kapcsolatban is, akik Krisztus megváltása előtt éltek. 

Örülök, hogy valóban a Mennybe kerül, mégha nem is most, de már biztos, hogy így lesz. Idő ugyanis ott már nem létezik, csak a boldogság.

Közben ilyet is olvastam: "Isten tenyerén ülnek, és onnan lógázzák a lábukat".

De akkor mi az a Lymbus puerorum? Na jó, Menny és kész. Akkora szeretetből fogant, hogy csak visszaolvadt a szívébe a Teremtőjének.

Amen.

A szeretet örökké

Missed ab.

Aki tudja, mit jelent, az már valószínűleg sajnos át is élte. Vagy a környezetében valaki. (Vagy orvos az illető.)

Én pénteken ismerkedtem meg a kifejezéssel, előtte pár nappal pedig a jelenséggel. Hétfőn ugyanis derült égből jött az a villámcsapás, ami minden várandós nő rémálma: nem mutatott életjelet a magzat.

Nincs szívhang.

Missed ab.

Két hónapos borsócskám tehát örök álomra szenderült. A műtét pénteken volt, borzalmas körítés közepette, 24 órás kiéheztetésem után. Igen, pénteken. 2013-ban: péntek 13-án.

A legnagyobb ajándékot egy bloggeranya küldte, pont ma, a fájdalmas Szűzanya ünnepnapján:

"Jó helyen van ez a pici, a Szűzanya ölében."

Köszönöm.
Az imákat is, mindenkinek.

Szent Rita bizonyára megajándékozza majd kis családunkat egy immár egészséges testvérkével újra.

Isten áldjon mindenkit!

MM

A remény utoljára

Egyszer régen megígérte nekem Jézus: ha a Mennybe kerülök, akkor is édesanyának fog tekinteni, ha nem születik gyermekem.

Azóta, pont három évvel ezelőtt -Szent Júdás Tádé apostol közbenjárására- megfogant a kislányom, akivel nem volt panaszmentes a várandósságom, de végül egészségesen megszületett, és olyan gyönyörű, hogy kitalálni se tudnék szebbet.

Nagyon szerettünk volna a kislányunk mellé legalább egy testvért, de a házasságunk a hetedik évforduló felé közeledve döcögni kezdett, és sajnos elég sok volt a szeretetlenség ahhoz, hogy ne foganjon meg a várva várt gyermek.

Ám végül -Istennek hála- még ez a problémánk is megoldódott, és a Merj szeretni! című könyv 40 napos lelkigyakorlata közepén pozitív lett a terhességi tesztem. A kis mütyür egy igazi csoda volt! Végtelenül boldognak éreztem magam. Esténként hallgattam, hogyan bugyborog a bensőmben, és még a myomám is jó helyre rendeződött. Minden tökéletesnek tűnt. A fenti fotón 5 hét 5 napos volt a kis fehér borsócska, mikor először jártam nőgyógyásznál.

(folyt. köv.)

Ökölbe

Pásztoruk hangját meghallják a bárányok? Tegnap mi is böjtöltünk a férjemmel.

Az utolsó feladat szövege

Vissza kell adnom a könyvet, ezért ide másolom a 40. nap feladatát.

"Írd meg házassági fogadalmatok megújítását és tedd ki otthon egy jól látható helyre! Ha mindkettőtöknek megfelel, akár családi körben, egy pásztor előtt hivatalos formában is megújíthatjátok fogadalmaitokat. Legyen ez élő bizonyítéka annak, hogy milyen értéke van Isten szemében a házasságnak, és hogy mennyire nagyra becsülöd, hogy eggyé lettél a társaddal."

Könyv végi idézetek

"Mindazon dolgok közül, amiket a szeretet merészel megtenni, ez a legmesszebb ható. A fenyegetések ellenére is kitartóan továbbküzd. A nehézségek ellenére is kitartóan továbbmegy. És akkor sem hajlandó feladni, ha rosszul bánnak vele, vagy visszautasítják.

A szeretet soha nem fogy el." (Merj szeretni! 191. o.)

"Ha mindent megtettél is, ami saját erődből telik, azért hogy Istennek engedelmeskedj, még mindig előfordulhat, hogy a társad cserbenhagy és lelép, ugyanúgy, ahogy Jézus követői tették Vele. De ha a házasságod megszűnik, vagy a társad lelép, akkor az ne azért legyen, mert te feladtad, vagy mert megszűnt a szeretet iránta.

