Nos, haladok az öngyógyítás által a házasságom csodálatossá tétele felé.
"Ideje újra szeretni. Újra udvarolni. Újra álmodozni. S mindezt gyönyörűséggel!" (...) Ha "korábban már részed volt a gyönyörködésben - ami a házasságod legelején természetes volt -, akkor megvan a lehetőséged arra, hogy újra részed legyen benne. Még akkor is, ha ez nagyon régen volt. Még akkor is, ha egy csomó minden történt, ami által másként látod a társadat". (Merj szeretni! 68.o.)
Sajnos erről eszembe jut, hogy mi szokott történni akkor, amikor már nem figyelnek egymásra a házas felek: a fentieket nem a társukkal élik újra, hanem máshol keresnek vígaszt! Például a nőnek elég egy kedves gesztus a "betolakodó" részéről, ahogy látható a Fireproofban is. A filmben ábrázolt feleség annyira vágyik a szeretetre, hogy visszamosolyog akár egy bájgúnárra is, ha az megértően pillog rá.
Pláne ne dőljünk be annak, hogy mi katolikusok vagyunk. Az életnek ezen a területén sem szabad kard élén/kötélen egyensúlyozni. Az Isten nem fog a szabad akaratunk ellenére megmenteni, ha szándékosan belegyaloglunk a mocsárba. Sőt sokszor kifejezetten megengedi az ingoványos talajú jeleneteket az életünkben. Ilyenkor nagyon fontos, hogy észnél legyünk.
Ne tompítsuk a lelkiismeretünket semmivel, ne legyünk "véletlenül védetlenül" (se szó szerint, se átvitt értelemben) - azaz őrizzük a kegyelmi állapotunkat.
Egy házasság sem mindenható. Munkálni kell a talaját minden erőnkkel. Nem szabad hagyni, hogy a figyelmünkkel a tűz is lankadjon.
Az esküvői meghívóm mottójáról sajnos sok éven át megfeledkeztem:
"Istenem, ne engedd, hogy a láng - amit a szívemben gyújtottál - valaha is kialudjon."Szent Gianna Beretta Molla imája ez, aki bizony egy példás életű erős asszony volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése