Mit foglalkozol vele?

Íme a kicsit hosszú Magyar Kuríros cím: Ferenc pápa a rágalmazásról, a fecsegésről, a félretájékoztatásról, másik életébe való beavatkozásról. (A teljes cikk IDE kattintva olvasható)

Ferenc pápa a május 18-i evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait (Jn 21,20-25), miszerint "Péter is szenvedett attól a kísértéstől, hogy beleavatkozzon mások életébe. Ahogyan a köznyelvben mondjuk, Péter úgy viselkedik, mint aki mindenbe beleüti az orrát. (...) A második módja ennek a kísértésnek a fecsegés. Jól nevelten kezdjük, de végül még a bőrt is lehúzzuk testvérünkről. Mennyit fecsegnek az egyházban! Mennyit fecsegünk mi, keresztények! A fecsegés azt jelenti, hogy rosszat teszünk egymásnak. Mintha le akarnánk kicsinyíteni a másikat: ahelyett, hogy én növekednék, a másikat alacsonyítom le, hogy nagyobbnak érezzem magam. Ez nem helyes! Szépnek tűnik a fecsegés, nem tudom miért, de szépnek tűnik, mint a mézes cukorka. Veszel belőle egyet, majd még egyet és így tovább, végül hasfájást kapsz. Ilyen a fecsegés. Kezdetben édes, majd tönkreteszi a lelkedet. A fecsegések pusztítóan hatnak az egyházban."

A fecsegés módjai

1. Félretájékoztatunk: csak félig mondjuk el a dolgokat, amíg nekünk megfelel. A másik felét nem mondjuk el, mert az számunkra kényelmetlen.
   
   
2. Ellehetetlenítés: amikor valakinek valóban van egy hibája, valamit nagyon rosszul tett, akkor azt elmondjuk, újságíróként viselkedünk. És ekkor ennek a személynek a hírneve tönkre van téve.
   
3. Rágalmazás: olyant állítani, ami nem igaz. Ez valóban azt jelenti, hogy megöljük testvérünket!

"Mind a három bűn. Annyit jelent, hogy pofont adunk Jézusnak gyermekei, testvérei személyében. Ezért mondja Jézus nekünk azt, amit Péternek, amikor szemére veti: Mit törődsz vele? Te kövess engem! Az Úr valóban megjelöli számunkra a követendő utat. A fecsegés nem tesz jót, mert pontosan ehhez a romboló szellemiséghez vezet el az egyházban."

Gondolom, az olvasók észrevették, hogy leszedtem a Bergogliót kritizáló kétségbeesett bejegyzéseimet. Ezt a megszívlelendő homiliarészletet csak utána találtam meg! Mentségemre annyi szóljon, hogy folyamatosan nagyon féltem a liturgiát (is), és hogy egy pápához nem lehet(ett) csak úgy négyszemközt odamenni, hogy "Hé, ez meg ez a cselekedeted szerintem nem üdvös, és gondold már át még egyszer" (vö. Mt 18, 15 ).

Köszönöm a figyelmet.