A szeretet soha nem szűnik meg." (Merj szeretni! 192. o.)

"És akkor ott van a házasság - a két ember közötti legerősebb szövetség a Földön; egy férfi és egy nő fogadalma, hogy feltétel nélkül és életre szólóan szeretni fogják egymást. A házasságban a jegygyűrűd jeleníti meg a szövetségi fogadalmat - ami nem csupán olyan elkötelezettséget jelent, amit remélsz, hogy megtartasz, hanem előre megfontolt, nyilvánosan, tanúk színe előtt hangosan kimondott ígéreteket." (Merj szeretni! 197. o.)

"Most van itt az idő, Isten férfia, vagy asszonya, hogy teljes őszinteségben és átadásban megújítsd ezt a szeretet-szövetséget. A szeretet túlságosan is szent kincs ahhoz, hogy lecseréld valami másra, és túl erős kötelék, hogy végzetes következmények nélkül szétszakítsd. Erősítsd hát meg újra szeretetedet az iránt, akit az Úr azért adott neked, hogy dédelgesd, értékeld és megbecsüld." (Merj szeretni! 198. o.)

Szenvedélyes vágy

  "Nehéz - rendkívül nehéz - az, amikor az egységre törekvés alapvetően egyoldalú erőfeszítés. Lehet, hogy a társadat egyáltalán nem is érdekli annak az egységnek a visszahódítása, ami kezdetben jellemezte a kapcsolatotokat. Még ha van is némi vágyódás a részéről, akkor is lehetnek köztetek még mindig olyan problémák, amik nagyon messze vannak a megoldástól.

   Ha azonban sem a fejedben, sem a szívedben nem hagyod kihunyni az egység iránti szenvedélyes vágyat, kapcsolatotok idővel elkezdi visszatükrözni a genetikailag belé kódolt EGY TEST mintát. Nem kell elmenned megkeresni. Már ott van! De igenis meg kell élnetek, különben nem számíthatsz másra, mint elidegenedésre."

(Merj szeretni! 153. o.)

Dupla csavar

"Kérd meg Istent, hogy töltsön be azzal a fajta szeretettel, amit csak Ő képes nyújtani, majd határozd el, hogy továbbadod a társadnak ezt a szeretetet olyan módon, amely kifejezi, mennyire hálás vagy Istennek irántad való szeretetéért. Ilyen csodálatos a megváltó, helyreállító szeretet. Ilyen hatalmas ereje van a hűségnek."
(Merj szeretni! 108. o.)

Sosem vagy értéktelen

"Halála által semmissé tette azt az állítást, hogy értéktelen vagy, akit senki nem szeret. Ha bármikor is így érzel, akkor figyelmen kívül hagyod a keresztet. Jézus ott bizonyította be, hogy szeret téged." (Merj szeretni! 97. o.)

Szeretnék ideidézni egy blogbejegyzést is Reina Nicolasa tollából: LINK

Egy bekezdés belőle:

"Azt hiszem, hogy aki megnézi ezt a videót, csakis úgy kiálthat fel: milyen jó, ha van egy férfi, aki így néz ránk! Igen, ennek a jelenetnek az első rétege valóban az, mennyire gyönyörű, ahogy Brandon ezredes beleszeret a lányba első látásra, és ahogy ez tükröződik az arcán. Felfedezi a lányban az értéket, megkívánja a maga feleségének, és talán már látja is, hogy milyen lenne, ha ez a lány az ő feleségeként zongorázna így és neki énekelne: látja a lehetséges szép jövőt. Ám én második rétegként azt fedezem fel benne, hogy Isten is valahogy így néz ránk. Az Ő szemének tükrében csodálatosak vagyunk, mégpedig a legcsodálatosabbak, az Egyetlenek, minden hibánk ellenére. Felfedezi bennünk a szépséget, magának akar minket, és Ő is látja azt, hogy milyenek lehetnénk, ha az Övéi lennénk, és milyen szép lenne, ha megvalósulna mindaz, amit Ő eltervezett a számunkra."

