2010. augusztus 5., csütörtök

Lufik bűvöletében


Barsi Balázs ferences atya szavai:
Az antiliturgikus, hanyag és méltatlan misézés hátterében általában két dolog húzódik meg. Az egyik az exhibicionizmus, a magamutogatási vágy, mely inkább a fiatalabbakat kísérti arra, hogy hétről hétre valamilyen új liturgikus ötlettel lepjék meg a híveket. Ilyen például az a külföldi gyakorlat, hogy szív alakú, piros lufikat osztanak ki, melyeket a prefáció kezdetén, arra, hogy „Emeljük föl szívünket” – „Fölemeltük az Úrhoz”, elengednek, s azok ott maradnak szépen a templom mennyezetére tapadva, egyszer s mindenkorra elvágva a lehetőségét is annak, hogy a hívek megértsék, mit jelent a szívünket Istenhez felemelni.

Ennek egyik válfaja, mikor színészkedik a pap, és elpantomimezi a jelenetet: mintegy kitépi a szívét saját kebeléből, majd ökölbe szorított kezét feldobja a levegőbe... Mivel az 1960-as évek óta divat a néppel szemben való misézés, ezt jól meg is szemlélhetik a döbbent hívek. Gondolom a bohócorral való misézéskor még egyéb is történik, esetleg elképzelhetünk egy rendhagyó keresztutat, ahol szegény Jézus "szívét" megtöltik piros és fehér festékkel, és kilukasztják adott pillanatban. Horrorisztikus jelenet, de a templom tetején zsugorodó szívek sem lehetnek kevésbé esztétikusak. Szegény takarítónénik...

9 megjegyzés:

Náncsi írta...

Multhéten volt "szerencsém" egy iylen gitározós miséhöz /vagymi/ nekem már az is sok/K/ volt.. azt hiszem az ilyen lufieregetős misét nagyon nem akarnám.

Unknown írta...

Balázs atya könyvében az idézet másik fele pedig - ha jól emlékszem - a személyes kényelmességet említi, pl. azzal kapcsolatban, hogy a pap úgy misézik, hogy nem vesz fel casulát. Sajnos ez nálunk rendszeresen előfordul, nemrégiben szóvá is tettem, és az volt a válasz, hogy "püspöki misén is stólában vagyunk". Szóval egyes atyák így viszonyulnak a liturgiához. Magyarország 2010. Azóta pedig a sekrestyésnek (aki a nagymamám) rendszeresen megjegyzéseket tesz mise előtt, hogy "felveszem ám a miseruhát, mert mit fog szólni a Dávid...".

Mária Magdaléna írta...

Sajnos mostanában sokszor a rossz példa győz. Valaki elkezdi a lazulást, és mások rá hivatkoznak. Én például próbálok szót emelni a női ministrálás ellen, de egy nénike a múltkor rámförmedt, hogy "Dehát a ferenceseknél is olvashatnak fel lányok". No comment.
Arról már nem is szólva, hogy ha a hívek kézbe áldozhatnak, akkor "minek a papnak purifikálni a magáét?!"..... ezt is hallottam már. Magyarország 2010.

Őzike írta...

Abban a templomban, ahol megtértem és először jártam, sajnos ott is nagy szokás a női ministrálás meg a stólában misézés.

A lufikról meg az a véleményem, hogy a "cirkusz" helyett esetleg el lehetne magyarázni néha a híveknek (pl. homíliában), hogy mit is kellene jelentsen a szív felemelése. A közelmúltban hallottam erről egy gyönyörű prédikációt, szerintem az többet ért a világ összes lufijánál - remélem, mások számára is.

Ildikó írta...

Hát a casula az azért jó lenne a misekor, ha lenne a papon, mert az Istennek egyfajta megtisztelése, hogy azt magára ölti, ékesíti a külsejét (és nem csak a lelkét) Isten ünneplésére és ezzel segíti a híveket is vizuálisan. Azonban a lényegen, hogy mit jelenít meg, meg mit képvisel a pap az öltözete nem változtat semmit, mindegy mi van rajta, akkor is ott lenne vele Isten, mert az egyházi rend szentségében ezt elrendezte már egyszer visszavonhatatlanul és Isten megtartja amit ígért.

Mária Magdaléna írta...

Isten megtartja az ígéreteit, csak az ember felejti el megtartani, amit ígért sajnos...

Őzike írta...

A liturgia segít "felemelni a szívünket" Istenhez. Na jó, persze, ha farmerban meg pólóban miséznének, akkor is érvényes lenne az átváltoztatás, de azért mégsem véletlenül fejlődött ilyenné a liturgikus öltözék.

Reina Nicolasa írta...

A miseruha a legdivatosabb dolog a világon évszázadok óta!!! Persze amilyen miseruhák a zsinat óta vannak... De a hegedűtok-féle, gyönyörűen és gazdagon hímzett miseruháknál nincs szebb! Miseruhát FEL!

A misét el próbálják nekünk adni, egyre izgalmasabbá tenni. Holott mit mondtak az őskeresztények? Mise nélkül nem tudnánk élni.

Én is így vagyok vele, mióta a tridenti misét ismerem. Anélkül tényleg nem tudnék élni.

Nem pedig enélkül a modern rémség nélkül!

Mária Magdaléna írta...

Remélem nem jön el soha az az idő, hogy még a farmeros és/vagy lufis misét is visszasírjuk! Uhh.