Barsi Balázs atya miséje...

...Newman bíboros boldoggáavatását ünnepelve

Az oltár sajnos elég távolinak tűnt, előtte pedig egy óriási énekkar foglalt helyet, de a mise áldozati része így is csodálatosan szép volt. Kígyózó tömeg ment áldozni is, és a térdeplőn újra gyermeknek éreztem magam, és az a boldogság kerített hatalmába, mint minden régi rítusú római misén.

Kezdés előtt Barsi Balázs atya néhány egyszerű, ám annál velősebb szóval elmondta a lényegét annak, ami következni fog. (Például hogy nemcsak azért misézik ma így, mert Newman is ebben a rítusban misézett…) Jelezte továbbá, hogy a prédikáció idejében egy részletet fog felolvasni Newman egyik beszédéből. Felírtam néhány számomra fontos gondolatot.

Newmanra utalva: „…de íme egyre több csillag gyúl az egyetemes egyház egén” a bűnök közepette is. A boldoggáavatások mindig ezt a győzelmet jelentik számunkra. Igazolva minden csak az utolsó napon lesz, de addig is a szentek vannak mint igazolás. A világ szól: „nem szentek, ezek csak jó emberek voltak”. Köszönjük ezt a kiigazítást…

Newman így szólt: „visszamegyek az egyházba, mert az az egyetlen”… NEM ÁTTÉRÉS VOLT EZ, HANEM MEGTÉRÉS. Ha valaki EZT a kegyelmet megkapja, még azon a napon meg kell térnie!!! ((Itt jegyem meg, hogy én magam ebben részesültem. Reformátusnak kereszteltek, de 2005. május 6-án szívembe arannyal a katolikus hitvallás íródott Isten által!))

Newman nagyon megmondaná a magáét a mai lezüllött katolikusoknak is!!

Newman Szent Ágoston horderejű ember volt. Hamarosan szentté kell avatni, sőt egyházdoktorrá.

Newmanra az anglikánok is büszkék, és tulajdonképpen ő az anglikán egyházat akarta volna megújítani.

A szentmisét egy súlyosan beteg édesanyáért ajánlottuk fel, akiért kéri imáinkat Barsi Balázs atya.

Prédikáció (Newman tollából)

…a „magukat kereszténynek valló hívőkről”, akik csak névleges keresztények. A különbség nem annyira nyilvánvaló! Az igaziak is vétkeznek. Mindkettő több hitet vall, mint amit gyakorol. Azt hajtogatják: „A test gyönge”, vagy „Bárcsak jobb tudnék lenni” stb.

Mindkettőben belső küzdelem zajlik. Vétkezik, bánja. A különbség ott fedezhető fel, hogy a kétszínűség az igazságon kívül más célokat is kitűz. Az igaz keresztény NEM képmutató. Mindig Isten tudatában él. Isten jelen van BENNE. A lelkiismeretében! Szívének szentélyébe csak ő emeli be Jézust, és örül annak, ha Isten MINDENT lát.

Ősszüleink ugyanúgy készek voltak a mentegetőzésre, mint ivadékaik Krisztus eljövetelekor. A kétszínű hívő kifogásokat tesz. Az őszinte megadja magát Istennek!

Beszélt a farizeusokról is, valamint elhangzott, hogy „ne merészeljünk távol maradni Istentől, ha vétkeztünk". Menjünk el gyónni.

2010. 09. 23.