Nyaralás

Szombathelyen és környékén jártam a lányommal kettesben. Ezt a képet direkt a blogolvasóknak fotóztam Perenyén:

Közben elérkeztem a 40 napos program feléhez (Merj szeretni!). A férjem itthon pihent (sajnos munka után), és egyik este ő is megnézte a Fireproof című filmet. Rájöttem, miért is ilyen jó ez a film (amellett, hogy borzasztóan amerikai):

Amikor megnéztem, nagyon együtt tudtam érezni a feleséggel.

A férjem ezt mondta, miután megnézte: "A férfinak volt igaza"!

Na szóval jó nagyot nevettem, és még ezt is meg lehetett beszélni, hogy szerintem miért nem volt hibás a nő. Így a férjem is kicsit átláthatta a női logikát, és utána vice verza.

Maga a nyaralás csodálatos volt. Szuper emberekkel, áradt a kegyelem, egymást licitáltuk túl a szeretetben. Utána jöttem rá, mennyire igazam volt akkor, amikor váltig állítottam: ha mindenki megtartaná a parancsokat, akkor egy boldog világban élnénk! Egy burokban élhettem ebben a Zsolozsmatáborban.

Deo gratias!

Kísértés

Nos, haladok az öngyógyítás által a házasságom csodálatossá tétele felé.

A mai napi "menüből":

"Ideje újra szeretni. Újra udvarolni. Újra álmodozni. S mindezt gyönyörűséggel!" (...) Ha "korábban már részed volt a gyönyörködésben - ami a házasságod legelején természetes volt -, akkor megvan a lehetőséged arra, hogy újra részed legyen benne. Még akkor is, ha ez nagyon régen volt. Még akkor is, ha egy csomó minden történt, ami által másként látod a társadat". (Merj szeretni! 68.o.)

Sajnos erről eszembe jut, hogy mi szokott történni akkor, amikor már nem figyelnek egymásra a házas felek: a fentieket nem a társukkal élik újra, hanem máshol keresnek vígaszt! Például a nőnek elég egy kedves gesztus a "betolakodó" részéről, ahogy látható a Fireproofban is. A filmben ábrázolt feleség annyira vágyik a szeretetre, hogy visszamosolyog akár egy bájgúnárra is, ha az megértően pillog rá.

Pláne ne dőljünk be annak, hogy mi katolikusok vagyunk. Az életnek ezen a területén sem szabad kard élén/kötélen egyensúlyozni. Az Isten nem fog a szabad akaratunk ellenére megmenteni, ha szándékosan belegyaloglunk a mocsárba. Sőt sokszor kifejezetten megengedi az ingoványos talajú jeleneteket az életünkben. Ilyenkor nagyon fontos, hogy észnél legyünk.

   Ne tompítsuk a lelkiismeretünket semmivel, ne legyünk "véletlenül védetlenül" (se szó szerint, se átvitt értelemben) - azaz őrizzük a kegyelmi állapotunkat.

Egy házasság sem mindenható. Munkálni kell a talaját minden erőnkkel. Nem szabad hagyni, hogy a figyelmünkkel a tűz is lankadjon.

Az esküvői meghívóm mottójáról sajnos sok éven át megfeledkeztem:

"Istenem, ne engedd, hogy a láng - amit a szívemben gyújtottál - valaha is kialudjon."

Szent Gianna Beretta Molla imája ez, aki bizony egy példás életű erős asszony volt.

Önkritika

"Ha többet kritizálod, mint dicséred a társad, az csakis azért van, mert megengedted a szívednek, hogy önző legyen. Te vezetted be saját magadat a kritizálásba." (Merj szeretni! 67.o.)

Harc

Egy többgyermekes barátnőmmel beszélgettem, amikor hirtelen odafordult hozzám, és a következőt kérdezte:

- Te nem érzed, hogy házasként mekkora súlyok nyomnak le?

Bólogattam, és arról kezdtünk el diskurálni, hogy a világ mennyi mindennel nehezíti meg a dolgunkat.

Itthon este azon töprengtem, hogy álmomban se gondoltam volna, hogy NEKEM kell végigcsinálnom a 40 napos "lelkigyakorlatot", holott a férjem azt állította, hogy ő is a maximumot nyújtja. Még az is felmerült, hogy az én igényeim túl magasak! (Pedig nem feltétlenül, csak rossz felé mentek az "energiák".)

