A Pokolnak mégsincs tornáca

Még úgy írnék valamit erről az egészről. A beálló csendről, amikor már nem bugyborékol odalentről, aztán hogy már csak egy követ érez az ember a hasában, végül "eltávolítják" őt. Persze temetésről szó sem lehetett... sajnos nem volt erőm vitatkozni, csak rákérdeztem.

A kórházban nulla együttérzés az ott dolgozók részéről, sőt éreztették, hogy csak nyűg vagyok a számukra.

Hol van most ez a gyermek? Valóban a Szűzanya ölében? A két éves kislányomnak azt mondtuk, hogy a testvére mégsem fog megszületni, mert elvitték az angyalok Jézushoz.

Rettegve gondoltam a "pokol tornáca" kifejezésre, de kedves pápám ebben is megsegített. Ezt találtam ugyanis az origón:

Évszázados tanítást dobott sutba XVI. Benedek pápa, amikor eltöröltette a pokol tornácát - írja a brit Times. A pokol tornácára, a középkorban gyökerező hagyomány szerint, azok a korán elhunyt kisdedek lelkei kerültek, akiket nem tudtak megkeresztelni születésük után. 

A pokol tornáca soha nem képezte részét a hivatalos tanításnak, és nincs alapja a szentírásban sem. A vele kapcsolatos hit abban gyökerezik, hogy a megkeresztelés előtt elhunyt kisdedek vagy magzatok nem kaptak feloldozást az eredendő bűn alól, és ezért nem kerülhettek be a mennyországba. Ugyanez a hit élt azokkal a "szent emberekkel és nőkkel" kapcsolatban is, akik Krisztus megváltása előtt éltek. 

Örülök, hogy valóban a Mennybe kerül, mégha nem is most, de már biztos, hogy így lesz. Idő ugyanis ott már nem létezik, csak a boldogság.

Közben ilyet is olvastam: "Isten tenyerén ülnek, és onnan lógázzák a lábukat".

De akkor mi az a Lymbus puerorum? Na jó, Menny és kész. Akkora szeretetből fogant, hogy csak visszaolvadt a szívébe a Teremtőjének.

Amen.