2013. október 22., kedd

A TCsT csapdájában

Egy keresztény ember - és ez főleg a nőket érinti - manapság általában egyfolytában "TCsT-zik" (Természetes CsaládTervezés). 
Ha nem akar gyereket, akkor gyakorlatilag kifejezetten fogamzásgátlás céljából él vele, utána meg pont azért használja, mert segít kiszámítani a peteérés idejét. 


Szent Pál többek közt azt írja, a házasok ne tartózkodjanak egymástól, csak esetleg rövid időre. Na jó, de pont a legkívánósabb napokon? Miért kell hőmérőzni, amikor épp azért házasodtatok össze, hogy végre beteljesedjen a szerelmetek? 
Értem én, hogy a TCsT miatti önmegtartóztatás "erősíti a lelket", de szerintem igenis rombolja a házasságot, és az Istenkapcsolatot is gyengíti. Bennem az évek folyamán egyre csak gyűlt a feszültség a fogamzásgátlás céljából használt TCsT-zés miatt, és arra jutottam, hogy ezt a módszert csak végszükség esetén szabadna használni (például a szülés után közvetlenül; műtét után; betegség esetén stb).
Beszélni kell erről, mert mi katolikusok eljutottunk egy olyan szintre, ami már nem éppen üdvös. Visszaélünk ezzel a "megengedett" módszerrel. Kedves házasok, kérlek, gondolkodjatok el ezen!

6 megjegyzés:

Hedvig Teréz írta...

Teljesen igazad van, és örülök, hogy a személyes tapasztalatod is megerősíti az egyház hivatalos álláspontját. Ugyanis éppen ez olvasható a Humanae Vitae-ben is (amire szerintem többen hivatkoznak, mint ahányan olvassák): "Ha tehát KOMOLY INDOKOK szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények)", akkor LEHET, alapos mérlegelés, észérvek számbavétele után alkalmazni a TCST-t. DE SEMMIFÉLEKÉPPEN nem ez a házasélet normális, természetes, gyümölcsöző és jó módja, mint ahogy sok, TCST-t "reklámozó" ember tanítja.

Parsifal írta...

A TCST számomra három neuralgikus ponttal bír. (Ezek egy része említve, érintve volt itt.)

1.) Egyes pároknál fiziológiai okokból nem működik. Ideáltipikus hormonháztartást, peteérést, menstruációs ciklust vesz tekintetbe, ami a valóságba szinte csak papírformán létezik. főleg a mai, természettől elszakadt világunkban, ami kihat fiziológiai ciklusainkra is.

2.) Mechanikus, mely megöli a spontenaitást. Ráadásul végül mindent ki lehet magyarázni vele. Nincs meg benne a szerető ráhagyatkozás a másikra, önmagunk elveszítésével. A "harmadik" akkor jöjjön, amikor ő akar, amikor Isten küldi őt.

3.) Az emberi természet naiv tekintete, ami bizonyos teológiai iskoláknál a XX. században megjelent. Szent Ágoston, akit prüdiditással, vagy nőgyűlölettel kevéssé lehetne vádolni, aki fiatal korában nagy lepedőakrobata volt és partikirály, nagyon jól ismerte az emberi természet ezirányú esendőségét.

A házasságban, a szentségi házasságban is megmarad az áteredő bűn következményeként a rendetlen kívánság (concupissentia), így a szentségi házasságban fogant gyermekek is az áteredő bűnben fogannak, és meg kell őket keresztelni.

Mindannyiunkban benne van a nemi önzés, a legtökéletesebb szentségi házassági önátadás is "bocsánatos bűn".

Az ember nem képes magát önkontrollálni, vagy igen nehezen tudja. Nincs meg az eredeti épség bennünk, ami megvolt Ádámban és Évában, és megvan Jézusban és Máriában. Ádám a bűnbeesés előtt tisztán akaratilag tudott erekciót elérni, írta Ágoston, és a szex is sokkal gyönyörűbb lett volna abban az állapotban. Mi viszont terheltek vagyunk, spontán tör fel a viszketegség az emberben. ember legyen a talpán, aki akkor nem ugrik a babájára, mert most TCST stop van. Megöli a kapcsolatot! Isten nem fakírkodást ír elő! Ezért mondták sokkal bölcsebb emberismerettel régen a papok, hogy a rendezetlen nemi vágy kiélésének is legitim terepe a házasság. Nem tagadhatjuk meg a másiktól magunkat, ha szomjúhozik ránk a házasságban. (Világos, akkor is diszponálni kell a másikat.)

A szerzetesektől is nem véletlenül voltak eltiltva a nők. Egyszerűen bűnalkalom lehet. Nem feltétlen coitusra, de önfertőzésre, ábrándozásra.

Egész életünk agón, harc.

Mária Magdaléna írta...

Parsifal hozzászólásához szeretnék hozzáfűzni néhány kiegészítést.

Pl."a legtökéletesebb szentségi házassági önátadás is bocsánatos bűn". Mielőtt bárki megrettenne: egy házas embernek nem kell meggyónnia...

"Az ember nem képes magát önkontrollálni, vagy igen nehezen tudja." Ami embernek lehetetlen, Istennel lehetséges. Jó, hogy nem állítjuk mindjárt: a cölibátus képtelenség...

"Nem tagadhatjuk meg a másiktól magunkat, ha szomjúhozik ránk a házasságban." Ez így nem igaz, van olyan eset, amikor igen...


Parsifal írta...

"Parsifal hozzászólásához szeretnék hozzáfűzni néhány kiegészítést."

Óh, most vettem észre.

"Mielőtt bárki megrettenne: egy házas embernek nem kell meggyónnia..."

Ez azt hittem evidens, hisz bocsánatos bűnről beszéltem.

"Ami embernek lehetetlen, Istennel lehetséges. Jó, hogy nem állítjuk mindjárt: a cölibátus képtelenség..."

Itt megint félreértett kegyed. Nem a kegyelmi rendről beszéltem, s nem is a házasságtörésről, vagy a fizikai megtartóztatásról. Az lehetséges - bár nagy erőfeszítéssel - természetes rend szerint is. A concupiscentia-ról beszéltem. Ami a helyes, érett önismerethez szükséges bölcs előfeltételezés.

""Nem tagadhatjuk meg a másiktól magunkat, ha szomjúhozik ránk a házasságban." Ez így nem igaz, van olyan eset, amikor igen...""

Szómjuhozásról, nem "szimpla" kívánságról beszéltem, és nem extrém helyzeteket, amikor a házas együttlét lehetetlen, vagy kifejezetten veszélyes. (Pl. szülés után.)

Elnézést, ha félreérthető voltam.

Parsifal írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

"Itt megint félreértett kegyed"
Ahol arrogancia van, ott indulat van.
Ahol meg indulat, ott valószínűleg ideológia.
De a szeretet nem ideológia.
A hatodik meg nem az első parancs.