Voltak, akik azt állították, hogy a házasság márpedig ilyen. Hogy "a szerelem elmúlik", "a két fél elhidegül egymástól" etc. Én viszont azt gondoltam: NEM! 

Én úgy gondolom, hogy Jézus nem azért szentelte meg a házasság intézményét, hogy rosszul érezzük magunkat benne. (Még akkor sem, ha ez itt nem a Mennyország.) Isten nem akarhatja, hogy szeretetlenek legyünk!

Ne fogadd el, ha egy egyházjogász nyújtja a névjegyét, miszerint szívesen szétválaszt benneteket, "ha már ennyire nem megy". El ne hidd, hogy nincs tovább!

Igen, én akkoris a "Himaláját" akarom megmászni, ha bele is halok, akár mint pl. Erőss Zsolt is...

A házasság csiszolása csak üdvös lehet, és Istennek tetsző, hiszen egyre jobb emberré válsz. S nemcsak magadat, de a társadat is felemeled ezáltal!

Ne te legyél az, aki kimondja: válni akarok. Ne te legyél a saját esküvői ígéreted megszegője.

Állítólag amikor így szólsz a házastársadhoz: "Már nem szeretlek", valójában azt mondod, hogy "Ott kezdődik, hogy soha nem is szerettelek feltétel nélkül". (Merj szeretni! 47. o.)

Felöltöm hát páncélruhámat, mint az Orleans-i Szent Szűz, és boldogan indulok a csatába :)

Egy hárpia tanácsai

Nem hiszem, hogy csak én szenvedek az életben a kommunikációs problémáktól. Sok félreértés adódhat, és néha bizony sorsdöntő helyzetekben is előfordul egymás meg nem értése.

Például emlékszem a szülésemre. A nőgyógyász folyamatosan azt kiabálta: "Engedje el a babát". Én meg folyamatosan koncentráltam, hogy lélekben el bírjak szakadni tőle, holott fizikálisan összeszorítanom nem kellett volna magam odalent. (Ez így utólag vicces, de legalább fél órával meghosszabbította a kitolási szakaszt.) Egyszerűen más szavakkal (is) kellett volna mondania, hogy egyértelműbb legyen.

Egy másik ilyen dolog, hogy a házasságomban a problémák természetesen nem most, hanem már évekkel ezelőtt elkezdődtek. Beszéltem is papokkal erről, de nem találtam sajnos egy ráérő lelkivezetőt, aki részletesen meghallgatott volna. Az 1-1 alkalmas találkozások vagy a gyónások alkalmával történt megemlítések esetemben csak arra voltak jók, hogy félreértéseket szüljenek.

Például egy fülkében megemlítettem, hogy a férjem panaszkodott, hogy nem tisztelem őt eléggé. (Direkt nem azt mondtam, hogy tiszteletlen voltam vele, mert nem éreztem ezt, csak tudtam, hogy a probléma fennáll.) Erre a gyóntató kenetteljesen megkérdezte: "Segítsek?", és rámzúdított egy nem igazán helyénvaló dolgot. Nem tájékozódott kellő körültekintéssel az ügyünkben, és nemes egyszerűséggel hárpiának bélyegzett, holott nyilvánvalóan csak szeretetre vágytam volna, és nem gonosz szándékkal bántottam a férjemet. Volt is egy bejegyzésem, amiben egy videón ez a hatalmas termetű madár magával ragad egy lajhárt, és élve felkoncolja a fiókáinak. Gondolom az atya gondolatmenetében a férjemet a lajhár jelképezte volna...

Azóta leszedtem a képeket és a videót is. Csoda, hogy az ilyen tapasztatok nem távolítottak el a gyónástól és/vagy az egyháztól és/vagy a papoktól stb. Sajnos azonban a jó lelkipásztorok sem tudtak hosszú távon segíteni. Hiába mondták el az ilyenkor megszokott recepteket, hogy "be kell vonni Jézust a házasságba", "ketten legyetek hármasban" meg hasonlók, "Istenben szeressétek egymást" stb. Ezek nem segítettek semmit, mert a hogyanját nem bírtam megfogni, és a türelmem pedig egyre csak fogyott. Hiába lebegett előttem a szeretethimnusz, egyre inkább az örök zengő ércnek és pengő cimbalomnak éreztem csak magam tőle.

