Egy hárpia tanácsai

Nem hiszem, hogy csak én szenvedek az életben a kommunikációs problémáktól. Sok félreértés adódhat, és néha bizony sorsdöntő helyzetekben is előfordul egymás meg nem értése.

Például emlékszem a szülésemre. A nőgyógyász folyamatosan azt kiabálta: "Engedje el a babát". Én meg folyamatosan koncentráltam, hogy lélekben el bírjak szakadni tőle, holott fizikálisan összeszorítanom nem kellett volna magam odalent. (Ez így utólag vicces, de legalább fél órával meghosszabbította a kitolási szakaszt.) Egyszerűen más szavakkal (is) kellett volna mondania, hogy egyértelműbb legyen.

Egy másik ilyen dolog, hogy a házasságomban a problémák természetesen nem most, hanem már évekkel ezelőtt elkezdődtek. Beszéltem is papokkal erről, de nem találtam sajnos egy ráérő lelkivezetőt, aki részletesen meghallgatott volna. Az 1-1 alkalmas találkozások vagy a gyónások alkalmával történt megemlítések esetemben csak arra voltak jók, hogy félreértéseket szüljenek.

Például egy fülkében megemlítettem, hogy a férjem panaszkodott, hogy nem tisztelem őt eléggé. (Direkt nem azt mondtam, hogy tiszteletlen voltam vele, mert nem éreztem ezt, csak tudtam, hogy a probléma fennáll.) Erre a gyóntató kenetteljesen megkérdezte: "Segítsek?", és rámzúdított egy nem igazán helyénvaló dolgot. Nem tájékozódott kellő körültekintéssel az ügyünkben, és nemes egyszerűséggel hárpiának bélyegzett, holott nyilvánvalóan csak szeretetre vágytam volna, és nem gonosz szándékkal bántottam a férjemet. Volt is egy bejegyzésem, amiben egy videón ez a hatalmas termetű madár magával ragad egy lajhárt, és élve felkoncolja a fiókáinak. Gondolom az atya gondolatmenetében a férjemet a lajhár jelképezte volna...

Azóta leszedtem a képeket és a videót is. Csoda, hogy az ilyen tapasztatok nem távolítottak el a gyónástól és/vagy az egyháztól és/vagy a papoktól stb. Sajnos azonban a jó lelkipásztorok sem tudtak hosszú távon segíteni. Hiába mondták el az ilyenkor megszokott recepteket, hogy "be kell vonni Jézust a házasságba", "ketten legyetek hármasban" meg hasonlók, "Istenben szeressétek egymást" stb. Ezek nem segítettek semmit, mert a hogyanját nem bírtam megfogni, és a türelmem pedig egyre csak fogyott. Hiába lebegett előttem a szeretethimnusz, egyre inkább az örök zengő ércnek és pengő cimbalomnak éreztem csak magam tőle.

Például egy ilyen segítő mondat: "EZ A KONFLIKTUS CSAK AKKOR VÁLNA VALÓDI SORSCSAPÁSSÁ MINDKETTŐTÖK - gyermeketek és az egész családi és egyházi környezetetek - SZÁMÁRA, HA MEGOLDATLAN MARAD !! VALÓJÁBAN LEHETŐSÉGET REJT MAGÁBAN ARRA, HOGY MÉG JOBBAN MEGISMERJÉTEK ÉS SZERESSÉTEK EGYMÁST, MINT KORÁBBAN !!!" Ez mind olyan szép, de mit is kezdhetne ezzel egy végletekig elkeseredett ember?! Az a véleményem, hogy kifejezetten gyakorlati tanácsokra van inkább szükség, és nem (csak) jól hangzó optimista gondolatokra. Mindenesetre hála minden jószándékú embernek, de nekem a Merj szeretni! című könyv segített kizárólag, ami egy 40 napos programot foglal magába: minden napra ad egy konkrét feladatot, és egy kb. 3 oldalas olvasnivalót (nem mellesleg Bibliai idézetekkel gazdagítva, alátámasztva).

Lehet, hogy ez csak az én utam, és másnak elég kevesebb is vagy valami egészen más, mindenestre hozzátettem én is egy kis okoskodást a többihez. Az egyetlen célravezető, ha a problémáidat megoldod magad, és nem másoktól vársz segítséget. Hozzám az Isten eddig egyetlenegyszer szólt hanggal, és (évekkel ezelőtt) ezt mondta: "Ne emberektől kérj segítséget, hanem csak Tőlem".

Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Hajrá-hajrá.