Például egy ilyen segítő mondat: "EZ A KONFLIKTUS CSAK AKKOR VÁLNA VALÓDI SORSCSAPÁSSÁ MINDKETTŐTÖK - gyermeketek és az egész családi és egyházi környezetetek - SZÁMÁRA, HA MEGOLDATLAN MARAD !! VALÓJÁBAN LEHETŐSÉGET REJT MAGÁBAN ARRA, HOGY MÉG JOBBAN MEGISMERJÉTEK ÉS SZERESSÉTEK EGYMÁST, MINT KORÁBBAN !!!" Ez mind olyan szép, de mit is kezdhetne ezzel egy végletekig elkeseredett ember?! Az a véleményem, hogy kifejezetten gyakorlati tanácsokra van inkább szükség, és nem (csak) jól hangzó optimista gondolatokra. Mindenesetre hála minden jószándékú embernek, de nekem a Merj szeretni! című könyv segített kizárólag, ami egy 40 napos programot foglal magába: minden napra ad egy konkrét feladatot, és egy kb. 3 oldalas olvasnivalót (nem mellesleg Bibliai idézetekkel gazdagítva, alátámasztva).

Lehet, hogy ez csak az én utam, és másnak elég kevesebb is vagy valami egészen más, mindenestre hozzátettem én is egy kis okoskodást a többihez. Az egyetlen célravezető, ha a problémáidat megoldod magad, és nem másoktól vársz segítséget. Hozzám az Isten eddig egyetlenegyszer szólt hanggal, és (évekkel ezelőtt) ezt mondta: "Ne emberektől kérj segítséget, hanem csak Tőlem".

Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Hajrá-hajrá.

Holtáiglan

   Pár napja egy papszentelésen a gyóntató atya elzavart ahhoz a paphoz, aki összeadott bennünket a férjemmel. Azon nyomban telefonáltam az esketőnknek, aki mélyen megrendült annak hallatán, hogy mekkora a baj. Egy szerzetesről van szó, és már bánom, hogy felhívtam, mert arra gondolok, hogy számára mérhetetlenül fontos lehet, hogy ne csorbuljon a hivatásába vetett hite. Nélkülünk is annyi a válás, hűtlenség, hitszegés, aposztázia. A szemem láttára is ugrott már ki rendből örökfogadalmas, és a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy apám még az országból is elhúzott, miután anyám elvált tőle 2 kisgyerekkel. (Az idősebb voltam én.) Most meg azt kell látnia, hogy akikben eddig bízott, talán nem is kősziklára építették a házukat.

   A férjemet egy érettségi utáni képzésen ismertem meg; 18 éves voltam, ő 20. 1998-ban történt, tehát idén 15 éve! Tavaly augusztusban ünnepeltük volna a hatodik házassági évfordulónkat. A lányunk alig múlt egy éves, én egy bokaszalag-szakadásból lábadoztam éppen, pénzünk szokás szerint akkor sem volt... Eredetileg arról volt szó, hogy elhalasztjuk. Mindennek lassan egy teljes éve!

   Pedig mikor összeházasodtunk, én szerettem volna lenni a katolikus mintapár, s mikor figyelmeztettek, hogy a hatodik, hetedik év nagyon nehéz lesz - csak legyintettem. Aztán jöttek a baljós jelek, de nem vettem komolyan. Eleinte azt hittem, hogy ilyenek minden házasságban előfordulnak. Aztán hirtelen túl késő lett. Már csak a pesszimizmus volt jelen, a verejtékszagú ígéretek és be nem váltott fogadkozások, a pusztába kiáltott szavak, hajnalig hiába hulló könnyek, meddő vitatkozások és állandó veszekedés. Íme egy találó 10-es lista ("Ha több, mint 5 igaz rátok, ideje riadót fújni!"):

1. Egyedül hozod meg a döntéseket 

2. Eredménytáblázatot vezetsz 

3. A te vágyaid kerültek előtérbe 

4. Csapattársakból szobatársakká váltatok 

5. Oda ütsz, ahol a legjobban fáj 

6. Már nem randiztok 

7. Máshol keresel vigaszt 

8. Már az idejét sem tudod, mikor szeretkeztetek utoljára 

9. Nem beszélgettek egymással 

10. Lélekben már kiszálltál a kapcsolatodból 

(Részletesebben kifejtve: "10 jel, hogy veszélyben a házasságod" ITT)

   Magamtól kellett rájönnöm, hogy vissza kell találnom a lelki békémhez. Megváltozni nem lehet, de nem is kell. A társunkat se szabad megváltoztatni próbálni. Egyszerűen arra kell összpontosítani, hogy ami egyszer már működött, az nem lehet véletlen. Főleg nem egy olyan kapcsolatnál, ami tizenéven keresztül, tűzön-vízen át tartott. Közben megtértem, bérmálkoztunk, templomban is megesküdtünk, gyermekünk született. Vissza kell térni a kezdetekhez.

   Nemrég értettem meg azt is, hogy ezekre a dolgokra nem vagyunk sem méltóak, sem készek. A gyermeket nem érdem szerint "osztogatják". Házastársat sem az kap feltétlenül, aki erre a legalkalmasabb. Furcsa ezt megtudni. Talán segít azoknak a fájdalmát enyhíteni, akik egyedül vannak és/vagy nem lehet gyermekük.

   Egyetlen kötelességünk van, főként katolikusként: törekedni - a mennyre. Minden erőnkkel. És csak arra.

   Most próbálkozom. Nem kicsit... (:

Tűzbiztos házasság

Ühüm.

Aki házasságban él, és még nem látta volna, kérem, hogy -minden ellenérzése ellenére- nézze meg: Szerelempróba LINK.

 A filmben szereplő 40 napos program magyarul is megjelent Merj szeretni! címmel. Ma kezdtem a megvalósítását, holnap jön az első "feladat". Ha lesz valami hasznos és közzétehető, akkor igyekszem majd megosztani itt is...

Ingyen

Találtam az interneten:

   "Amik az életben a legjobb dolgok ingyen:

ölelés, mosoly, barátok

csók, család, alvás

szerelem, nevetés, szép emlékek

Ezek nem azért vannak ingyen, mert semmit sem érnek, hanem mert felbecsülhetetlenek!"

Ki szeretném egészíteni katolikus szempontból:

Eucharisztia, ima, böjt

Szentségimádás, feltétel nélküli szeretet, önzetlen segítség

hit, bizalom, remény, tisztelet

A hétvégén papszentelésen jártam. Az életemben egyszer már segített Mindszenty közbenjárására az Úr, most másodszor is megéltem ezt.

Amit Isten kötött egybe: ember szét ne válassza!

DEO GRATIAS

Nők öltözködése a misén

Van egy interneten keringő, humorosnak gondolt szösszenet arról, hogy bármit is teszel, ígyis úgyis: rosszanyavagy. (Egyébként szerintem vicces és ötletes az összeállítás!)
Gondoltam, írok valami hasonlót én is.

Fejfedő használata a templomban:

Ha szent Pálra hivatkozik - bigott.
Ha nem vesz fel semmilyet - nem tiszteli a hagyományokat.
Ha igen - nem a 21. században él.

Ha kalapot vesz - nem látnak a mögötte ülők.
Kendő - ódivatú.
Csipkekendő - szélsőséges.

Felső ruházat:

Ha nyakig begomboltat hord - túl szégyellős.
Ha egy kicsit is kivágottat vesz fel- szégyentelen.
Rövidujjú - magamutogató.
Hosszúujjú - régimódi.

Derék alatt:

A nadrág - túl férfias.
Bokáig érő szoknya - céda.
Földig érő szoknya - unpraktikus.
Térdig érő szoknya - leszakad a plafon.

Ha már lúd

Forrás: Tóth Tihamér: A keresztény házasság. (Tóth Tihamér összegyűjtött munkái XII. kötet), 22-23. o.

   "És ki ne házasodjék még? Ne házasodjék, aki beteg. Ne házasodjék, aki pap lesz vagy apáca. És aztán? Aztán senki! Nincs tovább!

   Ezeket az eseteket kivéve – tehát az emberiség legnagyobb részére – valóban parancs gyanánt áll a teremtő Isten szava: «Crescite et multiplicamini», «szaporodjatok, sokasodjatok». (1Móz. 1,28.) Aki tehát nem beteg vagy nem köti életét kizárólag egy nagy eszme szolgálatába – házasodjék meg.

   Házasodjék meg, mert azt követeli tőle az Isten akarata, de ezen kívül követeli a saját jól fölfogott érdeke is.

   «Nem jó, hogy az ember egyedül vagyon» (1Móz. 2,28.) – olvassuk az Úr szavait a Szentírás legelső lapjain és ki nem látná, mennyire igazak azok! Az az Isten mondotta ezt, aki az embert teremtette, aki tehát legjobban ismeri az emberi természetet."

   "A világirodalom többször adott már hangot a magános férfi, az agglegény sivár életének – és bizony nincs is azon semmi irigyelni való. Lehet, hogy előkelő az állása, de elhagyatott a lelke. Van szép lakása, de nincs otthona. Jön a karácsony estéje és csilingelő gyermekkacagás helyett az óra egyhangú ketyegését hallja rideg, üres szobájában: bizony vénülsz, bizony vénülsz és rohannak az évek!

   És itt rá akarok mutatni arra a nagy különbségre, ami a nem nősülő férfi és a férjhez nem ment leány között van. Mert ha egy férfi agglegény marad, annak legtöbbször ő maga az oka: nem akart megnősülni. De ha egy leány házasság nélkül marad, annak legtöbbször nem ő az oka: nem tudott férjhez menni. De a lelkiismeret szava sem lesz aztán egyforma a két esetben. Mert az a nő, aki nem a saját hibája miatt nem ment férjhez, még a magány elhagyatott perceiben is tud vigaszt találni a másképp rendelkező Isten szent akaratán való megnyugvásban; de viszont hiányozni fog ez a férfinél, aki csak magát és önző gondolkodásmódját okolhatja, ha egyszer majd rászakad az elhagyatottság kínzó érzete.

   Hadd mondjam meg tehát az én kedves férfi hallgatóimnak – nem bánom, ha megneheztelnek is, hiszen az imént úgyis «királyoknak» neveztem őket! –, hadd mondjam meg nyíltan, amit e kérdésről tartok: Férfitestvéreim! Vagy legyetek papokká, vagy nősüljetek meg – harmadik lehetőség nincs!"

A harmadik állapotról

Van egy sorozatom VM kód alatt a világban élő katolikusokról, amit egy ideje ihlet hiányában félbehagytam. Most azonban végre megint találtam egy idevágó idézetet!

"Vagy szerzetesség vagy házasság. A harmadik állapot, a világban megélt szüzesség fölöttébb veszélyes, kísértésekkel teli, és a legtöbb ember erejét meghaladja. Azonfelül, akik ragaszkodnak ehhez az állapothoz, a környezetükben lévők számára is veszélyt jelentenek: a szüzesség szépsége és aurája, megfosztva a közvetlen vallásos jelentőségétől, bizonyos értelemben kihívó "nász-tollazatot" jelentenek, erőteljes vonzerőt gyakorolnak, és hiábavaló érzelmeket gerjesztenek."

Az idézet forrását sajnos nem tudom, de ezek a sorok állítólag Aleksandr Elchaninov gondolatai, aki egy keleti orthodox keresztény lelkiatya volt (élt 1881-1934).

A félreértések elkerülése végett jegyzem meg, itt olyan szüzekről van szó, akik vonzóak a környezetükben élő, ellenkező nemű emberek számára. Miért nem vonulnak hát szerzetbe? Vagy miért nem köteleződnek végre el? Mire várnak és meddig?

Rejtély számomra, hogyan tudnak talpon maradni ekkora ellenszélben! Idegen bűn, ha megkísértenek valakit.

Nem üdvös ez az állapot, egyfajta Istenkísértésnek tűnik. Olvasóim, mit gondoltok erről? Ismertek ilyen ember(eke)t? Melyik nemből többet?

 

Vagy-e katolikus?

(Amikor valaki azt mondja: "katolikus vagyok DE..."

Az azt jelenti, hogy NEM katolikus!)

Mit foglalkozol vele?

Íme a kicsit hosszú Magyar Kuríros cím: Ferenc pápa a rágalmazásról, a fecsegésről, a félretájékoztatásról, másik életébe való beavatkozásról. (A teljes cikk IDE kattintva olvasható)

Ferenc pápa a május 18-i evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait (Jn 21,20-25), miszerint "Péter is szenvedett attól a kísértéstől, hogy beleavatkozzon mások életébe. Ahogyan a köznyelvben mondjuk, Péter úgy viselkedik, mint aki mindenbe beleüti az orrát. (...) A második módja ennek a kísértésnek a fecsegés. Jól nevelten kezdjük, de végül még a bőrt is lehúzzuk testvérünkről. Mennyit fecsegnek az egyházban! Mennyit fecsegünk mi, keresztények! A fecsegés azt jelenti, hogy rosszat teszünk egymásnak. Mintha le akarnánk kicsinyíteni a másikat: ahelyett, hogy én növekednék, a másikat alacsonyítom le, hogy nagyobbnak érezzem magam. Ez nem helyes! Szépnek tűnik a fecsegés, nem tudom miért, de szépnek tűnik, mint a mézes cukorka. Veszel belőle egyet, majd még egyet és így tovább, végül hasfájást kapsz. Ilyen a fecsegés. Kezdetben édes, majd tönkreteszi a lelkedet. A fecsegések pusztítóan hatnak az egyházban."

A fecsegés módjai

1. Félretájékoztatunk: csak félig mondjuk el a dolgokat, amíg nekünk megfelel. A másik felét nem mondjuk el, mert az számunkra kényelmetlen.
   
   
2. Ellehetetlenítés: amikor valakinek valóban van egy hibája, valamit nagyon rosszul tett, akkor azt elmondjuk, újságíróként viselkedünk. És ekkor ennek a személynek a hírneve tönkre van téve.
   
3. Rágalmazás: olyant állítani, ami nem igaz. Ez valóban azt jelenti, hogy megöljük testvérünket!

"Mind a három bűn. Annyit jelent, hogy pofont adunk Jézusnak gyermekei, testvérei személyében. Ezért mondja Jézus nekünk azt, amit Péternek, amikor szemére veti: Mit törődsz vele? Te kövess engem! Az Úr valóban megjelöli számunkra a követendő utat. A fecsegés nem tesz jót, mert pontosan ehhez a romboló szellemiséghez vezet el az egyházban."

Gondolom, az olvasók észrevették, hogy leszedtem a Bergogliót kritizáló kétségbeesett bejegyzéseimet. Ezt a megszívlelendő homiliarészletet csak utána találtam meg! Mentségemre annyi szóljon, hogy folyamatosan nagyon féltem a liturgiát (is), és hogy egy pápához nem lehet(ett) csak úgy négyszemközt odamenni, hogy "Hé, ez meg ez a cselekedeted szerintem nem üdvös, és gondold már át még egyszer" (vö. Mt 18, 15 ).

Köszönöm a figyelmet.

Alleluja

Egy szépséges dallam az egyik számomra legkedvesebb idézettel: 

"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek."

A sirály

Hogyan járt túl az őrangyalom a bukottak eszén?

Ma bizonyságot nyertem arról, hogy Isten gondoskodik rólunk a Nagyböjtben is, és akár még azt is elintézi, hogy a kedve szerinti módon étkezzünk.

A 20 hónapos lányom a Nagyböjt előtt 3 hétig betegeskedett, hétfőn pedig oltást kapott, úgyhogy továbbra sem volt fényes az állapota. Írom mindezt csütörtökön.

Ma reggeli után váratlanul elkezdett szaloncukrot követelni! Találtam pár szemet, és örülni kezdtem, mert ez már a gyógyulás jele. A csokiról viszont eszembe jutott, hogy utánagondoljak, és rájöttem, hogy tegnap volt szerda.

Nagyon elszontyolodtam, mert szerettem volna megtartani a kántorböjtöt, ami negyed évente egyszer van (szerda-péntek-szombat). Elkezdtem gondolkodni, hogy mit is ettem tegnap, és rájöttem, hogy semmi hús nem volt benne, pedig szinte minden reggel felvágott a menü, és volt is itthon.

A hétvégéről maradt gomba, és feketedni kezdtek a lemezei, ezért a reggeli gombás rántotta volt, az ebéd pedig tészta - gombás szósszal.

A napom tehát hálaadással indult, hiszen vacsorára se ettem tegnap húst :)

Hát így. 

Az első parancs ellen

...NEM nekem való szlogen...